Újrahasználat

A „second hand forradalom” kitörése sejteti, hogy – tudatosan vagy tudatlanul – micsoda gyorsasággal, könnyedséggel épülnek le emberek emberekkel szembeni előítéletei. A viszonteladási, bizományosi újhullámos online oldalak minden porcikájukban globálisak. Indiaiak, pakisztániak, japánok és kínaiak, arabok, izraeliek, amerikaiak és oroszok, adnak, vesznek egymás által használt holmikat. És ez senkit se érdekel. E mögött a pénzben nem kifejezhető környezetvédelmi tudatosság, értelemnövekedés, értékmentés együttese húzódik meg elsősorban. Egyebek között erről beszél Ankita Roy, a londoni székhelyű, a kiskereskedelmi, azon belül főként a divat szokások változásait nyomon követő, a témákban tanácsadóként is működő kutató műhely, a GlobalData vezető munkatársa.

Bár a textiltisztítás nincs annyira az előtérben a szintetikus és kevert alapanyagú, olcsó ruhadarabok özöne óta, az 1930 óta működő Tichy Tisztítószalon üzletvezetői úgy látják, a trend fordul, és egyre inkább előtérbe kerülnek a jó minőségű, tartós, finom anyagokból készült darabok, amelyek lehet, hogy a nagyi szekrényéből, vagy éppen vintage boltokból kerülnek elő.

Ismét itt a Second Hand September, azaz Használtruha szeptember mozgalom, mely arra buzdít, hogy ebben a hónapban – vagy akár egész évben – másodkézből szerezzük be ruharadarabjainkat. Összefogtunk Mengyán Eszterrel, a Holy Duck! fenntartható divatblog szerzőjével, hogy segítséget nyújtsunk abban, mire figyeljünk használt ruhák vásárlásánál, és hogyan turizhatunk könnyebben, gyorsabban, hatékonyabban.

A kaliforniai Livermore 6. számú tűzoltóságán 120 éve folyamatosan világít az úgynevezett Centennial Light Bulb (Százéves Villanykörte). Egy több mint száz éve, pár dollárért megvásárolt hétköznapi használati tárgy, amin nem fogott ki az idő, mert úgy tervezték, hogy minél tovább működjön. Némileg megmosolyogtató egy ilyen termékről olvasni közel félmillió forintos mobilkészülékkel a zsebünkben, amelyet tudatosan terveztek úgy, hogy az egy adott időintervallum – általában két év – után idejétmúltnak számítson, arra ösztökélve tulajdonosát, hogy a legújabb modellre cserélje azt.

A kormány 35 évre kiszervezi szinte a teljes hulladékgazdálkodást. Ez másfél emberöltőnyi idő. A pályázat nyertese élet és halál ura lesz egy egész iparágban, ugyanakkor mindig ott lebeg majd a feje fölött a milliárdos kötbérek réme. Az eljárást már megindították, remélhetőleg lassan kiderül, ki lesz a magyar szemétkirály.

2025-től kötelező lesz külön gyűjtenünk a textilhulladékot, ám arra nincs megoldás, hogy a várhatóan a mostani mennyiség többszörösét kitevő használt ruhákkal mit lehet majd kezdeni. Az európaiak által már nem hordott ruhák sok esetben fejlődő országokban végzik, szeméthegyek és katasztrofális környezetszennyezés formájában. Hartay Mihály környezetvédelmi tanácsadóval, a régió egyik legnagyobb használtruha-nagykereskedőjének kommunikációs vezetőjével beszélgettünk.

Az augusztus 28-án megrendezésre kerülő GLAMOUR Doing Good Summit-on inspiráló előadásokon vehetsz részt online. Szó lesz a divatról, fenntarthatóságról, újrahasznosításról és rengeteg olyan témáról, ami a hétköznapi életben is segít, hogy saját magad legjobb változata lehess!

Több szempontból emlékezetes lesz a héten kezdődő tokiói olimpia. Ha pár éve valaki azt mondja nekünk, hogy a 2020-as olimpia elmarad, és a Tokió 2020-at 2021-ben fogják megrendezni a japán lakosság ellenszenvétől övezve, méghozzá üres nézőterek előtt, ahol a sportolók maguk akasztják a nyakukba az elnyert érmeket, biztosan bolondnak néztük volna őt. De azt is megmosolyogtuk volna, ha szentül állítja, hogy a világ mind a 18 ezer olimpikonja kartonágyakon tér majd nyugovóra, és készül a nagy mérettetésre.

Márpedig Tokió 2020 az első, igazán komolyan vehető környezetbarát olimpia. Nézzük csak a legfontosabb újításokat.

Linda egy 24 éves pécsi lány, akinek elege lett abból, hogy az influenszerek folyamatosan rá akartak tukmálni valami terméket az interneten.

„Mindenki számít. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Mindenki képes változtatni a dolgokon. Ha összefogunk, együtt meg tudjuk menteni a világot. Minden egyes nap döntések előtt állunk, és csakis rajtunk múlik, hogyan segítik egyéni választásaink, fogyasztási szokásaink a bolygót, és annak élővilágát.”