Vállalkozók

Hosszan sorolhatnánk, mi mindent kellene tenni a hulladékgazdálkodás területén, hogy sok-sok vállalat átálljon tisztább és takarékosabb termelésre; hogy ne a hajléktalan kukabúvárok legyenek kénytelenek a mocsokból kigyűjteni a még hasznosíthatót; hogy biztosak legyünk abban, hogy az országban keletkező veszélyes hulladék szabályosan lett ártalmatlanítva; hogy elmondhassuk, az erdő, a mező és a patak mentesül végre az illegálisan szétdobált szeméttől, és így tovább.

Pepó Pál botrányos tevékenysége után öt hónapig sokkal békésebb idõszak köszöntött be a környezetvédelem irányításában. Ligetvári Ferencet elfogadta a környezetvédõ mozgalom, de erõsen beletenyerelt egyes kisgazda körök érdekeibe. A Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) háza táján "túlzásba vitte a rendcsinálást" (lehet ilyet?!), ezért távoznia kellett. Az új miniszter, Turi-Kovács Béla, alapvetõen szimpatikusan lépett fel, azóta a HuMuSz-vezérkart személyesen is fogadta. Várjuk a további vizsgálatot, de még jobban a szakmai munkát!

Szinte képtelenség átfogó képet nyújtani a mai magyar veszélyes hulladék helyzetről. A legnagyobb baj, hogy nincsenek aktuális adatok, ha vannak is, mi nem nagyon férünk hozzá. Kevés kiadvány jelent meg, ami ezzel foglalkozna, főleg csak egy 1994-es KTM kiadványra és egy színes ábrás leporellóra hagyatkozhatunk (az ábrákat is onnan csórtuk).

Néhány hét múlva nemzeti delegációk utaznak Kazahsztánba egy konferenciára, hogy számot adjanak arról, hogy mit tud országuk felmutatni az Aarhusi Egyezmény végrehajtása terén. Állítólag egyedül Magyarország visz két párhuzamos jelentést az egyezményt aláíró nemzetek közül, egy hivatalos államit és egy alternatív civilt. Ez utóbbit a zöld mozgalmak szövegezték.