A REFLEX álláspontja szerint a terület kiválasztása, a védõtávolságok betarthatatlansága, az üzemeltetés okozta környezeti terhelések miatt a terület alkalmatlan regionális hulladéklerakó kialakítására. A városfejlesztési, hulladékgazdálkodási és közegészségügyi szempontból meggondolatlan telepítési szándék ellen egyesületünk kezdettõl fogva tiltakozik.

A Reflex nem vitatja, hogy a jelenleg is használt Pápai úti szeméttelep ismert környezeti állapota valóban szükségessé teszi annak mielõbbi bezárását és rekultiválását. Gyõrnek szüksége van új, az EU mûszaki-környezetvédelmi elõírásainak megfelelõ lerakóra, nincs azonban szüksége arra, hogy magára húzza 13 település szemetét. Csak azért, hogy a KOMSZOL eleget tegyen saját megalomániás terjeszkedési kényszerének és azért, hogy az ide hordott hatalmas és kezelhetetlen szemétmennyiséggel kierõszakolja egy hulladékégetõ telepítését is.

A védõtávolságok betarthatatlansága

A 2003. évi XIV. törvény a regionális hulladéklerakóktól eredetileg a belterülettõl számított 1000 méteres, a repülõterektõl pedig egy legalább 15 km-res védõövezetet írt elõ. A tervezett sashegyi lerakónál ez nem tartható, hiszen a Fehérvári úti lakólakóházak 650 méterre vannak - a péri repülõtér 13 pedig km-re található.

Igen ám, de a Parlament 2004. júniusában módosította a törvényt és a „lakossági védõövezetet” 500 méterre, a repülõtérit pedig véletlenül pont 13 km-re csökkente.

A jelenleg is hatályos 22/2001. (XI.10) KöM sz. rendelet 500 méteres védõtávolság betartását írja elõ a mezõgazdasági (zártkerti) ingatlanoktól. Sashegyen azonban több mint száz hétvégi kiskert és lakóház az 500 méteres védõtávolságon belül van.

A júliusi közgyûlési elõterjesztés - minisztériumi forrásokra hivatkozva- a képviselõket „megnyugtatta”, hogy ezt a védõtávolságot is hamarosan eltörlik.

Biztos, ami biztos alapon az érintett ingatlanokra a város elõvásárlási jogot jegyeztetett be.

A hulladéklerakókhoz garanciális jelleggel elõírt övezet ötletszerû csökkentgetése súlyos környezeti, közegészségügyi és jogbiztonsági problémákat vet fel és visszatérõ társadalmi konfliktusokkal terhelt. A törvény módosításban egyébként nem kis része volt Gyõr polgármester-országgyûlési képviselõjének (Balogh Józsefnek).

Városszerkezeti botorság (nézzenek a térképre)

A védõövezetek is jelzik, hogy egy regionális hulladékelbánó mû „mûködtetése” súlyos környezetterheléssel járhat, helyének kijelölése nem csak könyezetvédelmi, de városszerkezeti problémákkal is terhelt. Fõleg akkor, ha – miként Gyõrben- a „mûvet” a lakóterület és a szintén lakott üdülõtelkek közti agyaggödörbe akarják beékelni, végképp lehetetlenné téve a város és üdülõövezet közötti terület értelmes (rekultiválás utáni) hasznosítását. A jelenlegi városvezetés hagyományos érzéketlenségével Gyõrt hulladékkezelõ létesítményekkel veszi körbe-körbe, érthetetlen módon a „városra húzza” a hulladékot. A hulladékok beszállításával, a lerakó mûködtetésével járó környezetterhelés elõre vetíti az érintett lakosság folyamatos ellenállását. Mivel az üzemeltetõ a második fejlesztési szakaszban hulladékégetõt is kíván a területre telepíteni, Gyõr-Bácsához hasonlóan évtizedekre biztosítják az ott élõ lakossággal a konliktusforrást.

A hulladékbeszállítás problémája

A hulladékgazdálkodási törvény azért írja elõ a „közeliség elvét”, hogy a hulladékot minél kevesebbet kelljen szállítani. Gyõr-Sashegy azonban nem a 130 település közepén, hanem egy mesterségesen kreált térség szélén van.

A 130 település évi egymillió köbméter hulladékának idehordása évi 100 000 fuvarkilométer szállítási teljesítménnyel (napi 600 tgk. forgalommal) jár. A városból és Szigetköz felõl érkezõ hulladék nagy részének behordása csak a városon keresztül történõ beszállítással oldható meg, ami tovább növeli ezek utak és lakók jelenleg is kritikus terhelését. Plusz forgalmat jelent majd a Sashegyen szétválogatott hulladékok továbbszállítása a likócsi komposztálómûbe és a bácsai veszélyes hulladékégetõbe.

Az ingatlanok elértéktelenedése, egészségvédelem

Az elõzetes vizsgálatok nem tisztázták a tervezett lerakóval szomszédos nem gazdasági területek hosszú távú viszonyát. Különösen problémás ez a védõterületen belül lévõ lakóházaknál illetve a kiskerttulajdonosnál. Ez utóbbiak évtizedek óta jelentõs pénzt és munkát fektettek egy pihenõterület kialakításába és állandó jellegû építményeket emeltek. A hulladéklerakó létesítése, mûködtetése miatt ezen ingatlanok forgalmi értéke jelentõsen lecsökken – ezt jelzi a telkekre az önkormányzat által bejegyeztetett elõvásárlási jog is.

