Vállalkozók

A kőbányai Ereco Rt. shredder-hulladékos botrányával már két ízben is foglalkoztunk (ld. KukaBúvár, 1999. ősz és tél). Azóta a T.Z.-ként szereplő titokzatos bejelentő kilépett inkognitójából, kiderült, hogy Potyó Józsefnek hívják, és hogy a szomszéd telephelyről figyelhette az eseményeket, hiszen az Avermann Hungária Kft. alvállalkozója (volt). Erre mondtuk a múltkor, hogy semmi kedvünk igazságot tenni közöttük, lássuk a veszélyes hulladékot! A parlament környezetvédelmi bizottsága azóta behívatta a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) teljes vezérkarát, és kifaggatta a történetről. Még mi is hozzászólhattunk, sőt a veszélyes anyag termelői is ott voltak. Az bizonyos, hogy hosszú szappanorerára kell számítani, de az már nem, hogy a környezet fog nyerni.

Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.

Tíz éve már, hogy nálunk is kitört a piacgazdaság. Mostanság sok örömködést lehet olvasni/hallani az évforduló apropóján, de arról már kevesebb szó esik, hogy mit is hozott nekünk, szûkebb és tágabb környezetünknek mindez. Nem annyira az elszegényedésre és a romló életkörülményekre gondolok itt -- arról beszélnek elegen (hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés). De fel voltunk-e készülve a gyors változásokra, kezelni tudjuk-e a hirtelen támadt bõséget, a fogyasztósdi új szokásait és jelenségeit?

A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület 1987-ben alakult meg - a vidéki természetvédelmi egyesületek sorában másodikként - azzal a céllal, hogy a dél-alföldi régió természet- és környezetvédelem iránt elkötelezett polgárait, közösségeit összefogja, munkájukat, törekvéseiket koordinálja, segítse.

Gondolom, minden olvasó elõtt ismertek a Metallochemia gyár bezárását kiváltó okok. Ennek ellenére néhány szóban jellemezve az ügyet, a következõk történtek:

Reklám, melynek eredeti feladata a termék bemutatása, a vásárlói döntés megkönnyítése. Reklám, mely napjainkra lila álomgyárrá vált, és mosolygós, rózsaszín világot ígér korunk fogyasztói társadalmának. Émelyítõ "életképek" folytonos áradata tompítja ítélõképességünket; végtelenségig ismételgetett, mûvi eszményképek torzítják világképünket. Uniformizálódott reklám uniformizálódott világot árusít. A Park Kiadó nemrégiben átütõ erejû, kemény szavú kritikával megírt könyvet jelentetett meg, mely hátborzongatóan valós képet fest a reklám mai világáról és a hozzá kapcsolódó iparágról. Oliviero Toscani, a nagy port felverõ "Benetton" plakátok világhírû fotósa, több évtizednyi szakmai múlttal a háta mögött, szókimondó stílusban igyekszik felnyitni az emberek szemét. És sikerül neki. Azzal, hogy bemutatja a reklámot a maga valójában.

Immár egy évtizede számtalan tragikus folyamat uralja társadalmunkat környezeti szempontból. A politika és különösen a gazdaságpolitika nagymértékben itatódott át a környezetpusztítást fejlõdésként, sõt fenntartható fejlõdésként bemutatott gyakorlatával.