Világ Öko-Pannonjai egyesüljetek!

Alig több mint két hónapja beszámoltam egy konferenciáról, ahol a világ minden tájáról érkezett résztvevõk az országukban mûködõ betétdíjas rendszerekrõl beszéltek. Azóta Prágában egy olyan konferencián jártam, ahol a betétdíj szitokszónak számított. Ezúttal az európai országok "Zöld Pontos" szelektív gyûjtést szervezõ cégei jöttek össze. Jelszó: termelõi felelõsség

Alkalmam volt a rádióban vitázni a környezetvédelmi tárca államtitkárával. A téma kedvenc masinánk, az elektromos PET-zsugorító volt (ld.
1962-ben jelent meg Rachel Carson Néma tavasza, majd tíz évre rá a Római Klub jelentése, A növekedés határai. Ezek voltak az elsõ igazán komoly figyelmeztetések a Föld biológiai állapotát, és ezzel együtt az emberiség életkilátásait illetõen. Ebben az idõszakban Magyarország talán még fenntartható keretek között mozgott, és csak a hatvanas-hetvenes években tette meg az elsõ lépéseket a modern fogyasztói társadalom felé. Szennyezõ nagyüzemek ugyan már a háború elõtt is épültek (pl. Angyalföldön) és az ötvenes években nagy lendülettel indult be a nehézipar (pl. Sztálinvárosban) de a gyárak összkapacitása így is elenyészõ volt a világ fejlettebb tájain mûködõ hasonló üzemekéhez képest.
Az Ökocsiga Játszóház és a Hulladék Munkaszövetség pályázatot hirdet
Mi lehet az összefüggés? Az alábbi cikk erre próbál választ adni. Persze igazából nem rólam van szó, hanem rólunk. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy a hulladék keretirányelv az összes módosító indítványával együtt halálosan unalmas olvasmány, mégis miért lehet érdekes számunkra.
A szerda esti elõadások keretében 2007. november 28-án Murányi Veronika néprajzos tartott elõadást a HuMuSz Házban. Kutatásának helyszíne megfelel annak, amit egy néprajzostól a laikus elvár. Ám a kutatás tárgya meglehetõsen szokatlan. A gyimesi csángók és hulladékaik. Aki az elõadást elmulasztotta, most megláthatja: izgalmas téma.
Modern pincészet, modern csomagolás