Egy kis ízelítő a lerakni szándékozott hulladékfajtákból: magas klórtartalmú szénhidrogének, laborvegyszermaradékok, arzén és higanytartalmú vegyületek, galvániszap, cianidok, veszélyes hulladékégetők salakja stb.

Okulásképpen összefoglalom az eddigi történések lényegét és néhány érdekességét:

• A tervezett beruházás ellen az érintett lakosság azonnal megszervezte magát: polgári kezdeményezést hozott létre (bürgerinitiative) és ügyvédet fogadott.
• Az illetékes osztrák ill. határközi vízügyi szervek áldásukat adták a beruházási szándékra. Ennek ellenére kb. 1500 "kifogás" érkezett be határidőre.

A lakosság képviselői felvették a kapcsolatot a REFLEX-szel Mivel az iratok áttanulmányozása után nekünk is voltak aggályaink: kifogást jelentettünk be. Indokunk: a magyar ivóvízkészletek lehetséges elszennyezése ill. a tervezett háromoldalú Duna Nemzeti Park érdekeinek sérelme. Kifogásunkat elfogadták, hiszen az osztrák jog az "érintett szomszéd" fogalmát tágan értelmezi. Így, az ügyben lefolytatott államigazgatási eljárásban ügyfélként vehetett részt a kifogását bejelentő 9 REFLEX tag, a REFLEX Egyesület és Pozsony városa.

500-an jelentünk meg az ügy nyilvános tárgyalásán (ez egy döntést megalapozó államigazgatási aktus, ahol ütköztetik a szakvéleményeket ill. a lakosság képviselői részletesen kifejthetik észrevételeiket, aggályaikat).

Néhány figyelemreméltó érv a szakvélemények elkészülte ill. a tárgyalás után született elutasító határozatból:

• a térség környezeti terhelése már most is jelentős, néha határérték feletti a levegőszennyezettség. Ez ugyan a lerakó üzemeltetésével csak kismértékben nőne, de még tovább nehezítené a lakosság életkörülményeit.
• a megelőzés a hulladékgazdálkodás, a hulladéktörvény legfontosabb alapelve (vigyázz, Ausztriáról van szó!). Az új, végleges lerakóhelyek kiépítése viszont éppen a megelőzési erőfeszítések esélyeit rontja. A beruházó nem tudta bizonyítani, hogy valóban újrahasznosíthatatlan hulladékokról van szó ill. azt, hogy ezek a hulladékok a termelési folyamatokban nem elkerülhetőek.
• az előírások szerint egy földalatti hulladéktároló szigetelőrétegének bizonyíthatóan l00 ezer évig meg kell akadályoznia a szivárgást, ellenállva minden természetes és katasztrófajellegű eseménynek. Az ellenszakértő véleménye szerint ez nem biztosított -- a terület ugyanakkor közismerten Ausztria földrengéssel legveszélyeztetettebb (aktív) zónájában fekszik.
• mivel a meglévő kőzetréteg vízzáró képessége vitatott, nem zárható ki a terület alatti ivóvíztartalékok ill. a közeli vízforrások elszennyeződése.
• a lerakó megépítése megengedhetetlenül rontaná a lakosság életkörülményeit és veszélyeztetné a növény és állatvilág természetes életterét.

Elgondolkodtató, hogy az érintett települések önkormányzata a beígért mézesmadzagok és "támadhatatlan" beruházói vélemények ellenére sem támogatta a beruházást (nem úgy, mint Csót, Rudabánya, Bajna, Szarvasgede stb.).

Fellebbezés esetén az államigazgatási ügy a Gazdasági Minisztériumban folytatódik. Irányadó jogszabály az osztrák Hulladékgazdálkodási Törvény (ott olyan is van). Ha lesznek további fejlemények, akkor beszámolunk arról is. Ha van igény, a REFLEX vállalja, hogy szervez egy tapasztalatcserét az ottani polgári kezdeményezés és a hazai "kűzdő csoportok" között.

Még egy megjegyzés. Kifogásaink bejelentése előtt levélben jeleztük aggályainkat a KTM-nek, kérve, hogy vizsgálja meg: szerinte is sértheti-e a beruházás a magyar érdekeket, jelenthet-e veszélyt a Dunára vagy földalatti ivóvíztartalékainkra. A KTM 1992. július 8-án kelt válaszában megígérte, hogy a beszerzett információkról és megtett intézkedéseiről tájékoztat minket. Azóta néma csend...