Mondandómat roppant tudományosan máris egy folyamatábrával kezdem, elvégre a KukaBúvár egy komoly szakmai lap. Tessék!

Ezzel persze -- remélhetõleg - nem mondtam semmi újat. Mégis idebiggyesztettem, mert jól összefoglalja azt a témakört, melyet ebben a cikkben körbe szeretnék járni. A valóságban azonban mintha a háromszög sarkai könnyen pukkanó léggömbök, a nyilak pedig könnyen elpattanó vékony szálak lennének. (Na jó, ez azért talán túlzás, de a helyzeten tényleg bõven van mit javítani.) Vegyük sorra a pontokat!

1-2. Ezekkel nincs gond, ezekben profik vagyunk.

3. Ez már egy nehezebben vehetõ akadály. Ha valaki egy hulladékudvar, egy papírátvevõ, vagy egy papírgyûjtést szervezõ iskola közelében lakik, esetleg az ELTE TTK, a KEK vagy az ELTE Tanárképzõ Fõiskolájának hallgatója, akkor szerencséje van, mert ezeken a helyeken némi cipekedés árán -- egyébként ingyen - leadhatja összegyûjtött papírját.

A többieknek kicsit nehezebb dolguk van, de 600 kg összegyûjtése után már õk is megszabadulhatnak papírjaiktól, ha hívnak egy papírszállító kisvállalkozót (aki kb. 5 Ft-ot fog fizetni a vegyes papír kilójáért, azaz a 10 évvel ezelõtti MÉH-árakhoz képest kb. 3 Ft emelkedést figyelhetünk meg - bezzeg 1 gombóc fagyi ára.). Ha a család összehúzza magát, akkor mondjuk a gyerekszobában 2 év alatt össze lehet gyûjteni ennyit. A szomszédok csatlakozása esetén a folyamat természetesen gyorsabb.

Ezzel el is érkeztünk a 4. ponthoz. Két kisvállalkozót is megpróbáltam rávenni arra, hogy mondjon pár szót a hazai begyûjtõrendszerrõl, de mindketten elzárkóztak ez elõl. (Miért?) Így kénytelen vagyok a saját tapasztalataimra illetve Gémes Anna szakdolgozatában szereplõ információkra hagyatkozni.

Magyarországon a gyûjtés jelentõs részét kis cégek végzik, melyek papírbegyûjtéssel foglalkozó nagyobb cégeknek szállítanak be. Számukra ez nyilván nem kedvezõ, mert így nem jogosultak a termékdíjra. A nagyobb vállalatok szokás szerint lenyomják az árakat, kiszorítva ezzel a kisebb cégeket. A papírgyárhoz szorosan tartozó cégek helyzete a legkedvezõbb, mivel a gyár - visszagyûjtve termékeinek bizonyos %-át - mentesül a termékdíj befizetése alól, a beszállító pedig a termékdíjból begyûjtõi támogatást kap.

A kisebb cégek helyzete nagyon ingatag, mert nehezen találnak stabil piacot, s számukra a konténerek, gépek beszerzése is sokkal nagyobb megterheléssel jár. Valószínûleg ennek köszönhetõ, hogy egyes kisvállalkozók (pl. Fekete Trans) egy idõ után nem fizetnek a kedves kuncsaftoknak (pl. nekem) az elszállított papírért.

Évente 240.000 t hulladékpapírt gyûjtenek be hazánkban. 160.000 t-t a Duparec kft. gyûjt be, amibõl 140.000 t-t kizárólag a Dunapack számára. A papír nagyobb részét Németországból és Ausztriából hozzák be. Ennek három oka van: 1. A hazai begyûjtõ rendszer jelenleg még nem képes a hazai igényeket kielégíteni. 2. A külföldi hulladékpapír olcsóbb, mint a hazai. Ennek az az oka, hogy a nyugati országokban már telített a piac, ezért szeretnének megszabadulni a papírhulladékuktól. Ennek gazdaságilag legkedvezõbb módja, ha eladják a gyenge begyûjtõi hálózattal rendelkezõ kelet-európai országoknak. Sajnos, ez a jelenség még inkább visszafogja a hazai papírgyûjtés kibontakozását. Ezért lenne fontos az állam szabályozó szerepének megerõsödése (ezen a téren). 3. A külföldi hulladékpapír minõsége jobb, ezért alkalmasabb rostfrissítésnek.

5-6. Az újrapapír-készítés nehézségei a papírgyárakban.

