1. felvonás:
A baljós árnyak

Egyszer volt, hol nem volt, az eldobós csomagolóanyagon innen, de már jóval a visszaváltható üvegen túl, volt egyszer egy felsõ tagozatos gyerek. Ez a gyerek a következõ elgondolkodtató részletet olvasta az "Ismerkedés a kémia birodalmával" címû tankönyv 81. oldalán:

"Még egy csomagolóanyag tartalmaz alufóliát, ez pedig az ún. Tetra Pak doboz, amelyekbe a rostos üdítõket és a tartós, újabban a friss tejet is csomagolják". A továbbiakban egy feladatot is meg kell oldani a dobozzal: alkotóelemeire szedni és megvizsgálni. Következtetés: "a doboz anyaga alufóliából, polietilén fóliából és kartonpapírból van összepréselve. Ezeket a dobozokat hiába gyûjtjük össze, mivel rétegei különbözõ anyagokból vannak, nem lehet õket újra felhasználni. Az egyetlen megoldás, hogy szemétégetõben elégetik a dobozokat. Az égetés során nemcsak az értékes nyersanyag tûnik el, hanem mérgezõ anyag kerül a légkörbe. Itt is elmondható, hogy a doboz ára (16-27 Ft) meghaladja a benne levõ folyadék árát, így nemcsak egészségünk, hanem zsebünk is bánja a pazarlást, nem is beszélve a környezetünkrõl".

A felsõ tagozatos gyerek is elgondolkodhatott, vagy csak felmondta a leckét, mindenesetre szülei tudomására jutott, mit is tanult csemetéjük az iskolában. Itt vette kezdetét a tankönyv és a szerzõ kálváriája. Merthogy a szülõk egyike történetesen a Tetra Pak alkalmazottja...aki nem volt rest menten feljelenteni a tankönyvet jól ismert Tetra Pak menedzserünknél, Baka Évánál.

2. felvonás:
A Cég kifogásol

Mint a régi szép idõkben, mikor még a vörös zászlót lengette a szél, mozgásba jött a gépezet, és meg is érkezett a levél, amely mondatonként helyesbíti, magyarázza és értelmezi - saját szája íze szerint - a tankönyv ominózus szakaszait. Részletek a Tetra Pak Hungária Rt. által küldött dörgedelembõl:

"A tankönyv - megítélésünk szerint tévesen - az alumíniummal kapcsolatos ismeretek keretében tárgyalta a Tetra Pak társított csomagoló anyagát....."

A továbbiakban azon mélázik az aláíratlan levél, hogy a doboz összetétele a tankönyvben rossz sorrendben van feltüntetve, s hogy szerencsésebb volna a "préselés" helyett a "rétegelés" vagy "laminálás" szót alkalmazni, de mivel "mindkettõ fizikai hatás, tehát elméletileg ez helyes". Miután sikeresen túllépett e nyelvészeti jellegû problémán - amirõl végül kisütötte, hogy nem is probléma - a levél ismeretlen szerzõje, immár sokadszor szajkózza a Tetra Pak azon kijelentését, hogy a "dobozok újrahasznosítása már jelenleg is megoldható, illetve részben megoldott, ezért a "dobozokat hiába gyûjtjük össze" és a "nem lehet õket újrafelhasználni" megjegyzések minden valóságalapot nélkülöznek". A következõ kifogás a szemétégetõkre vonatkozó megállapításokra vonatkozik: "az az állítás, amely szerint az égetés során mérgezõ anyag kerül a légkörbe teljes mértékben hamis és kétértelmû, ugyanis a társított csomagolóanyagokat teszi felelõssé az égetõmû technológiai hiányosságaiért. Megjegyezzük, hogy a hulladék égetése a világ számos országában elfogadott és bevált energianyerõ hulladékhasznosítási technológia."

Az 5. kifogás szerint a tankönyv azt sugallja, hogy "a doboz ára meghaladja a bennelévõ folyadék árát, a Tetra Pak csomagolóanyag valamilyen (a tankönyvben fel nem tárt) ok-okozati összefüggés miatt káros az egészségre, a csomagolóanyag használata pénzügyileg pazarló, környezeti szempontból káros". Majd jön a megfellebbezhetetlen igazság kinyilatkoztatása: "Az elsõ állítás nem igaz, a második megtévesztõ, és félrevezetõ. A harmadik állítás önmagában (más csomagolási rendszerekkel történõ komplex összehasonlítás nélkül) semmitmondó. A negyedik állítás önmagában nem értelmezhetõ, hiszen minden emberi tevékenységnek van környezeti hatása."

