Az idei „Ne vásárolj semmit!” Nap nem csak az aktuális, karácsony elõtti fogyasztáskritika megfogalmazására volt jó alkalom, hanem az Energia Klub, a HuMuSz, az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület, a Reflex, a Védegylet, a Zöld Fiatalok és a Tudatos Vásárlók Egyesülete részvételével frissen alakult ökológiai fogyasztóvédelmi munkacsoport bemutatkozására is.
Többféle aksi is kapható, ezek közül két típus a legelterjedtebb. A régóta használt NiCd (nikkel-kadmium) és az újabb, nagyobb kapacitású NiMH (nikkel-metálhidrid) aksik. A különféle aksik eltérõ kezelést igényelnek, ezért nem egyszerû dolog a ceruza-, baby- és egyéb aksik kiváltása.
Mi ez a zöldség már megint?! Hogy lenne már az esküvõ – mint családi, baráti, rosszabb esetben társadalmi esemény – a zöld és nem zöld felfogás bármiféle színtere?
Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.
Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.
Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.
A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.
Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.
Az egyik tavalyi Élőfalu Hálózatban olvastam Zaja Péter hírét a Csiperke Vásárlói Kör megalakulásáról és alapelveiről. Nagyon megtetszett az ötlet. A tudatos vásárlás, a közös(ségi) részvétel és persze az elvek.
A háztartási hulladékok témaköre lassan nálunk is " miként tőlünk nyugatabbra " a hazai iskolai környezeti nevelés egyik legjelentősebb tevékenységi területévé válik.
A félév kezdete után, az egyetemi tankönyvvásárlás egyik jellemző időszakában, ki-ki a számára már nem szükséges könyveit és jegyzeteit adhatta el, és ezzel egy időben beszerezhette az éppen aktuálisakat.