Az újratöltést segítő darabalapú termékdíj rendszert támogattuk VOLNA, még akkor is, ha mind az újratöltési arányok és a bevezetés ütemezése, mind annak ellenőrzési és szankcionális rendszere tekintetében roppant gyengének tartottuk.

De megbukott ez is. A rossz tervezetet sikerült még rosszabbá tenni. Persányi Miklós szándékával szemben a gazdasági lobbik akarata teljesült. A gazdasági tárca alternatív szöveget vitt a kormányülésre, ahol szinte vita nélkül azt fogadták el. Marad az eldobó olajlufi és a nájlonzacskó.

Egy tíz éves illúzióval számolunk fel végleg. Nem lesz darab alapú termékdíj, nem lesz újrahasználati arány, nem lesz betétdíjas rendelet. Nem lesz soha, egyetlen kormány alatt sem olyan korlátozó intézkedés, amely egy kicsit is az igazi felelősökre hárítaná a hulladékkezelés költségeit, amely a hulladék megelőzésére koncentrálna.

A piacot befolyásoló szabályozás ellen azonnal kiabáló (és a háttérben kavaró) csomagoló- és palackozóipar most kimutatta a foga sárgáját: a koordináló szervezetek jogosítványainak kiterjesztései finoman szólva sem versenysemlegesek, a gazdasági élet nem hozzájuk tartozó szereplőinek mozgásterét beszűkítik. A tervezet a termékdíj alóli mentességet egy évre biztosítja. De vannak, akik egyelőbbek! A koordináló szervezetek számára 2 évet ad, sőt a továbbiakban 10 éven keresztül egyszerűsített eljárással meghosszabbíthatja ezt. A másik igazságtalanság, hogy az egyéni teljesítőknek anyagfajtánként kell teljesíteniük az 50-52%-os kötelező hasznosítási arányt, míg a koordináló szervezeteknél az egyes anyagfajtáknál a kötelező hasznosítási arány töredéke, 15% teljesítése is elegendő.

Ez a kegyelemdöfés a termékdíjas rendszer számára. Minden épeszű gazdálkodó hanyatt-homlok bemenekül majd a koordináló kht-k karjaiba, így nem lesz az államnak elegendő forrása a „szolgáltatásvásárláshoz”, és nem tudja teljesíteni az Unió által előírt kötelező hasznosítási arányokat.

Komoly előrelépés lett volna az újrahasználható csomagolások minimálisan előírt aránya, de a soha-el-nem-készült betétdíjas rendelet nélkül végrehajthatatlan lett volna. A KvVM szövege önmagához képest is rossz volt, nagyon nem lehet sírni utána.

A módosítási csomag kiemelt célja lenne, hogy a lakossági szelektív gyűjtést ösztönözze, de ez szintén nem teljesül. Most teljesen meg akarják szüntetni a begyűjtött csomagolási hulladék kötelezően lakosságtól származó hányadát, amelyet először 20%-ról 8%-ra csökkentettek le. Helyette majd „kötelező átvétel” lesz, de az átvételi árakat majd ők (a koordináló szervezetek) határozzák meg, évente.

Kérdés, hogy ezután mi lesz.

Az előkészített tervezetek a jelenleg hatályos szabályozásnál lényegesen lazábbak, bevezetésük esetén a környezet állapota tovább romolhat még a mostani katasztrofális állapotokhoz képest is. Ezt a parlament nem fogadhatja el!

Az 1995 óta toldozgatott-foltozgatott termékdíj törvényt pedig el kéne most már felejteni, és alapjaitól felépíteni egy olyan finanszírozási rendszert, amelyben a „szennyező fizet”, a „gyártó felelős”!