Ennyivel persze nem éri be a Cég és kompetenciáját bizonygatva újrafogalmaz egy részletet, ami nem sikerült valami jól, mert megtévesztõ, félrevezetõ és semmitmondó. Íme : " A doboz anyagának túlnyomó része (a kartonpapír) megújítható energiaforrásból (fából) készül, csökkentve ezzel a természet nem megújítható energiaforrásainak, pl. a kõolajkészleteknek a kimerülését. A csomagolóanyag hulladékot érdemes szelektíven gyûjteni, mert anyagának nagy része újrahasznosítható. Megfelelõ kezeléssel, áztatással a rétegek szétválaszthatók és a papírrétegekbõl újrapapír készíthetõ. Ezt otthon Ti is kipróbálhatjátok. Ez egyben a legkívánatosabb hulladékkezelési eljárás is."

3. felvonás:
A szerzõ kérdései

Dr. K. A., a tankönyv szerzõje természetesen válaszolt a vádakra, s így indokolja az általa leírt gondolatokat: "Mivel a termék a cég által írt levél szerint is tartalmaz alumíniumot, így a téma ebben a fejezetben való szerepeltetése indokolt....Egy csomagolóanyagról nem elegendõ kijelenteni, hogy az újrahasznosítható, környezetbarát anyag, azt tényekkel alá is kell támasztani. Sajnos a levélben egyetlen adat, tény, technológiai leírás nem olvasható, ami alátámasztaná a csomagolóanyag újrahasznosítható, környezetbarát jellegét". Ezek után a szerzõ felteszi azokat a kérdéseit, amelyeket számtalan alkalommal feltett már a HuMuSz is, de Baka Éva részérõl ez idáig semmiféle érdemi választ nem kaptunk:

• Évente hány dobozt állít elõ a gyár és ebbõl a mennyiségbõl mennyi kerül újrahasznosításra?
• Hogyan gyûjti vissza szelektíven a vásárlóktól a gyár az eladott dobozokat?
• Milyen technológiával választják szét a gyárban a három (karton, polietilén, alumínium) réteget?
• Mennyi energiát és egyéb anyagokat igényel a rétegek szétválasztása?
• Hogyan hasznosítják a szétválasztott rétegeket?
• A vásárló számára mennyibe kerül a doboz és mennyibe a beletöltött italféleség?
• A csomagolóanyag háztartási vegyes tüzelésû kazánokban való elégetésekor szabadul-e fel egészségre ártalmas anyag?

4. felvonás:
Helyesbít a kiadó....

A könyvet kiadó intézmény javaslatot tett a tankönyv szövegének módosítására a következõ eredménnyel:

"Ha a kiürült dobozokat szelektíven összegyûjtik, akkor anyagának nagy része újrahasznosítható. Ma már léteznek technológiai megoldások az összepréselt rétegek szétválasztására. A doboz anyagának legnagyobb részét képezõ kartonból újrapapír készíthetõ, ezzel is csökkentve a papírgyártás nyersanyagigényét és az erdõk irtását. Ha a szelektív gyûjtés nem megoldott, akkor a leggyakoribb hulladékkezelési eljárás az égetés..."

5. felvonás:
A szerzõ válaszol...

Dr. K. A. természetesen nem volt hajlandó elfogadni a kiadó által javasolt változtatásokat, hiszen annak a stílusa és tartalma gyakorlatilag a Tetra Pak álláspontját tükrözi hulladékgazdálkodási ügyekben. Ott még (..ki tudja meddig?) nem tartunk, hogy a multi tankönyvet írjon, noha a könyvkiadó nyíltan megfenyegette a szerzõt azzal, hogy amennyiben a cég által kifogásolt szövegrészt nem javítják ki, akkor beszünteti a tankönyvsorozat kiadását. A szerzõ a következõképpen indokolja válaszát:

A cenzúra tárgya

"Az Ön által elküldött szövegjavaslatot elfogadni nem tudom, mivel az nem felel meg a Nemzeti Alaptantervben is hangsúlyos környezeti nevelési kívánalmaknak".

Egyúttal egy új szövegváltozatot terjeszt be, amelyben nem kerül említésre sem a cég, sem a termék neve. A kálvária végére emígyen fésülõdött meg a tankönyv multinacionális érdekeket sértõ szövege:

"Más csomagolóanyagok is tartalmaznak alumíniumot. Ilyen csomagolóanyagok gyártásakor az alumíniumfóliát összepréselik kartonpapírral, némely esetben polietilénfóliával is. Még a szelektív hulladékgyûjtés esetén is elmondható, hogy minél többféle anyagot tartalmaz egy csomagolóanyag, annál munkaigényesebb és költségesebb a felhasznált anyagokat különválasztani, és a szétválasztás után újrahasznosítani." Ezt követi egy táblázat az európai alumínium-újrahasznosításról. A cég a változtatást nagy kegyesen elfogadta, a raktáron lévõ tankönyveket bezúzatták, és új kiadást nyomtak a Tetra Pak költségén!

