Tudomásunk szerint az ipar és a kereskedelem képviselõivel már legalább 2 hónapja folyik az egyeztetés a termékdíj törvény módosításáról. Mi, szokás szerint, csak ebben a késõi stádiumban kaptunk lehetõséget, hogy részt vegyünk a törvény elõkészítésében, most viszont több körben is találkoztunk a tárca képviselõivel.

A jogalkotás menetrendje most is csak ez: decemberben egy salátatörvényben nagy formátumú intézkedéseket hozunk, ami januárban hatályba is lép (ha elfogadják..., de errõl késõbb.). Így ez érintetteknek semmi felkészülési idejük nem marad, arról nem is beszélve, hogy komoly 100 milliós nagyságrendû beruházásokra volna szükség az átálláshoz. A termékdíj törvény elõírásai lényegesen egyszerûsödnek a környezetvédelmi tárca tervei szerint, de így is elmondható lesz, hogy egy 12 éve toldozgatott-foltozgatott jogszabályról van szó, ami aránytalanul nagy adminisztratív terhet ró a kisebb kötelezettekre, számukra megérteni és végrehajtani a törvényt továbbra is nagyon nehéz.

Elfogadhatatlan, hogy semmiféle célrendszert és jövõképet nem tár a kötelezettek elé a tervezet! Míg a jelenlegi szabályozás (amit az Európai Bizottság kifogásai miatt módosítani kell) évrõl évre növekvõ újratöltési arányokat ír elõ, addig ebbõl a tervezetbõl ez már teljesen hiányzik. A tervezet csupán 2011-ig lát elõre! És azután mi lesz? Fontos lenne, hogy lássák a kötelezettek a tárca 2011 utáni terveit is, hogy milyen termékdíj tételeket kell majd akkor fizetni. Javasoljuk, hogy a 2011-es felülvizsgálat után jóval komolyabb díjmértékeket és kötelezõ betétdíjat helyezzen kilátásba a tárca, amennyiben nem teljesülnek az újratöltési és hasznosítási elvárások!

Számháború

A terv az volna, hogy a hasznosítási "H"-termékdíj mellé bevezetnek egy egységes? elrettentõ? elképesztõ? "E"-termékdíjat (a továbbiakban mindig errõl lesz szó). Az italgyártók fizetnek H+E díjat minden darab csomagolás után, a kereskedõk (elsõ forgalomba hozók) pedig csak az E-t. A környezetvédelmi tárca elõremutató elképzeléseit mára teljesen leszalámizták a tisztelt érdekeltek és az õ szekerüket toló szaktárcák. Míg a júliusi tervezetben még 2017-ig fokozatosan 4 Ft/db-ról 20 Ft/db-ra emelkedett volna a termékdíj mérte az eldobó csomagolások után, sõt a másfél liternél nagyobb palackoknál, dobozoknál 8-tól 40 Ft/db-ig, addig az augusztusi dokumentumban már csak 3-4 Ft-ok szerepelnek. Mára viszont 99 fillérrõl rebegnek, ennyit enged az ipar és a kereskedelem...

Meggyõzõdésünk, hogy az E-termékdíj mértéke és annak évenkénti emelkedése nem eredményez megfelelõ piaci elõnyt az újratöltõs csomagolások számára, ezért tökéletesen megalapozatlan az, hogy "A javasolt szabályozás hatására jelentõsen csökken a gyûjtõedénybe, illetve lerakóra kerülõ hulladék mennyisége, középtávon mintegy 40%-kal.". Az általunk megkérdezett italcsomagoló cégek szerint 8-10 Ft-os E-termékdíj hozna érdemi változást a jelenlegi italcsomagolási gyakorlathoz képest. 1-2 forintot simán kifizetnek a kereskedõk, hogy ne kelljen visszaváltással bajlódniuk.

Ha jók a tárca számításai, akkor érdemi hatása lenne a 3+3 Ft-os elõterjesztésnek a befizetett termékdíjak összegére az egyes italfajták esetében: a söripar 2,5-szer kevesebb termékdíjat fog fizetni, míg a lónyál- és csomagoltvíz-szektor 4-szer annyit, mint a jelenlegi rendszerben. Az elõbbi szegmensben 50% körül van az újratöltés, az utóbbiban 4-5% mindössze! Kétséges azonban, hogy az adóterhek növekedése maga után vonja-e a beruházásokat. Félõ, hogy csak a piac legnagyobb szereplõi tudnak reagálni és termékszerkezetet váltani, a kisebbek komolyan megsínylik a változásokat.

