Az Environment Agency (az Anglia és Wales környezetének megóvásával foglalkozó vezető szervezet) 200l-2002-ben tanulmányt készített annak érdekében, hogy kiderítse, vajon melyik pelenkázási forma méri a legkisebb csapást a környezetre. Az eredmény kicsit meglepő volt (számomra legalábbis), és persze megfogalmazhatóak vele szemben fenntartások.
Annak idején nem volt más választásunk, mindannyian mosható textilpelenkákba csomagolva ismerkedtünk a világgal. Sejtelmünk sem volt arról, mennyivel kellemesebb érzés légáteresztõ Pamper's-bébiként rajtolni az Életben. Az eldobó pelenkát eredetileg utazások, nyaralások idejére találták ki, valószínûleg a gyártók sem gondolták, hogy ennyire felkapott áruvá válik. Nálunk még néhány éve is rongyrázásnak számított a mûanyag pelenka kizárólagos használata, mára viszont változott a világ. Az összes káros környezeti hatását ismerjük már, az anyák mégis nehezen adják fel drága pénzen vásárolt kényelmüket. Pedig létezik már környezetbarátabb, mégis kényelmes megoldás.
Amerika csodás mintájára épülõ-szépülõ fogyasztói társadalmunk minden átlagosnak mondható (tehát nem minimálbéres, nem vénából spóroló kisnyugdíjas, nem sokgyerekes és nem környezettudatosan gondolkodó zöld) háztartásában napról napra õrületes mennyiségû holmi válik hulladékká vagy -- esetleg "csak" - feleslegessé.
Az európai hulladékgazdálkodás kutatása nem könnyű feladat. A legnagyobb gondot a statisztikai adatok feldolgozása jelenti. Ez csak részben magyarázható a tagországok adatsoraiban tapasztalható hiányosságokkal (Európa hulladékgazdálkodási térképén Olaszország például egyelőre fehér foltnak tekinthető), a nem egységesen alkalmazott definíciókkal, de mindemellett annak is köszönhető, hogy az EU-ban sem létezik egységes nyilvántartási rendszer
A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól.
A HuMuSz lényegében egyetért a környezetvédelmi minisztérium megállapításával: Magyarországon hulladék-katasztrófa helyzet van. A megoldási megközelítésünk azonban annyiban sajátos, hogy mi nem a már meglévő hulladékokra, hanem -- hosszú távú megoldást keresve - elsődlegesen a hulladék keletkezésének megelőzésére koncentrálunk. A hulladékprobléma lényegét egyébként csak a fogyasztói társadalom logikájának tanulmányozásával, a reklám-fogyasztás-hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával lehet megérteni. Kizárólag így tehető világossá, hogy hol kezdődik a hulladékprobléma, és hogy mely ponton lehet és érdemes hatékony megelőzési intézkedéseket foganatosítani. A reklám-fogyasztás-hulladék alapvető összefüggéseinek feltárása után logikusan jutunk arra a következtetésre, hogy kevesebb hulladékhoz másmilyen fogyasztási szokásokra -- és kevesebb reklámra - lenne szükség. Nem véletlen tehát, hogy az ökológiailag orientált (hulladék megelőzésre összpontosító) hulladékgazdálkodásokban a többutas (betétes) csomagolási rendszerek megmentése illetve fejlesztése központi szerepet kap.