Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi van a dobozban?

"Töltelékcsomagolás"
Év: 
1999
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Lugosi Bea

Ha csomagolási hulladékokról esik szó, leginkább a megvásárolt árukkal együtt ránk sózott celofánok, papírral vegyes műanyagok, zacskók, alufóliák tömkelege jut az eszünkbe. Ennek a hulladékfajtának azonban létezik egy másik válfaja is, mégpedig az a csomagolóanyag, amelyben a termék a gyártótól a kereskedőhöz érkezik. Ez az esetek többségében kartondobozt jelent, ami nagyszerűen újrahasznosítható (lenne, ha valóban begyűjtenék és feldolgoznák). Nem úgy, ami benne van.

 

Mert mi is van a dobozban? Természetesen az áru, de annak a csomagolásával törõdjön otthon a vásárló. Van azonban még valami, ami hulladékgazdálkodási szempontból érdekes lehet, mégpedig az a "töltelék" anyag, ami a sérülékenyebb termékek "testi" épségét hivatott megóvni. Mindenki találkozhatott már azokkal a helyes kis hungarocell golyócskákkal, kukacokkal, pelyhecskékkel -- mikor milyen formával örvendeztetik meg az embert -- melyek a dobozból elõbányászott porcelán, elektronikai berendezés vagy éppen lámpatest kísérõjeként landolnak a földön. Ennek a habosított mûanyag tölteléknek létezik aztán egyéb -- szintén környezetterhelõ -- váltótársa is, úgymint: fólia csíkok, pukkantós mûanyag zacskó, hungarocell-idomok stb.

 

 

Nos, úgy tûnik, bizonyos cégek háza táján kezd jelentõsebbé válni a környezetvédelem kérdése, a gyártók igyekeznek megoldásokat találni az elõállítási, csomagolási folyamatok során felmerülõ problémákra. Az egyre inkább megfogalmazódó igényeknek köszönhetõen új lehetõségek jelentek meg többek közt a "töltelék" csomagolóanyagok kiváltásának terén:

 

 

Néhány éve takarmányozásra alkalmas alapanyagból készült (használat után pedig komposztálható) pattogatott kukoricával próbálták helyettesíteni a hungarocell kukacokat, a módszer azonban ez idáig nem sok követõre talált.

 

 

Létezik olyan megoldás is, mely a hungarocell-idomokat hivatott kiiktatni: 4-5 vastag kartonlapot egymásra fektetnek és összepréselnek, majd az így összetömörített, erõs alapot a kívánt formára hajlítják; ez adja a különféle háztartási gépek, berendezések sarokvédõ elemeit.

 

 

Ugyanilyen elemek, ugyanezzel a céllal készülnek újrahasznosított papírból is. A papírmasszából tetszõleges alakú idomot préselnek, mely anyagában leginkább egy vastag tojástartó kartonra emlékeztet.

 

 

A legegyszerûbb és legolcsóbb megoldás talán az, amikor a pukkantós mûanyag zacskót, fólia csíkot vagy hungarocell kukacokat iratmegsemmisítõvel felaprított irodai- illetve kartonpapír hulladékkal cserélik le. Ez az alapanyag ugyanolyan mértékben óvja az árut, mint a hungarocell, hatalmas mennyiségekben keletkezik, ráadásul elõállítása nem igényel költséges technológiát. Bármelyik gyártással foglalkozó cég irodai részlege megtermeli (helyben keletkezik, tehát sem beszerzést, sem szállítást nem igényel), de ha a mennyiség nem elegendõ, akármelyik irodaháztól lehet utánpótlást szerezni (utóbbi még örülhet is, hogy valaki ingyen megszabadítja a papírhulladéktól).

Nyugaton, a magukra valamicskét is adó gyártók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy -- akár önös érdekbõl, akár a környezetvédelem iránti valós elkötelezettségbõl -- minél "környezetkímélõbb" termékkel jelenjenek meg a piacon, ez pedig nem csak az árunál, de annak csomagolásánál is szempont. Jó lenne, ha példájukat hazai gyártók is követnék.