Elsõ tájékozódási pontunk a kassai dóm, a gótikus építészet remekmûve volt. Közvetlen közelében, az egyik mellékutcában található a Föld Barátai kassai szervezetének irodája. Úgy néz ki, mint ahogy egy civil szervezet irodájához illik. Kicsit romos, zegzugos és nagyon barátságos. Mint késõbb nyilvánvalóvá vált, a közép-európai hulladékgazdálkodás megújításának egyik központja. Innen indultunk Eperjesen át Raszlavicára.

Raszlavica
A falu Magyarraszlavica és Tótraszlavica egyesülésébõl jött létre, már az 1910-es népszámlálási adatok szerint is jelentõs cigány népesség élt itt. Mint a polgármestertõl megtudtuk, ma a 2600 lakosból 350 fõ roma. A gazdasági növekedés az elmúlt években ezt a vidéket is elérte, Eperjesre és Bártfára egyre többen járnak dolgozni. A munkanélküliség már csak 180 embert sújt, ezek nagy része roma. A számok azért voltak érdekesek számunkra, mert a romák részére és részvételével létrehozott közösségi komposztálóhelyet kerestük fel. Itt aztán nincsenek óriási betonplaccok, óriási gépek, semmi nagyzolás. Igazi helyi szintû megoldást láthattunk, ami a realitásokból indul ki. A falu 2004-ben jutott oda, hogy a lerakási díjak emelkedése miatt elkezdtek gondolkozni a szelektív gyûjtés elindításán. Az elsõ lépés az volt, hogy a vegyes hulladék 30 %-át kitevõ szerves hulladéktól akartak megszabadulni. Megkeresték a Föld Barátait, akik azóta is irányítják a munkát. A falu nagy részén a házi komposztálás elindításához adtak segítséget, de hamar kiderült, hogy a romák lakta házakban ez nehezen fog menni. (Ahogy láttuk, ezt a helyszûke is akadályozza.) Az viszont nyilvánvaló volt, hogy a romák egy héten két 9 köbméteres konténert is megtöltenek szeméttel, és a hulladék jelentõs részét a szerves anyagok teszik ki.

Ma a cigánytelep határán lévõ mini komposztálótelepen egy roma és egy sérült szlovák ember szakszerûen végzi a munkát. A Föld Barátai tanították meg nekik a munkafolyamatokat, és kéthetente ellenõrzik is, hogy minden rendben megy-e. Mi is láttuk, rendben megy. Persze a program indulásakor a környezetvédõ aktivisták minden egyes házba bementek, és hosszabb-rövidebb ideig gyõzködniük kellett az embereket arról, miért fontos, hogy a krumplihéjat, a karalábélevelet és a többi zöld hulladékot külön zacskóba tegyék, és elsétáljanak vele a komposzttelepen lévõ tárolóig.
Ma már mindenki látja a komposztálás értelmét. A konténerek nem bûzlenek a rothadó hulladékoktól, a falu pedig ahány kilogrammal kevesebb anyagot szállít a lerakóra, annyiszor 1,7 koronát spórol meg. Ez összesen kb. évente 50 000 korona, ami egy ekkora önkormányzat költségvetésében jelentõs tétel.
A Föld Barátai a háttérbõl még egy fontos dolgot elintéztek. A törvénytervezetbe idõben becsempészték, hogy az évi 10 tonna kapacitás alatti kis komposztálótelepek létesítéséhez ne kelljen hatástanulmány, pecsét, tízféle engedély. Helyben is el tudják dönteni, hogy hova tegyék a telepet, és így sokkal könnyebben elindulhat a munka.

