"fogyasztáscsökkenés, káosz a kereskedelemben, áfa-kiesés, csempészet, a némethez hasonló válság a magyar élelmiszeriparban egy évvel a választások előtt."

"a listántartási kötelezettség előírása a kereskedelem számára afféle endékás remineszcencia és 2004. május 2-tól természetesen az utópiák világába tartozik."

"A közhiedelemmel ellentétben a többutas visszatérő csomagolás nemcsak hogy nem kedvezőbb, hanem a környezetet jobban terheli, mint az egyutas."

"A visszatérős palack egyszersmind biohazárd is. (...) Palackok milliói vannak lényegében őrizetlenül a kereskedelmi raktárak sötétjében."

"A zöldek kedvelt érve az, hogy hány szegény hajléktalan jut majd némi pénzhez, ha visszaviszi a drága palackokat"

"Számítás kérdése, melyik szavazóbázist tartja a Környezetvédelmi Minisztérium a politikai gyakorlatban fontosabbnak, az előbbi, kétségtelenül szerencsétlen, de azért kisszámú rászorulókat, vagy az élelmiszeriparból az intézkedés bevezetése után utcára kerülő ezreket és családtagjaikat. Van-e kétség afelől, hogy a csődközelbe juttatott cégek managementje nem magyarázza-e majd el dolgozóinak, kik miatt teszik őket az utcára?"

A fenti veretes gondolatok az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) dolgozatából valók, a mostani termékdíj módosítás ellen íródott. Vajon ilyen rettenetes következményekkel kell számolnia annak, aki környezetvédelmi szabályozást akar bevezetni? Ennyire kibékíthetetlen ellensége lenne a környezetvédelem a gazdaságnak?

Jelentem, az ipari kavarás ellenére jól állunk, legalábbis ilyen jól még nem álltunk egyszer sem. A környezetvédelmi minisztérium " úgy tűnik " végre elszánta magát arra, hogy megállítsa az eldobó szemét terjedését. A termékdíj törvény vitájában most a HuMuSz is felsorakozott a minisztérium mellé.

Látszólag koncepcionális vitának tűnik, hogy a környezetvédő szervezetek szerint megelőzési intézkedések (pl. újrahasználati rendszerek visszaállítása) nélkül nem javítható a környezet állapota, ezzel szemben az ipar szerint az újrahasznosítás önmagában megoldás (lenne) hulladékfronton. Az ipari paradigma így hangzik: "Az élelmiszernek elválaszthatatlan része a csomagolás. Ebbe érdemes belenyugodni. Kevesebb élelmiszer, kevesebb csomagolás, több élelmiszer, több csomagolás." Éppen ez az, amibe nem szabad belenyugodni. A makrogazdasági mutatók torz képet mutatnak: növekszik a gazdaság, ha minél több csomagolóanyagot gyártunk, és tovább nő, ha minél több cég szakosodik ennek eltakarítására. Csakhogy nincsen sehol figyelembe véve, hogy fogynak a nyersanyagok és a primer energiahordozók, hogy szűkül az élettér, és hogy egyre súlyosabbak a környezetegészségügyi mutatók!