A Kukabúvár Egyesület levelezési listáján vita alakult ki a Ford Motor Co. környezetvédelmi pályázatával kapcsolatban. Erről és a vita előzményeiről írok.

Hogy kezdődött? 2003. elején egy korábbi jó barátom támogatást fogadott el a Ford Alapítványtól. Nekem ez nem tetszett és szóvá is tettem. A vitában egyedül maradtam és belefáradtam. Hiába érveltem azzal, hogy ezekkel a pénzekkel megvesztegetnek, tönkretesznek bennünket, aki azt elfogadja, az gyilkosaink zsoldosává lesz. Akkor többen úgy vélekedtek, hogy az Alapítvány nem azonos a Ford Motor Co.-val, az Alapítványnál nyugodtan pályázhatunk.

Idén szeptemberben azonban már nem az Alapítvány, hanem a Ford Motors Co. hirdetett környezetvédelmi pályázatot, amin már többen megütköztek. A Ford igencsak nyomul: igen neves személyiségeket is megnyertek céljaik érdekében. Vita alakult ki a levelezőlista olvasói között is.

Kurdi Anita gyanakodott: Nem igazán látok ezekbe bele, hogy pl. mi hasznuk van a Fordéknak ebből, a zöld glórián kívül, mert gyanítom, hogy nem csak a fákért és a virágokért teszik. Vagy tévedek? Biztos nehéz megtalálni a határt egy zöld szervezet életben maradása és az elvek között. Ha elő tudjuk teremteni máshonnan is a szükséges összegeket, akkor nem kell támogatni egy általunk nem elfogadott tevékenységet végző céget, és nyilvánosságra kell hozni a disznóságaikat.

Almási Hédi azt kérdezte, hogy "mi alapján húzzuk meg a határt, kitől szabad elfogadni egy értelmes környezeti cél érdekében valamit, és kitől nem?" Jónak tart egy etikai bizottságot, de fél tőle, hogy az nem működne.

Vassányi Pista törvényszerűnek tartja, hogy a Ford csak porhintésre használja a zöld tervezeteit, hiszen ők csak a részvényeseik érdekeit képviselhetik. Bizonyítaniuk kell azok előtt, hogy támogatásuk jó üzletet jelentett a cégnek. Ebből az következik, hogy ha egy környezetpusztításban nyakig lévő cég környezetvédelmi munkatervet indít, azzal biztosan árt az ügynek. Ha esetleg fizikailag nem is, de szellemi értelemben biztosan, és ez az, ami hosszú távon számít. Szerinte a környezet védelme közösségi érdek, ezért a magyar állam és a tudatos polgárok feladata. Állami segítség hiányában a mozgalom ne hagyja magát megvenni, hanem igyekezzék közösségi forrásokból megélni.

Az ellenzöldek sokféle eszközzel harcolnak ellenünk, jelentős szellemi, anyagi és politikai erőket vonultatnak fel. Fontos harci eszközük a zöldre festés, ami az emberek becsapását jelenti. Álzöld civil szervezeteket hoznak létre és igyekeznek megvásárolni a meglévő és jónevű zöld szervezeteket.

Mi a megoldás? Több lehetőség van. A mozgalmi csoportok végezhetnek jövedelmező munkát, bevonhatnak a munkájukba több önkéntest, megválogathatják pályázataik forrásait. Nehéz kétségbe vonni egy-egy csoport tevékenységének közhasznú voltát, amely révén azok joggal várhatják el a közösség, a társadalom támogatását  erre utal Vassányi Pista levele is.

Igaz: minden pénz eredete mocskos és MINDEN alapítvány kap  nemzetekfeletti forrásokból támogatást és ebből (is) él a mozgalom. De valahol határt kell ennek szabni.

A márciusi OT elején felolvasták a levelemet. Az többeknek tetszett. Pedig volt benne egy sor, amit senki sem akart megérteni. Ez így szólt:  Sose hagyjuk magunkat anyagi előnyökért, hatalomért, befolyásért eltántorítani eszméinktől.

Javasoltam, hogy egy etikai bizottság foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. Újabban megismételtem a javaslatomat.

Elhatároztam, hogy aki ilyen ösztöndíjra pályázik, azzal szemben egyszemélyes bojkottot hirdetek. Ha az egész zöld mozgalom orrszarvúvá változik, (v.ö. Ionesco), valahol másutt keresek tiszta embereket.