Mûködik néhány szelektív gyûjtõsziget, melyek lakossági fogadtatása kedvezõ, aktívan használják annak ellenére, hogy a kommunális adóvá átalakított szemétdíj nem ösztönöz mennyiségi csökkentésre. A 12 gyûjtõhely forgalmát jellemzi a körülmény, miszerint a heti egy ürítést mára már duplázni kellett. Arányaiban sok flakon gyûlik s mivel a lakosság a kérés ellenére sem tapossa laposra, a könnyû, de terjedelmes „zsákmánnyal” hamar tele lesz a konténer. Ilyenkor az öntudatos városlakók a gyûjtõedény mellett depóztatják a PET-palackokat, mire a járat odaér üríteni, egy újabb kukát tudna megtölteni a környéken tornyosulókból. A szelektív gyûjtõszigetek kezelését a pécsi BIOKOM végzi, a mûanyagot és papírt oda viszik el, mert ott mûködik válogatómû. A másik csoport az üveg, mely a helyi szolgáltató telephelyén várja, amíg nagyobb mennyiség jön össze belõle, és utána kerül le Pécsre. Amennyire belepillantottam a szelektív gyûjtõkbe, a helyzet hazai viszonyokhoz képest elfogadható, az anyag hellyel-közzel tiszta, bár láttam kommunális hulladékot a mûanyagra helyezve is.

A lakossági nyomásnak – miszerint növeljék a gyûjtõpontok számát – a város ellenáll, és erre megvan az oka. Egy ilyen speciális sziget több mint félmillióba kerül, és csak egy bõ évig szolgálnának, mert a térségünkben elindult a Dél-Balatoni és Sióvölgyi Települési Szilárdhulladék Kezelési Projekt, amelyhez Siófoktól Mohácsig 203 település tartozik. A tizenkétmillárdos beruházás 65 %-a az EU-tól (ISPA), 25 %-a állami forrásból, tizede az önkormányzatoktól származik. Ennek keretében a 38 ezres lélekszámú Szekszárdon a gyûjtõszigetek száma 40 fölé emelkedik, és lesz két hulladékudvar is, ahol (többek között) a lakossági veszélyeshulladék díjmentesen lerakható lesz. Eddig legálisan az eseti jelleggel szervezett gyûjtéseken lehetett megszabadulni tõlük, régebben évente kétszer, majd pár évig csak egyszer, szerencsére újabban ismét telik a tavaszi-õszi akcióra. Legutóbb november 6-án a város két pontján leadott 4,5 tonna termés fõ megoszlása: 1200 kg vegyszer és csomagolása, 1250 kg festékmaradvány, 800 kg fáradtolaj és 190 kg gyógyszer. Mindezek hatástalanítását a „Tóth épületgépészeti és környezetvédelmi Bt.” végezte bõ félmillióért. Ezen felül leadtak a lakók – idén elõször – több tonnányi (!) elektronikai hulladékot, melynek mérlegelése még nem történt meg, így lapzártáig nem tudni, mibe kerül a városnak a teherautónyi hûtõ, tévé, számítógép, videó, stb. hatástalanítása. A számok elgondolkodtatóak, részint mert idén már volt egy gyûjtés júniusban, és azon túl is csak tippelni lehet: a leadott mennyiség hányad része lehet a ténylegesen keletkezett és kitudjahovalett összes többinek?

Visszatérve az ISPA 12 milliárdjához, aminek keretében 3 lerakó létesül; egyrészt felújítják az ordacsehi lerakót, és építenek Somon és Cikón. Minket ez utóbbi érint, erre a településre fogják szállítani a városban keletkezett hulladékot; a jelenleg üzemelõ telepek rekultiválásra kerülnek. Lesz ott válogatómû és komposztáló is – magam részérõl nem tudom maradéktalanul helyeselni a falevelek és fûnyesedék közúti szállítását negyedszáz kilométeren keresztül. Jelenleg a zöldhulladék begyûjtése megoldott, a helyi szolgáltató ún. „zöldjáratot” üzemeltet májustól októberig, a családi házas övezetekben igénybejelentés nélkül(!), minden páros héten a járatprogram szerinti elsõ napon (nálunk hetente 2 ürítés van). A társasházaktól is elszállítják a komposztálhatót ugyanekkor, de az igényt elõre jelezni kell. A begyûjtött szerves hulladékot szintén Pécsre szállítják. Elõzõ cikkemben ezzel némileg ellentmondó dolgokat írtam, s ennek az a magyarázata: a zöldjárat létezésérõl akkor értesültem, amikor a második részhez, vagyis ezen íráshoz gyûjtöttem az anyagot. Állítólag többször megjelent a felhívás a helyi lapokban, bizonyára én voltam figyelmetlen.

Megtudtam, az iskolák gyakran ostromolják az önkormányzatot, mert szelektív gyûjtést szeretnének bevezetni, de a város igyekszik elodázni a dolgot az új projekt megvalósulásáig.

Új fejlemény, hogy tájékoztatót tartott a városban az Érdektársulat az Alumínium Italos Dobozok Újrahasznosítására Kht., amely szekszárdi iskolákba, benzinkutakhoz és egynémely boltba dobozprést helyezne ki. Az iskolák 70-110 Ft-ot kapnak az alumínium kilójáért. Vannak persze olyanok, akik nem várnak, hanem elõbb cselekszenek. A Dr. Kelemen Endre (egészségügyi) Szakközépiskola már bevezette a szelektív gyûjtést. Az iskolában már most üzemel egy dobozprés egy budapesti cég jóvoltából, a kollégiumban alumínium dobozgyûjtõ van, valamennyi szinten a vizesblokkban a papír és mûanyagflakon részére külön kukát helyeztek el. Az edényzetet házilag oldották meg, a mûanyag szennyesládák felhasználásával. Az összejött hulladékot a polgári szolgálatosok (miutûn leszereltek a takarítók) leviszik a közeli lakótelep gyûjtõszigetére. Itt eleinte a lakók megkiabálták a „nagyüzemi” gyûjtõket, mára úgy látszik, ez a féltékenység alábbhagyott. Az iskola partizánakciójáról az önkormányzat környezetvédelmi referense tõlem értesült pár napja.

Összeségében megállapítható, hogy a lakosság egy részében van hajlam a szelektív gyûjtési rendszerek üzemeltetésére. Ennek kapcsán érdemes elgondolkodni egy-két stratégiai kérdésen. A szelektív gyûjtés valamilyen szinten legalizálja a fogyasztói társadalom esztelen hulladéktermelését, megnyugtatja az emberek lelkiismeretét, fedezi a hulladéktermelõ csomagolóanyag-gyártókat, kormányokat. Ezek után nehéz elõjönni a megelõzés nyûgös igényével. Azonban még mindig jobb, mint ha ez sem lenne, és ráadásul talán kiindulási alapként szolgálhat a környezeti nevelés számára: aki belátja a szelektív gyûjtés szükségességét, az esetleg rávezethetõ tudatos vásárlói magatartásokra is. Kérdés persze, hogy van-e elég érdek és nyomás ennek véghezvitelére?