Cukrozott lónyál
A választási diadaljelentésekben az ember már a féligazságoknak is örül. „Szabályoztuk az iskolabüfék kínálatát: több gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű pékáru, tej és sovány hús kerül a büfék polcaira”- dicsekszik például az OM egyik hirdetése. Nos, a tárca kétségtelen érdeme, hogy már két éve görcsöl az iskolabüfék problémájával. A kampányban hirdetett „szabályozás” ugyan csak egy kiskaput is nyitva hagyó, félszabályozásra sikeredett - de mégis valami (lásd: „Sulibüfé”, KukaBúvár 2005. ősz). Ami új fejlemény: a tárca azóta tanulmányozhatta a Humusz 2003-ban megfogalmazott „Menza Kiáltványát” is, mert január közepén hirtelen az iskolai közétkeztetés milyenségének témáját is magáévá tette...
Ami az erőtlenre sikeredett büfé-szabályozást illeti, abban lényegében az élelmiszergyártók (ÉFOSz) által sugallt EüM álláspont tükröződik vissza: „... az egészséget rendeletileg elérni nem lehet – hiszen az ember szabad akarata alapján azt vesz a piac termékei közül, amit jónak lát. E téren a pénzzel ellátott gyermek sajnos önálló döntéshozó s e helyzetet ma már megváltoztatni nem lehet. Ezért a rendeletnél értékesebb, a célt jobban szolgáló megoldásnak látom az ajánlást. Ez a forma ugyanis lehetőséget ad a bővebb ismeret-közlésre...”- szólt a nekünk küldött útmutató.
Erről annyit, hogy :
• a gyermek-fogyasztó piaci döntéshozatala aligha önálló - sokkal inkább szándékosan manipulált;
• a rendeleti (kogens) szintű szabályozáshoz is kapcsolható ismeretterjesztő munka; sőt;
• de ha már így is van: a rendkívüli helyzet (a honi iskolás korosztály aggasztó egészségi állapota és jövője) - rendkívüli intézkedéseket feltételez. Nálunk egészségesebb és kapitalistább országoknak (Franciaország, Belgium) volt jogi merszük az iskolákból kitiltani a kólaitalokat és a csipszeket.
A 32/2005. (XII.22.) OM sz. rendelet egyébként - a jelenleg is működő sulibüféknél - 2006. február 28-áig írta elő azok választékának felülvizsgálatára. Vagyis mostanra elméletileg minden érintett iskola eldöntötte, hogy az OÉTI ajánlásához igazodóan kell-e nála a büfé-választékon módosítani, hogy vállalja-e azt vagy sem, netán új vállalkozóval új megállapodást köt. Az OM-féle büfé-felülvizsgálat országos eredményéről megpróbálunk a KukaBúvár következő számában átfogó képet adni. Akkor megsaccolható az is, hogy valójában odakerültek-e a büfék polcaira a választási hirdetésben ígért finomságok...
Ami az érintett ipart illeti: a csipszesek hallgatnak, az üdítőitalgyártók szövetségének viszont megvilágosult! Sajtónyilatkozatuk szerint ők most önkorlátozást hirdetnek és etikai szabályzatot is fogalmaznak. Bizony! A jövőben pedig – mondják – csak azoknak az iskoláknak szállítanak majd cukrozott szénsavas üdítőket, melyek ezt kifejezetten igénylik. Helyette melegen ajánlják viszont az ásványvizeket és a gyümölcsleveket. Mivel nem akarnak elhízott gyerekeket – mondják. Talán ha húsz éve mondják, hihetőbben hangzik...
A dolog érdekessége éppen az, hogy ugyanezen társaság öt éve még a magyar kisiskolákat színes „ismeretterjesztő promóciós” reklámanyaggal terítette be. Annak egyik felén látványilag egy órarend volt, a másikon pedig a nagybetűs „EGY EGÉSZSÉGES TALÁLKOZÁS” felirat. A felirat alatt pedig ott sorakoztak büszkén a kólák, tonikok, fanták, ivólevek - legalább hetven cukrozott vagy lájtos lónyál, koffein vagy kinintartalmú és egyéb adalékokkal teljes „üdítőital”. Még véletlenül sem volt köztük egy ásványvíz, egy gyümölcsszörp – és még véletlenül se egy visszaváltható csomagolás.
Na, ezt a választékot ajánlották a gyerekeknek melegen, mint egészséges találkozást...
A Hulladék Munkaszövetség tiltakozott akkor és végig küzdötte az ügyet a Versenyhivatal, majd a Fővárosi Bíróság előtt is. Hiába. A nagyérdemű hivatalok osztották a reklámanyagot terjesztő üdítőgyártók álláspontját: a felirat szakszerű, az iskolások választási szabadsága nem korlátozott, versenyjogi sérelem nincs.
Ennyit az üdítőital-gyártók és a csomagolóművészek önkorlátozásáról. És gyermekeink esélyeiről.