6. felvonás:
Következtetések

A Dr. K. A. által levont tanulságok a következõk voltak:

Beveszi a leckét

Érdemes, sõt elengedhetetlen környezeti témákkal foglalkozni az iskolai órákon, mert ennek rendkívül nagy hatása van a gyerekekre. Ezt alátámasztja, hogy a cég képes volt ezért a pár sorért hosszú levelezést folytatni és egy halom pénzt kifizetni.

Egyetlen cég nevét sem szabad leírni egy tankönyvben, ha terméküket környezeti szempontból kritizálom, legfeljebb a terméket minden részletre menõen körülírni.

Nem érdemes arra számítani, hogy egy kiadó környezeti szempontok miatt kiáll a szerzõ mellett.

Epilógus

Sok szempontból felháborító, sõt gusztustalan a történet. Meg kellett érnünk Magyarországon, hogy egy multi kibulizta egy tankönyv bezúzását azért, mert az általa forgalmazott csomagolóanyagot környezeti szempontból kedvezõtlennek minõsítette. De ha a Tetra Pak oktatóprogramját mertük kritizálni (mint legutóbb éppen Nyíregyházán), akkor Baka Éva rögvest kikelt magából, ám szakmai érveinkre szakmai ellenérveket bezzeg soha nem tudott elõadni.

Ami pedig a tankönyv szövegére vonatkozó kifogásokat illeti:

A Tetra Pak szívesen hivatkozik arra, hogy a társított csomagolóanyagai újrahasznosíthatók, ám pont a nyíregyházi sajtótájékoztatón mondta el Baka Éva, hogy eddig csak a karton alkotók leáztatásával próbálkozgatnak, viszont a polietilént égetik és az alumínium megy a szeméttelepre. S a cég szerint ez a technológia a legkívánatosabb hulladékkezelési eljárás...Ez azért már több, mint röhejes!

A Tetra Pak kapitális bakot lõ azzal, ha életciklus-elemzésekre hivatkozik, ugyanis független (azaz nem Tetra Pak és társai által pénzelt) svájci és német elemzések energia-felhasználás, légszennyezés és vízszennyezés terén toronymagasan a legrosszabbnak minõsítették, szilárd hulladék produktum tekintetében is csak a mûanyag palack elõzi meg!

A cég vehemensen tiltakozik a csomagolóanyag pénzügyileg pazarló módja és környezeti szempontból aggályos voltának kijelentése ellen is. Ha egy betétes üveg évtizedes életútjával hasonlítok össze egy eldobó csomagolóanyagot, amely ráadásul olyan alapanyagokból áll, amelyeknek nem megújuló ásványkincsek képezik az alapját (alumínium és mûanyag), a karton alkotórész alapanyaga meg több ezer kilométert utazik a gyártás helyére....akkor nem igazán érthetõ, hogy mivel óhajtja alátámasztani az állításait a Tetra Pak? S akkor még nem is említettük a mûanyagok égetésének környezeti hatásait és - visszatérve a skandináv fákra - a monokultúrás erdõgazdálkodás természetvédelmi vonatkozásait sem.

Végezetül muszáj kiemelni, hogy a Tetra Pak által oly gyakran hangoztatott újrahasznosítás csupán egy eszköz, de nem lehet cél! Mind az áhított Európai Unióban, mind a Minisztérium által elfogadott és dokumentált hulladékgazdálkodási stratégiában elsõ helyen áll a hulladék keletkezésének megelõzése, az újrahasznosítás csak ezután következik.

Általában véve pedig az a leginkább megdöbbentõ, hogy ilyen durva és direkt módszerekkel, az ötvenes évek hangulatát idézve, bele lehet avatkozni a független magyar könyvkiadás és oktatás rendszerébe, üzleti érdekekre hivatkozva meghatározni azt, hogy mit tanuljanak gyerekeink az iskolában! Ez sehol és semmilyen körülmények között nem fogadható el, minthogy a Kiadónak az a magatartása sem, hogy a vele szerzõdésben álló íróval szemben egy mindig és mindenhol agresszíven fellépõ külföldi cég érdekeit képviseli.