Ráférne már a környezetvédelemre is egy jó kis 100 napos program.
Hosszan sorolhatnánk, mi mindent kellene tenni a hulladékgazdálkodás területén, hogy sok-sok vállalat átálljon tisztább és takarékosabb termelésre; hogy ne a hajléktalan kukabúvárok legyenek kénytelenek a mocsokból kigyűjteni a még hasznosíthatót; hogy biztosak legyünk abban, hogy az országban keletkező veszélyes hulladék szabályosan lett ártalmatlanítva; hogy elmondhassuk, az erdő, a mező és a patak mentesül végre az illegálisan szétdobált szeméttől, és így tovább.
Mindehhez politikai szándék kellene, környezetkultúra, jogszabályok és pénz, sok pénz.
Hogy fogja a kormány végrehajtani azt, amit Medgyessy Péter ígért a 12 pontjában (ld. KukaBúvár, 2002. nyár)? Mert pénz nem lesz, hiszen az Országgyűlés előtt lévő költségvetés nagyon kevés forrást biztosít környezetvédelmi célokra. Valahogy évről-évre kevesebbet, mintha egyre hátrébb sorolnák ezt az ágazatot. Kormányok jönnek-mennek, egyre fontosabb és égetőbb a környezetvédelem ügye, a pénz meg valahogy egyre kevesebb.
A termékdíj is kevesebb lesz, hiszen a csomagolóipar ezután saját magának fizetget licenszdíjat, miután az állam látványosan kivonult az elenőrzésből. A társadalmi kontrollt is megpróbálják teljesen kiszorítani, hogy senki ne kérdőjelezhesse meg az általuk kozmetikázott begyűjtési statisztikákat. Ha ez így áll, a századik száznapos programban talán a környezetvédelemre is sor kerül majd.
Bár minden környezetpolitikai dokumentumban első helyen áll a MEGELŐZÉS mint prioritás, minden elérhető pénzt a cső végére fektetnek be. Épülnek a hatalmas lerakók, épülnek a hatalmas szennyvíztisztítók, de hogy mitől lesz kevesebb a szemét, mitől lesz kevesebb a szennyvíz, arról (rajtunk kívül) senki nem beszél.
