Úgy tûnik, hogy végül kompromisszumos megegyezéssel zárul a német kormány és az EU-Bizottság 1995 óta tartó vitája. A nézeteltérés oka a német csomagolóanyagrendelet azon kitétele, amely az elõírt többutas arány nem teljesítését kötelezõ betétdíj bevezetésével szankcionálja. Ez a fenyegetettség - állítólag - nem egyeztethetõ össze a hatályos EU-normákkal (mondják, jogellenesen akadályozza a külföldi áruk német piacra való szabad bejutását).
A közhiedelemmel ellentétben a többutas visszatérő csomagolás nemcsak hogy nem kedvezőbb, hanem a környezetet jobban terheli, mint az egyutas. állítja az ÉFOSZ. Ez nem igaz: a többutas csomagolás mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból kedvezőbb.
A HuMuSz támogatja a környezetvédelmi tárca termékdíjtörvény módosító tervezetét és a betétdíjas kormányrendelet tervezetét, amely sok szempontból követendő példa lehet az EU tagországaiban is. Úgy gondoljuk, hogy a tervezett módosítások kedvező hatással lehetnek a hazai termelésre és foglalkoztatottságra.
Németországban januártól betétdíjas lett minden eldobó üveg, a műanyag palack, valamint az italos aludoboz (a fehérbádog is). A betétdíj nagysága a csomagolás nagyságához igazodik: 1,5 liter alatt 0,25 Cent, afelett 0,50 Cent. Egy pontosítás: a betétdíj csak a sörök, az ásványvizek és a szénsavas üdítők csomagolására vonatkozik (a borra és az ivólevekre egyelőre nem).
Idén márciusban jelent meg a fenti címet viselő kiadvány. A füzet számos neves hazai szervezet közös munkája. Szerzői arra keresik a választ, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mit jelent a fenntarthatóság szempontjából, milyen hatással lehet a demokratikus jogokra, a jólétre és a környezetre.
Egyik szemem sír, a másik nevet, amikor arról kell tájékoztatnom az Olvasót, hogy a KukaBúvár elõzõ számában közölt írásom már a megjelenés idõpontjában eléggé elavult volt és azóta sok más forrásból is tájékozódhattak a pénzosztási munka viselt dolgairól. (pl. "Kifizetõdik", HVG 1996. november 9. és "A zöld kassza kliensei", 168 óra 1996. november 19.) Örûlni azért nincs okom, mert a sajtó számára nem a környezet és az erõforrások megóvása, hanem a személyi összefûggéseken való csámcsogás tûnik igazán fontos témának. Nem volt ugyanis olyan lap, amelyik a visszásságokon túlmenõen arról írt volna, miért nincs tulajdonképpen Magyarországon hulladékmegelõzés, miért nem kaphat támogatást az újrahasználati rendszerek mûködtetése. Az sem érdekel senkit hogy nem készûl betétdíjas jogszabály, nincs anyagjelölés a mûanyagoknál, nincs választékbantartási kötelezettség a visszaváltható csomagolásokra, hogy a jelenlegi "ökoszabályozás" éppen csak a kibocsátás szerkezetére és mennyiségére nem hat.
Németországban törvény írja elõ, hogy január elsejétõl bizonyos italok esetében (kóla, üdítõk, sör, ásványvíz) az üvegre, illetve a dobozra betétdíjat kell felszámolni. A borokra és a tömény italokra ez nem vonatkozik.
Kezünkbe akadt egy idei cseh vizsgálat anyaga, melyben az ásványvíz-csomagolások közül a visszaváltható üveg és az eldobható PET-palack életciklusát hasonlították össze. Korábban általánosságban foglalkoztunk az ún. LCA-val vagy életciklus-vizsgálattal, most egy gyakorlati számítás eredményével tudunk szolgálni. Az alábbiak a tanulmány összefoglalóját adják.