Mik a tapasztalatok a mechanikai-biológiai kezelésrõl?
Röviden összefoglalva a beérkezõ vegyes kommunális hulladék elõkészítése (durva aprítás) a kamrákban történõ be- és kitárolás, valamint a kamrákból kitermelt anyag további feldolgozása, a hagyományos módszerekhez viszonyítva, jelentõs költségtöbblettel jár. Míg a hagyományos lerakásnál a kommunális hulladék közvetlen a depóniára kerül, addig itt legalább 4-szer, 5-ször kell mozgatni, amíg végsõ helyére kerül. Emellett nincsenek meg a  azok a jogi és gazdasági ösztönzõk, amelyek az üzemeltetõt bármilyen módon érdekelté tennék abban, hogy a jelentõs többletköltségek felvállalása mellett, a kommunális hulladék mechanikai-biológiai kezelését végezze.
A tapasztalatok szerint milyen frakciókat és milyen minõségben lehet kinyerni a kezelés után?
Az intenzív biológiai kezelés alatt (10-14 nap) a felszabaduló nagy mennyiségû pára hatására, a kamrákban lévõ anyag nedvessé válik és a kinyerhetõ másodnyersanyagok szennyezõdnek. Véleményem szerint a kezelt hulladékból a le nem bomló frakciók (pl: PET palack, aludoboz) kinyerhetõ lenne, azonban a feldolgozás teljes körû automatizálása (kézi válogatás kerülése, zárt rendszer alkalmazása) lehet a legcélravezetõbb és a leghigiénikusabb megoldás. Jelenleg a kézi válogatással ezek kinyerhetõk, de kisebb a rendszer kapacitása is. Ezen túlmenõen a technológiából kikerülõ hulladékból lehetõség szerint zárt automatizált rendszeren keresztül, nagy fûtõértékkel bíró, alternatív tüzelõanyag (RDF) nyerhetõ ki. Nyugat-Európában ezen technológia azért terjedhetett el, mert kialakultak az alternatív tüzelõanyagok felhasználásának csatornái. 2000-ben Ausztriában több mint 70.000 tonna alternatív tüzelõanyagot állítottak elõ mechanikai-biológiai kezeléssel, és 180 olyan üzem volt, amely alternatív tüzelõanyagok felhasználásra engedéllyel rendelkezett.
Tapasztalták-e a kezelés alatt a biológiai   eredetû   hulladék  csökkenését?
10-14 napos kezelés vezet csökkenéshez a kamrában, ahol az intenzív kezelés hatására bomlásnak indulnak a szerves anyagok, de természetesen ez a rövid idejû kezelés nem elegendõ a szerves összetevõk humifikálásához, teljes elbomlásához. a kamrás kezelést legalább 2-3 hónapig tartó utókezelésnek kellene követnie, ami újabb jelentõs költséget jelentene.
Miért nem kerültek ki közterületekre a szelektív gyûjtés edényei?
A tervek szerint még márciusban kikerül a lerakóhoz tartozó 14 településre az 50 gyûjtõsziget.
Milyen továbbfejlesztési lehetõségek vannak?
Célunk az, hogy minél kevesebb vegyes kommunális hulladék kerüljön közvetlenül lerakásra, ez a viszonylag szûkreszabott depóniatér miatt is szükséges, a hasznosítható frakciók minél nagyobb arányú kinyerését a rendelkezésünkre álló technológia segítségével igyekszünk megoldani.