Gyermekoktatás

A választási diadaljelentésekben az ember már a féligaz­ságoknak is örül. „Szabályoztuk az iskolabüfék kínálatát: több gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű pékáru, tej és sovány hús kerül a büfék polcaira”- dicsekszik például az OM egyik hirdetése. Nos, a tárca kétségtelen érdeme, hogy már két éve görcsöl az iskolabüfék problémájával. A kampányban hirdetett „szabályozás” ugyan csak egy kiskaput is nyitva hagyó, félszabályozásra sikeredett - de mégis valami (lásd: „Sulibüfé”, KukaBúvár 2005. ősz). Ami új fejlemény: a tárca azóta tanul­mányozhatta a Humusz 2003-ban megfogalmazott „Menza Kiáltványát” is, mert január közepén hirtelen az iskolai közétkeztetés milyenségének témáját is magáévá tette...

A világ 51 országában több, mint 150 civil szövetség és csoport a szeptember 7-én együtt szervezte meg a „Hulladékégetés elleni globális akciónapot”. Idén első alkalommal a Hulladék Munkaszövetség és más civil szervezetek is csatlakoztak az akciónaphoz. A HuMuSz Budapesten, a Zöld Akció Miskolcon, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület Nyergesújfalun, az Egészséges Palotáért Egyesület Várpalotán hívta fel a figyelmet a hulladékégetés egészségügyi, környezetvédelmi és gazdasági problémáira.

Nemrégiben új szelek kezdtek fújdogálni az oktatási intézmények gyermekétkeztetése felől. Különféle felmérések adatai meglehetősen komor képet festettek a magyar fiatalok egészségi állapotáról (elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, stb.) bár ez már jó ideje vizsgálatok nélkül is igencsak szembetűnőnek mondható...

Víz. Megnyitjuk a csapot, lemossuk a kocsit, kiöblítjük a kádat, leengedjük a mosogatóvizet, locsoljuk a kertet… Van mindenre, használjuk mindenhol, néha ésszel, de sokszor inkább felelőtlenül. Spórolás? Hogyisne! Mértéktelenül Modern Fogyasztói Társadalmunkban?! Ugyan minek? Hisz a csap az ott van, a csapból mindig folyik. Mármint a víz, mert az már csak ilyen – egyszerűen van…
Vagy mégse?

Japánban nagy divatja van a papírhajtogatásnak, az origaminak. Darunk is egy ilyen távol-keleti papírból szövött dísz, de elkészíthetjük szalmából, illetve bármilyen hosszú szálú fűből, vagy gyékényből, kákából is.

A teljes kiadvány foglalkozik a „hulladékos gazdálkodó szervezetek”, a civilek, az oktatási intézmények és a tudományos testületek feladataival is. a 34 oldalas kiadvány beszerezhető a HuMuSz Házban, illetve letölthető innen: http://www.humusz.hu/?id=humusz&nid=717.

Eredmények és nyertesek

A társított csomagolások eddig is sok gondot okoztak a környezetnek. Legszebb példa erre a Tetra Brik csomagolás, amely 85%-ban papír, maradék részében polietilén és alumínium. A rétegek egymástól nem elválaszthatók, ezért újrahasznosításuk szinte lehetetlen (egy-két kamu-újrahasznosításról már írtunk a KukaBúvárban). A termékdíjtörvény eddig úgy rendelkezett, hogy egy csomagolás egynemûnek tekinthetõ, ha az egyik komponens legalább 90%-ban képviseli magát, de ez most minden tiltakozásunk és a tárca ígéretei(!) ellenére változni látszik. Valahogy úgy alakulnak a számok, hogy a Tetra Brik is egynemû legyen, legalább jogilag. Nem kicsi a tét, hiszen a társított csomagolások termékdíja jóval magasabb, mint a papírcsomagolásoké. Úgy látszik a döntéshozókkal is sikerült elhitetni, amit a gyerekekkel már régen: a Tetra Brik papír. Mi még mindig nem hisszük! Az alábbiakban közöljük Csepregi István helyettes-államtitkárhoz intézett levelünket.