Az elõterjesztés szerint "A javasolt szabályozás ugyanakkor már a jelenlegi díjmértékkel is gazdaságossá teszi a betétdíj alkalmazását.". Nagyon szeretnénk, ha így lenne, mégis kételkedünk. Az alacsony díjtétel miatt a meglévõ betétdíjas rendszerek további sorvadása várható, nemhogy új, önkéntes, eldobó csomagolásokra kiépített betétdíjrendszerek kialakulása. A piacon teljes mértékben a kereskedelem diktál, sok beszállító teljesen ki van szolgáltatva a kiskereskedelmi láncok akaratának. Már a hatályos rendszerbõl is kibújnak oly módon, hogy nem közvetlenül a gyártótól veszik meg az italokat, tehát nem õk az elsõ forgalomba hozók. A gyártók kénytelenek beépíteni a termékdíjat az áraikba, amit a kereskedelem gyakran 100 %-os haszonnal áthárít a fogyasztóra. A fentiek miatt érdemesnek tartjuk megfontolni, hogy ne osszák meg a termékdíj befizetését, hanem a kereskedelem fizesse a teljes díjat.

Legyen támogatás!

A más úton kezünkbe került júliusi munkaanyag számos pozitív kezdeményezését itt már nem látjuk viszont. A leginkább fájó, hogy "A gazdasági érdekképviseleti javaslatra a támogatási rendszer kialakításától elálltunk." Ez azt jelenti, hogy kicsit több bevételre kellett volna szert tenni a termékdíjból, de ebbõl évi 2-3 milliárdot mosó-és töltõsorok, újratölthetõ göngyölegek támogatására szánt volna a környezetvédelmi tárca. A Pénzügyminisztérium ezt nem támogatta! Az ipar (azon része, aki kézbõl eteti az államigazgatást) nem tartott rá igényt! Márpedig szerintünk a mai ipari-kereskedelmi rendszer komoly támogatásra szorul az újratöltési rendszerek beruházásai tekintetében.

Évek óta mondjuk azt is, hogy a törvény nem éri el eredeti célját (a hulladék csökkentése), valamint hogy régóta nem díjként üzemel, hanem adóként. A jelenleg befolyó termékdíjat (ez a fajta idén 8,2 milliárd Ft) a büdzsé egyszerûen lenyeli. Lehet belõle völgyhidat, négyesmetrót, stb. építeni. Továbbra is szorgalmazzuk, hogy elkülönített alapba folyjon be a termékdíj jelentõs része, és ebbõl támogassanak megelõzést és újrahasználatot célzó beruházásokat!

Mi várható?

Az egyik forgatókönyv, hogy nem lesz törvénymódosítás. Ekkor az Európai Bíróság elé kerül a magyar termékdíjas szabályozás, és évekig tartó pereskedés után feltehetõen elmeszelik a magyar államot. Legalábbis nem látni olyan erõfeszítéseket, amely a bíróság elõtt meg tudná védeni a szellemében jó, technikailag rossz szabályozást. Ha így lesz, a bírósági határozatig az iparnak fizetni kell keményen, de utána 10-20 milliárdos nagyságrendben kell majd visszafizetni a beszedett díjat. Egy másik kormány fizeti majd ugyanezeknek a multiknak.

A másik forgatókönyv, hogy teljesen kifacsarják az elõterjesztést, és valami nevetséges mértékû díj lesz megállapítva. Ez kegyelemdöféssel ér fel a csomagolások, a környezet és a fogyasztók számára.

A harmadik, hogy lesz egy gyenge kormány-elõterjesztés, de a parlamenti szakaszban csodák történnek. A mai politikai helyzetben könnyen történhetnek csodák. Katona Kálmán (MDF) betétdíjat akar, Fodor Gábor (SZDSZ) betétdíjról beszél. A két nagy pártban is vannak ilyen képviselõk. És ki tudja, mi minden lesz alku tárgya, hogy legyen költségvetés... Mi bízunk a csodában, és dolgozunk is érte!