(Olcsó és hatékony megoldás egy problémás hulladékfrakció lakossági kezelésére)
Négy évvel ezelőtt Egyesületünk Információs irodájába néhány telefon érkezett, melyben az elhasznált elektronikai hulladék elhelyezése iránt érdeklődtek.
A természeti erőforrások a gazdasági tevékenységek alapját képezik. Ezért az azokkal való megfelelő és hatékony gazdálkodás kulcskérdése a fenntartható fejlődésnek - és része számos ágazatpolitikai kérdésnek, amelyekkel a kormányok egyre többször szembe kerülnek. Dr. Pomázi István (KvVM) írása.
A XVI. kerület helyi programja nagyszerű példája az önkormányzat, egy civil partner - esetünkben az Öko-Fórum Alapítvány - és a lakosság összefogásának. Az olajozottan működő rendszer a "zöld javakat" menti ki a háztartási hulladékok közül, hogy házi komposztálással hasznosítsa azokat.
Ezután másként lesz, akárki meglátja.
A hulladékforradalomnak vége, de most jönnek a reformok.
Eritreai körkép
Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.
Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.
A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 című könyvet. "A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az előszó, és ezzel nem győzünk egyetérteni, sőt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minőségű környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bővebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.
Balatoni Henrik, Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete
Megkerülhetetlen szereplője Balatoni Henrik a hulladékhasznosítók piacának. Számos hasznosító vállalkozás tulajdonosa és vezetője, a szakma nagy lobbistája. Komolyan és sok jóindulattal elemezte végig tavaly nyári hulladékgazdálkodási stratégiánkat[1], hálásak vagyunk gyakorlatias javaslataiért. Arról kérdeztük, mi várható a közeljövőben a hulladékok szelektív gyűjtése és hasznosítása terén hazánkban.
Hány ember gyűjt szelektíven? Hogy áll a lakossági hulladék hasznosítása? Mennyi csomagolás kerül vissza a lakosságtól? Teljesül-e az EU által elvárt hasznosítási arány? Valahogy nem stimmelnek az adatok, amelyek vékony sugárban csordogálnak a minisztériumból és a koordináló szervezetektől. Nekünk mindig más számok jönnek ki. Tessék kapaszkodni, becslések, spekulációk és számok következnek!
Mikor a komposztálás szóba kerül, mindig komoly szakmai utasítások közé csomagolják a gyakorlati tevékenységet. Leírják, mit lehet és mit nem a komposztálóra tenni, hogyan, hányszor kell forgatni, mire kell vigyázni és mit kell feltétlenül megcsinálni. A szánkba rágják, hogy mennyi az optimális foszfor-nitrogén arány, nedvességtartalom és így tovább...
Annyit beszélnek róla, hogy az ember fia a végére már teljesen elbizonytalanodik a komposztálással kapcsolatban. De mi történik, ha az apjára, nagyapjára hallgat és előveszi józanabbik eszét?