Üzlet az utolsó cseppen túl

Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.

Hát, a boltokban. Olvasóink ezzel teljesen tisztában vannak. Sőt, mára mindenki számára nyilvánvaló ez, de a kormányzat gyáva, a kereskedelem szabotál, a szelektív gyűjtők pedig védik a saját állásaikat. 436 szavazó 68%-a úgy ítéli meg, hogy a betétdíjas begyűjtés lenne a legjobb. Mindenkinek: a fogyasztóknak és a környezetnek egyaránt. Mire várunk tehát?
A HuMuSz újabb műhelymunkát rendez 16-án, hétfőn. Témáink ezúttal az italcsomagolásokkal kapcsolatos életciklus-elemzés (LCA), a termékdíj illetve a betétdíj kérdései lesznek.
60-65 ezer látogató egy nyári zenei fesztiválon. Ha mindenki csak egy műanyagpohár sört/kólát iszik (persze nem egyet iszik, aki odamegy), akkor az 60-65 ezer db kidobott csomagolás, kb. 8-10 m3, 6-7 mázsa szemét keletkezik. De nem a Szegedi Ifjúsági Napokon! Tavaly elkezdődött, idén kiteljesedett a re:pohár program, ahol mosható és újratölthető műanyagpoharakat használtak. Az eredmény meggyőző: a Tankcsapda koncert után a nagyszínpad előtt nem volt pohár a földön!