A beérkezõ hulladékpapír összetétele bálánként más és más. Gyakran tele van mindenféle szennyezõdésekkel, nem beszélve arról, hogy a beszállítók olykor fémnehezékekkel vagy nedvesítéssel növelik árujuk súlyát. A papír nedvessége azért is gond, mert a baktériumok elszaporodása gyors bomlást eredményez. A különféle szennyezõdések koptatják a gépeket (pl. fém, hungarocell, mûanyagzsinegek), ronthatják a készülõ termék minõségét (pl. festékek, enyvek, nyomott csomagolóeszközök) illetve annak gyártásához több segéd- és adalékanyagot kell használni.

Természetesen attól függõen, hogy milyen újrapapír termék készül, az alapanyag minõségi elvárásai is eltérõek. Papírzsákok esetében elsõsorban a terhelhetõség, a szakítószilárdság fontos, a szín lényegtelen, ezért gyakorlatilag mindegy, hogy a papírhulladék milyen festékanyagokat tartalmaz.

Vannak már olyan eljárások, melyekkel jó minõségû újrapapírt lehet gyártani, de a technológiák tisztaságán van még mit javítani. A papírgyárak állítólag törekednek arra, hogy pl. a körvízrendszer egyre zártabb legyen, mert így nemcsak az okozott környezetszennyezés lenne kisebb, hanem a gyár anyag- és energiavesztesége is csökkenne. (A kiengedett vízzel ugyanis értékes rostok is távoznak.)

Mivel a legtöbb anyagi és környezetvédelmi problémával a festéktelenítés és a fehérítés jár, a papírgyárak inkább azoknak az újrapapír termékeknek a gyártására állnak rá, melyekhez ezek az eljárások nem szükségesek (pl. zsákpapír). Talán ebbõl is következik, hogy - tudomásom szerint - jelenleg egyik papírgyár sem gyárt újrapapírfüzetet. Szentendrén már rég leálltak vele (csak borítékokat, írólapot és csomagolópapírokat gyártanak ÚP-ból), s nemrég tudtam meg, hogy 2 éve Fûzfõn is megszûnt. A szentendreiek azt állítják, hogy nem bírja a gépsoruk, a fûzfõi hölgy szerint pedig nincs rá kereslet. Ez utóbbi kijelentés ellen persze élénken tiltakoztam, mondván, mi évek óta árusítjuk a különbözõ egyetemeken, és sokan vásárolnak tõlünk. Tényleg? - csodálkozott a hölgy. Megkérdeztem, reklámozták-e ezeket az újrapapírfüzeteket. Hogyne, érkezett a válasz, sokat költöttünk rá. Hát, nem tudom. Én például egy árva ilyen reklámmal sem találkoztam, s õszintén szólva a papírboltokban sem estem hasra a sok újrapapírtól. Így tényleg elég nehéz lehet eladni bármit is.

Végül még egy sikertelen próbálkozást kell megemlítenem. (Nem kell, de azért is megemlítem.) Év elején került a kezembe a Budafok Recycling Papírhulladékhasznosító Kft. szórólapja és néhány újrapapírból készült füzete. A füzetek nagyon szépek és egyszerûek, a borító belsõ oldalán még az is olvasható, hogy "Gyerekek! Ne dobjatok ki! Környezetbarát termék vagyok!". Hohó - gondoltam, be kellene szerezni ilyet is a fûzfõiek mellé. Kis idõ múlva (8 hónap.) fel is hívtam õket, s megkérdeztem, hol lehetne ilyen füzetekhez hozzájutni. Sajnos, ezeket csak reklámcélra gyártottuk, azóta nem készítettünk ilyet és nem is fogunk, mert nem éri meg - hangzott a felelet. A szó bennszakadt egy pillanatra, mert hirtelen nem értettem, miért reklámoznak valamit, ha nem is akarják eladni, sõt még csak gyártani sem fogják. Aztán leesett. Igazán sajnálom, hogy ezeket a füzetkéket a cég csak arculat-alakításra használta fel.

7. Mint a fentiekbõl bizonyára kiderült, lassanként teljesen eltûnnek majd az újrapapírfüzetek (a fûzfõiek most árusítják ki utolsó készleteiket). Meg kell elégednünk a csomagolópapírokkal, írólapokkal és borítékokkal, ha újrapapírt akarunk vásárolni. De ne csüggedjünk, mert azt még mindig eldönthetjük, hogy a Donald kacsás vagy a Miki egeres szép fehérre klórozott füzetet vesszük-e meg a papírboltban.