Vállalkozók

 Eritreai körkép

Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.

Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.

A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 című könyvet. "A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az előszó, és ezzel nem győzünk egyetérteni, sőt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minőségű környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bővebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.

Balatoni Henrik, Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete
Megkerülhetetlen szereplője Balatoni Henrik a hulladékhasznosítók piacának. Számos hasznosító vállalkozás tulajdonosa és vezetője, a szakma nagy lobbistája. Komolyan és sok jóindulattal elemezte végig tavaly nyári hulladékgazdálkodási stratégiánkat[1], hálásak vagyunk gyakorlatias javaslataiért. Arról kérdeztük, mi várható a közeljövőben a hulladékok szelektív gyűjtése és hasznosítása terén hazánkban.

Nehogy már a nyúl vigye a puskát! Mi az, hogy a természet a saját feje után működik, mikor mi sokkal jobban, „tudományosan” csináljuk —szól a hivatalos álláspont. Néhány éve, az uniós csatlakozás közeledtével került igazán szóba, hogy milyen jó lenne, ha nem vetnénk a kommunális hulladékba a kertben, a konyhában keletkező szerveshulladékokat. Már maga a név is korrekcióra szorul.

Tönkrement a nyomtatóm, annak is a patrontartó elektronikája.

Az Öko-Pack Kht. és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége „Hulladékból termék 2006” címmel vándorkiállítást szervezett. Az első helyszín a fővárosi Városháza díszterme volt.

Egymásnak ellentmondó sajtóhíreket olvashattunk a visszaváltható, újratölthető italcsomagolások piaci részesedésének változásáról. Nézzük, hogy mi lehet emögött...

Csehországban a hulladékos helyzet nem nagyon különbözik a miénktől. Friss EU tagként nekik is teljesíteniük kell az Unió a csomagoló-anyagokat érintő előírásait. Ezt vállalják is, azaz nem kértek mentességet (Portugália és Görögország 2009-ig haladékot kértek). A prágai csomagolós koordináló szervezet, az EKO-KOM szerint 2005-ben a csomagolóanyagok kb. 60%--t gyűjtik majd vissza. Persze ha a cseh adatkezelés is hasonló a magyar gyakorlathoz, akkor tudjuk, hogy ezt az adatot kis fenntartással kell kezelni. Cseh szakértői körökben éles vita folyik a műanyag ill. az üvegpalackok esetleges visszavásárlásáról. Míg a környezetvédelmi minisztérium mérlegeli, de habozik, a kereskedők egészen határozottan ellenzik. (Honnan ismerős ez nekünk…?)