Gyermekoktatás

Az őszi időben a lehulló levelek eltüntetése sok bosszúságot okoz a családiház- ill. kiskerttulajdonosnak. A tiltás ellenére sokan elégetik a leveleket. A nyirkos levelek meggyújtását, elégetését sokszor gázolajjal segítik. Az égetés során a fű kipusztul, hogy a keletkező mérges gázokról ne is beszéljünk. A pedánsabbja kukába vagy nejlonzsákba tömi az összegyűjtött levelet, amit a szemétszállítás során a kommunális hulladékkal összekeverve visznek el. Az ökologikusan gondolkodó embereket mérhetetlenül bántja, hogy micsoda pazarlás és környezetszennyezés folyik ennek az értékes biomasszának az eltávolítása során.

Tura-Galgamácsa térségében 2001. óta négy település összefogásával jól működő szelektív hulladékgyűjtés folyik  erről a KukaBúvár is beszámolt (2002. nyár). Nemrégiben megjelent az Ökopannon Kht., az újrahasznosítás koordínálására felkent szervezet (Tura az egyetlen(!) település, ahol sikerült szerződést kötniük a szelektív gyűjtés támogatására ), és előadta a tutifrankót.

Az utóbbi időben egyre többen egyre többet - és talán egyre komolyabban beszélnek a szelektív gyűjtésről. Sokan emlegetik azt is, hogy a hulladékok különválogatását már a gyerekeknek meg kell tanítani. Egy jó oktatóanyag elkészítéséhez azonban érdemes lenne felmérni, hogy a gyerekek - a jelenlegi igencsak hiányos környezeti nevelés mellett - mennyit tudnak a szelektív gyűjtés elméletéről és gyakorlatáról. A Kék Forrás Egyesület reprezentatív kb. 1000 budapesti felsőtagozatos iskolás körében végzett kutatásával erre a kérdésre kívánt választ adni.

Belgiumban a 80-as években lezajlott közigazgatási reform során változott meg a környezetvédelmi (és azon belül a hulladékgazdálkodási) igazgatási rendszer. Azóta az ország három régiója (a flamand, a vallon és a brüsszeli) önállóan alakíthatja ki környezetvédelmi szabályozását.

Pályázatunkra arról vártunk rajzos, térbeli makettes pályamûveket a gyerekektõl, hogy milyen karácsonyi ünneplést képzelnek el vágott fenyõfa nélkül.