Fogyasztóvédelem

2004. március 1-14 között "Tisztességes kereskedelem hetek" névvel megrendezett eseménnyel ünnepelték a britek a Fairtrade logo 10 éves fennállását.

Nagyvárosaink körül a kilencvenes évek eleje óta gombamód szaporodó, hektárnyi méretű hipermarketek újabban egyre több helyen lopóznak a belváros közelébe, növelve a közlekedési terhelést, a levegő szennyezettségét és a zajszintet, s az ipari-kereskedelmi jelleg erősödésével, sok esetben zöldterületek lebetonozásával csökkentik a környékbeli ingatlanok értékét.

A fogyasztói döntések motivációinak kutatása manapság külön szakma. Nem ebbe akarunk beleavatkozni, hanem a vásárlók egyik jelentős (ám de kiszolgáltatott) csoportjának helyzetét, esélyeit vizsgáljuk. Arra keresünk választ, miért van az, hogy manapság a környezetvédelem leginkább ott végződik, ahol a fogyasztás kezdődik.

Hallottak(tok)-e már a csodálatos Fornettiről (bizony már az üveghegyeken túl is ismerik csodatévő erejét, mesés ízeit)? Ha nem, hát nem vagyok rest, ide másolom miből is kotyvasztják a mesebeli (nagyon is valóságos) gyártó boszorkánykonyhájában.

A 2002-es évre mindig is mint a vállalati bűntettek évére fogunk emlékezni, arra az évre, amikor még George Bush amerikai elnök is magáévá tette a Vállalati Felelősségvállalás fogalmát. Miközben a Bush által vezetett Fehér Ház vállalati felelősségvállalás portálját a Fehér Ház egyik weboldalának kevéssé lelkesítő tartalmára mutató egyszerű linkké fokozták le, továbbra is folytatódik a vállalatok pénzügyi és könyvelési botrányainak sorozata. Persze ezt a témát a háború könnyedén lesöpörte az újságok címoldaláról. A Multinational Monitor Az Év 10 Legrosszabb Vállalata listáját tehát könnyen feltölthettük volna azzal a tucat céggel, amelyek pénzügyi botrányokba keveredtek. De nem így döntöttünk.