Hulladéklerakás

A bepelenkázott jövõ

A téma bizonyára számos olvasónak ismerõs, hiszen a KukaBúvár már többször foglalkozott a kicsik popsijának tájával. Tekintettel a probléma erõsen ismétlõdõ jellegére, úgy véltük, nem árt újfent elõszedni, már csak azért sem, mert a közelmúltban a KukaBúvár Egyesület levelezõ listáján számos hozzászólás érkezett az egyik jövendõ apuka által feltett kérdésekre.

Európa elõrébb jár - de miben is?

Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.

Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.

Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.

Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.

A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.

Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.

Ötletbörze

Ha most egy UFO leszállna valami magyar búzatáblában, és a belőle kikászálódó űrlény Mátyás király nyomdokaiba lépve néhány napig elkeveredne a nép között, valószínűleg arra a következtetésre jutna, hogy az itt élők zöme " akárcsak a Föld többi pontján tevékenykedő ember " önző és rövidlátó módon kizárólag a mának tud élni és a) nem érdekli, hogy közben tönkrevágja a bolygót; b) talán érdekli, de cselekvés helyett inkább a kényelmesebb struccpolitikát választja.

Ha a magyaroknak történetesen mázlijuk volna, és a szóban forgó földönkívüli épp egy lelkiismeretes muki lenne, akkor biztosan jó munkát akarna végezni, és nem érné be ennyivel. Nem ülne vissza a lokátorok alacsony száma miatt észrevétlenül maradt csészealjba, hogy hazarepüljön jelentést tenni, hanem tovább kutakodna. Mondjuk, eszébe jutna, hogy megkérdezze a gyerekeket " akik ugye a jövő felnőttei, meg minden  " arról, mit is gondolnak ők a környezet pusztulásáról vagy a hulladékképződés megelőzéséről. Ha ezt tenné, teljesebb képet kapna arról, van-e még valamiféle esélye ennek a kék és zöld megannyi árnyalatát produkáló gömbölyűségnek arra, hogy továbbra is a Világegyetem egyik utánozhatatlan színfoltja maradjon.

Hogy megkönnyítsük az esetlegesen hazánkba látogató űrtárs dolgát, ötletbörze pályázatot hirdettünk a papír-takarékosság jegyében. Az alábbiakban gyerekek írnak arról, mit is gondolnak a fakivágásról, papírgyártásról, hulladékról, megelőzésről. És ha mégsem száll le mostanában az a bizonyos UFO, akkor a következő sorokat ajánljuk olvasásra azoknak, akik a cikk elején említett a) esetleg b) kategóriákba sorolják magukat, továbbá a mindenkori " de a környezetvédelem iránt esetenként nem túl elkötelezettnek tűnő " döntéshozók figyelmébe.

Komposzttoalett - másképpen

A természettel harmóniában élő kultúrákban természetes volt a hulladékmentes háztartás, azaz a melléktermékek hasznosítása és visszaforgatása a természetbe, pl. a talaj termőerejének megőrzése céljából. A paraszti kultúrában a szemétdomb, a trágyadomb és az árnyékszék használata teljesen általános volt. Ezek tartalmát a komposztálódás után a mezőgazdaságban hasznosították. A középkorban az árnyékszék tartalmáért pénzt adtak. A feljegyzések szerint nagy értéket tulajdonítottak neki. A minimális kikiáltási ár meghatározása után, mely az anyag térfogata és a minősége szerint változott, árverésre bocsátották. A kínaiak vendégszeretete közismert, szívesen befogadják éjszakára és megvendégelik a megfáradt vándort. A kultúrához hozzátartozik, hogy a vendég az eltávozás előtt meglátogatja az árnyékszéket. Ha ezt elfelejtette volna, akkor a gazda finoman figyelmeztette erre.

A német példa

2003 augusztusában Németországban jártam, a Fekete-erdő déli részén, a Rajna közelségében. Egy nemzetközi ifjúsági táborban voltam túra- és táborvezető. Környezetvédőként is igyekeztem tapasztalatokat szerezni, megfigyelni a dolgokat.

Oldalak