Vállalkozók

A társított csomagolások eddig is sok gondot okoztak a környezetnek. Legszebb példa erre a Tetra Brik csomagolás, amely 85%-ban papír, maradék részében polietilén és alumínium. A rétegek egymástól nem elválaszthatók, ezért újrahasznosításuk szinte lehetetlen (egy-két kamu-újrahasznosításról már írtunk a KukaBúvárban). A termékdíjtörvény eddig úgy rendelkezett, hogy egy csomagolás egynemûnek tekinthetõ, ha az egyik komponens legalább 90%-ban képviseli magát, de ez most minden tiltakozásunk és a tárca ígéretei(!) ellenére változni látszik. Valahogy úgy alakulnak a számok, hogy a Tetra Brik is egynemû legyen, legalább jogilag. Nem kicsi a tét, hiszen a társított csomagolások termékdíja jóval magasabb, mint a papírcsomagolásoké. Úgy látszik a döntéshozókkal is sikerült elhitetni, amit a gyerekekkel már régen: a Tetra Brik papír. Mi még mindig nem hisszük! Az alábbiakban közöljük Csepregi István helyettes-államtitkárhoz intézett levelünket.

A PHARE-támogatású állami program -- melyhez jól illeszkedik Tájsebészet kampányunk -- célkitûzése, hogy elkészüljön egy összehangolt, magyarországi hulladékkezelési stratégia és akcióterv, illetve olyan technikai eszköz kerüljön kifejlesztésre, mely lehetõvé teszi a lerakók helyzetének pontos értékelését.

Amerika csodás mintájára épülõ-szépülõ fogyasztói társadalmunk minden átlagosnak mondható (tehát nem minimálbéres, nem vénából spóroló kisnyugdíjas, nem sokgyerekes és nem környezettudatosan gondolkodó zöld) háztartásában napról napra õrületes mennyiségû holmi válik hulladékká vagy -- esetleg "csak" - feleslegessé.

Magyarország kiábrándító képet mutat, amerre nézünk, mindenhol illegális szemétlerakókat látunk. Szégyenletes, hogy milyen mostohán bánunk természetes környezetünkkel, a magyar tájjal, az erdőkkel, az élővizekkel!

Az ICC (Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) Magyarországon találkozott, ebből az alkalomból több zöld szervezet tiltakozott a globalizáció, a világgyarmatosítás ellen. A magyarországi civil szervezetek üzenete az ICC 33 - budapesti - konferenciájának résztvevőihez:

Civilizált ember -- mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse -- gumiabroncsot nem dob a kukába, erről már a harmadikos környezetismeret órán is szót ejtenek. A kommunális szolgáltatók a lomtalanítás nevű össznépi társasjáték alkalmával szabadítanak meg bennünket a használt gumiktól, hogy aztán ugyanúgy bánjanak el vele, mint a többi szeméttel. Polgártársainkban kerékcsere után gyakorta felmerül még a gumi árokba vagy patakba dobálásának ötlete, persze csak végső elkeseredésükben, mert nem tudják, mi a francot csinálhatnának vele. Tényleg, kinek és mit kellene tenni a gumiabroncs-hulladékkal?

A közelmúltban kezembe került egy kérdőív, melyben az egyik kérdés így hangzott: Ön szerint kinek a feladata (lenne) egy lakókörzetben a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése? A választható lehetőségek között a zöld szervezetek rublikáját szinte mindenki beikszelte. Ez talán csak az utolsó lökés volt ahhoz, hogy egy ilyen programot indítson a HuMuSz.