Álláspontunk szerint, figyelemmel a megadott szélirányokra, a lerakón kezelni tervezett hulladékok mennyiségére, a lerakás (és a késõbbiekben tervezett égetés) okozta környezeti terhelésekre és a mûködtetéssel járó folyamatos gépjármûforgalom nagyságára, a védõövezeten belül csak a kisajátítás jelenthetne megnyugtató megoldást. Szándék erre nemigen van – pénz még kevésbé.

A beruházás szakmai-társadalmi háttere

A jelenlegi hulladékkatasztrófa különleges intézkedéseket feltételez, különösen ott, ahol – miként Gyõrben- hiányzik a lerakó alól a mûszaki védelem. A települési környezetpolitikának – a Hgtv.-vel összhangban- itt fõleg a keletkezõ hulladékok mennyiségének és veszélyességnek csökkentésére kell koncentrálni. Ennek azonban Gyõrben semmi nyoma. Hulladék megelõzési stratégia sehol, hiányzik a szerves anyagok és a háztartási veszélyes hulladékok szervezett begyûjtése, a hulladékudvarok hálózata nem épült ki. A teljes körû szelektív gyûjtési rendszer helyett továbbra is csak a korlátozott csomagolóanyag-visszagyûjtés mûködik, holott egy teljes hulladék-sprektumra koncentráló szelektív gyûjtés feleslegessé tehetné a költséges válogatómû megépítését. A gyõri lakosság most évente kb. 300.000 m3 hulladékot termel, ami a szelektív gyûjtés teljes kiépítésével bõven 200.000 m3 alá csökkenthetõ. Ehhez képest az egymillió köbméterrel ötszörös kapacitásra építik ki az „elbánó mûvet”, csak azért, hogy fel tudják mutatni a hulladékégetõ „gazdaságos mûködtetéséhez” szükséges hulladékmennyiséget.

Az ismert történelmi elõzmények (pl. a bácsai égetõ körüli évtizedes harc) miatt a gyõri lakosság különösen elkeserítõ tapasztalatokat szerzett a hulladékos projektekkel szemben. Meg van ennek a pozitív oldala is, hiszen ez a lakosság sokat tud a hulladékokról és példás együttmûködõ partner a városi szelektív hulladék gyûjtésben. Ezeket az eredményeket – melyekben nem kis része van egyesületünknek is- egy újabb rossz telepítési döntés hamar lesikálhatja.

A beruházás körül szorgoskodó személyek és módszerek egyre inkább a bácsai veszélyes hulladékelbánó mûveket idézik. Ahol – állandó konfliktusforrásként- ugyancsak védõtávolságon belülre erõszakolták be a létesítményeket.

Társadalmi részvétel – gyõri módra

Maga a sashegyi beruházás az Aarhusi Egyezmény (2001. évi LXXXI. törvény) hatálya alá tartozik, így ennek megfelelõen kellett volna szervezni ezek társadalmi nyilvánosságát is. Vagyis a lakosságot kötelezõen kellett volna bevonni a döntési folyamatba. Nem utólag, hanem a döntési folyamat „korai fázisában, amikor az összes választási lehetõség nyitott és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg”.(6.Cikk 4. pont). Tehát amikor még több lehetséges telepítési helyszín van, több beruházási és technológiai változat, amikor még valóban érdemben nyilváníthat véleményt a lakosság.

Egy demokráciában a településrendezési tervet, a beruházási elhatározásokat alapvetõen a környezet és az érintett lakosság elvárásaihoz kell igazítani – fõleg akkor, ha ilyen súlyos ökológiai-közegészségügyi problémákat felvetõ beruházásról van szó.

A hatalom érdeke viszont a döntés „gyors, frappáns szakmai levezénylése” – és ettõl a laikus lakosságot, a hõzöngõ környezetvédõket jobb távol tartani. Számukra az alternatíva nem demokráciát, hanem felesleges gatyázást jelent. Cél a lakosság kész tények elé állítása (a területet már megvettük, 100 milliót már beleöltünk az elõkészületekbe, elesünk a többmilliárdos tutti EU-s támogatás lehetõségétõl stb.). Itt lesz és kész! Aarhust-t úgy se kéri számon senki, a lakossági támogatás pedig kamu közvélemény kutatásokkal utólag kipipálható.

Az elõzetes tanulmány szerint egyébként a leendõ sashegyi létesítmény „tájra, tájképre gyakorolt hatása pozitívnak ítélhetõ” - az érintett terület „levegõkörnyezete számottevõ terhelhetõségi tartalékkal rendelkezik”, „táj- és természetvédelmi szempontból érdektelen”. Az egyébként is jelentéktelen „állatvilág a környezõ területre át tud vándorolni”.

És mi lesz az egyébként is jelentéktelen embervilággal? A lakossággal, akinek az adóját erre felhasználják, aki az idegen hulladékkal „elbánó mûvek” környezeti terhét viseli majd ? Nos, a dolgok mai állása szerint félõ, hogy Gyõr-Sashegyen nem hulladékelbánó, hanem lakossági elbánó mû készülõdik.