Fogyasztóvédelem

A Greenpeace Argentína az eldobható Coca-Cola italcsomagolások újratölthetõre való cserélését követeli! Argentínában sem kérnek az eldobható csomagolásokból.

Az idei „Ne vásárolj semmit!” Nap nem csak az aktuális, karácsony elõtti fogyasztáskritika megfogalmazására volt jó alkalom, hanem az Energia Klub, a HuMuSz, az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület, a Reflex, a Védegylet, a Zöld Fiatalok és a Tudatos Vásárlók Egyesülete részvételével frissen alakult ökológiai fogyasztóvédelmi munkacsoport bemutatkozására is.

Többféle aksi is kapható, ezek közül két típus a legelterjedtebb. A régóta használt NiCd (nikkel-kadmium) és az újabb, nagyobb kapacitású NiMH (nikkel-metálhidrid) aksik. A különféle aksik eltérõ kezelést igényelnek, ezért nem egyszerû dolog a ceruza-, baby- és egyéb aksik kiváltása.

Mi ez a zöldség már megint?! Hogy lenne már az esküvõ – mint családi, baráti, rosszabb esetben társadalmi esemény – a zöld és nem zöld felfogás bármiféle színtere?

Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.

Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.

Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.

Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.

A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.

Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.

Az egyik tavalyi Élőfalu Hálózatban olvastam Zaja Péter hírét a Csiperke Vásárlói Kör megalakulásáról és alapelveiről. Nagyon megtetszett az ötlet. A tudatos vásárlás, a közös(ségi) részvétel és persze az elvek.

A háztartási hulladékok témaköre lassan nálunk is " miként tőlünk nyugatabbra " a hazai iskolai környezeti nevelés egyik legjelentősebb tevékenységi területévé válik.