Kísértet Lublón
Ez Mikszáth Kálmán kísértet-históriájának címe, amely a szepességi kisváros lakosságát rémisztgetõ, a sírból följáró borkereskedõrõl, Kaszparekrõl szól. Mi viszont azért érkeztünk Ólublóra, hogy a 16 ezres városban folyó szelektív gyûjtési rendszerrel ismerkedjünk. Az EKOS Stara L’ubovna nevû önkormányzati cég a városban már 1993-ban elindította a szelektív gyûjtést, ma pedig már 51 környezõ településen 13 ezer háztartás hulladékát gyûjtik szelektíven. A lakótelepeken konténeres gyûjtés zajlik, 90 háztartásra jut egy-egy gyûjtõsziget. A kertes házas övezetben zsákokban teszik ki a kapu elé a külön gyûjtött anyagokat. Az EKOS telepérõl újrafeldolgozásra alkalmas másodnyersanyagot szállítanak el, minden ehhez szükséges elõkészítõ munka a városban zajlik. A programot az eladott hulladékból és állami támogatásból finanszírozzák.

A cégvezetõ Mikus úr barátságos stílusa lenyûgözött, de mikor magunkra maradva felkapaszkodtunk Lubló várához, megbeszéltük a programmal kapcsolatos kételyeinket is. Az önkormányzati cég az évente keletkezõ 8000 tonna hulladékból összesen 450 tonnát gyûjt be. A szelektív gyûjtés ténye dicséretes, de ez az arány nagyon gyenge. A háztartási szerves hulladékot egyáltalán nem gyûjtik (és a házi komposztálás sem jellemzõ). Vannak jó kezdeményezéseik, ilyen például a veszélyes hulladékok gyûjtése is, de kicsit úgy tûnik, hogy fõleg azokat az anyagokat „mazsolázzák ki”, amelyeket könnyen el tudnak adni. Abban mindenki egyetértett, hogy csak olyan anyagokat szabad gyûjteni, amitõl meg tudnak szabadulni, de a Föld Barátai szerint a viszonylag jó szlovák újrafeldolgozási háttériparnak köszönhetõen több frakciót is gyûjthetnének. Ha komolyan veszik azt a célt, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a lerakóra, akkor leleményesebb gyûjtési módszerekkel az egyes anyagokból összegyûjtött mennyiségeket is növelni lehetne.

Dübörög a gazdaság
Krúdy városa Podolin, majd a híres késmárki evangélikus templomok következtek, körülbelül olyan alaposan néztük meg õket, mint egy japán turistacsoport. Általában csak az autóból fényképeztünk, de elõfordult, hogy 10 percre meg is álltunk. Végigsüvítettünk a Magas-Tátra alatt, aztán Túrócszentmártontól Nagyszombatig borzongva bámultuk a szlovák gazdaság eredményeit. (Na jó, közben Trencsényben aludtunk, ahol megint középkori hangulatban, csodálatos éjféli sétában volt részünk.) Szóval az elmúlt évtizedben úgy meglódult az autópálya építés, olyan intenzitással túrják az óriásgépek a talajt, annyi bevásárlóközpontot és autógyárat építettek, hogy az elképesztõ. A környezeti hatásokat most meg sem próbálom elemezni, csak annyit jegyzek meg, hogy Szlovákia mostanában nagyon sok szemetet termel. Ezt Nagyszombaton érzékeltük is! Az ASA cég telepén az óriási lerakó melletti csarnokban a szelektíven gyûjtött hulladékok továbbválogatásával is foglalkoznak. A létesítmény az Európai Unió támogatásával épült. 1998-ban nyitották meg, de az 1,8 millió köbméter kapacitásból 0,82 millió köbméter már betelt, és a hulladék mennyisége évrõl-évre nõ. A keletkezõ települési hulladék kb. 15-20 %-át szelektíven gyûjtik be, ennek 80-85 %-át tudják hasznosítani. Legjobb ára itt is az alumínium dobozoknak van, utána a papír következik. Legkevésbé a színes PET-palackokat és a szennyezett apró papírt tudják értékesíteni.

A telepen, a lerakó közvetlen szomszédságában komposztálnak is, de szinte kizárólag a város közterületein keletkezõ zöldhulladékot. Az a lakos, aki saját biohulladékát behozza a telepre, ajándékba kap egy zsák kész komposztot, de ezzel a lehetõséggel kevesen élnek. Valljuk be, környezetvédelmi szempontból is kétes értékû megoldás, hogy a polgárok egyesével fuvarozzák zöld javaikat a városon kívülre. Igazán izgalmassá akkor válik a komposztálás kérdése, mikor majd a lakossági biohulladékot is gyûjteniük kell, hiszen a törvény szerint 2010-tõl tilos lesz a szerves hulladék lerakása.
A külsõ cég által üzemeltetett nagy lerakók és a szelektív gyûjtés fejlõdésének ellentmondása Magyarországról is ismerõs. Az ASA gazdaságilag egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a lerakó kapacitásával takarékoskodjon. Ha betelik, a város majd épít másik lerakót. Nekik a lerakás nagyobb üzlet, mint a szelektív gyûjtés. Az utóbbiba majd akkor fektetnek komoly energiákat, ha anyagilag is érdekeltté teszik õket.
 

Palarikovo, a hulladékgazdálkodás mekkája
Palarikovo hulladékgazdálkodásával honlapunkon Tótmegyeri példa címmel májusban már foglalkoztunk. Most röviden csak annyit: nem csalódtunk, méltó helyen fejeztük be szlovákiai utunkat.

Tótmegyeren minden kicsi, személyes, látszik hogy egy-egy ember is milyen sokat tehet a változásokért. Ahogy Schumacher mondja: Small is beautiful. 1999-ben a település onnan indult, hogy be kellett zárniuk a falu hulladéklerakóját, és nem tudtak mit kezdeni a szeméttel. Pénzük, az nem volt. A Föld Barátaihoz fordultak, és hallgattak a tanácsaikra. Mindig csak olyan változásokba foghattak, amit a megtakarított pénzekbõl finanszírozni tudtak. Ma a faluban a parasztok tizennégy felé válogathatják a szemetüket, de persze egyszerre sosincs ennyiféle hulladékuk. Havonta háromszor kitehetik a megtelt nejlonzsákokat a kapu elé, a begyûjtõk egyszerre dobálják fel a kocsira az összes zsákot, késõbb a telepen könnyen szétválogatják az átlátszó nejlonban lévõ anyagokat. A szelektíven gyûjtött hulladékért nem kell fizetni. A vegyes hulladékért mindenki azzal arányosan fizet, hogy hányszor kell a kukáját kiüríteni. Tudják mi ennek az eredménye? A vegyes hulladék mennyisége ma harmada a 8 évvel ezelõtti mennyiségnek. Iveta Markusková asszony ma már 28 településre kiterjedõ szelektív gyûjtési rendszert irányít, ami 40 ezer embert szolgál ki. Minden szelektíven gyûjtött anyagot értékesíteni tudnak. Szlovákiában az ipar által befizetett termékdíjakból Újrahasznosító Alapot hoztak létre. Ennek köszönhetõen jól mûködik a hazai újrafeldolgozás. A PET-palackot sem szállítják Kínába, az országon belül feldolgozzák.

Van, ami a szlovák hulladékgazdálkodásban is ugyanolyan rosszul megy, mint nálunk, néhány más területen pedig meglepõ, hogy a határ túloldalán miért van más világ. Miért tud jól mûködni az, aminek megoldása idehaza reménytelen feladatnak tûnik? Megpróbáljuk kifürkészni titkaikat, és másoknak is megmutatni azokat. Az eredményeket közzétesszük. Addig is, búcsúzóul nézzék meg a tótmegyeri temetõ képét. A hulladékot szelektíven gyûjtik, a gyertyaviaszt beolvasztják, és a régi mécsestartókba öntik, hogy továbbra is szolgálja az élõket és halottakat. Minden olyan szépen és egyszerûen mûködik.