„A hulladékgazdálkodás alapelve a megelőzés”

Eltelt cca. 5 hónap a kormányra kerülés óta, de még mindig nem látjuk, hogy mit akar tenni a környezetvédelmi ágazat a hulladékprobléma megoldására. Annyit már tudunk, hogy „államosítják” a termékdíjat, azaz az állam akarja azt beszedni, így rövid úton véget ér a hasznosítást koordináló szervezetek általunk sokat bírált története. A Persányi Miklós féle hulladékforradalom, most ellen(fülke)forradalomba megy át.

Nagyjából ennyit tudunk, de hogy lenne bármiféle átgondolt elképzelésük a hulladékkezelés reformjára, a szabályozás és a finanszírozás összhangjának megteremtésére, az nem akar körvonalazódni.

Vegyük sorjában. A hulladékgazdálkodás alapdokumentuma, az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) nincs sehol. Az előző kabinet előkészítette a tervet, sőt megcsináltatta a Stratégiai Környezetvédelmi Vizsgálatát is. Miért nem látjuk az őszi jogalkotási tervben? Erre azt a választ kaptam, (figyelem, történelmi jelentőségű mondatok következnek!), hogy „az előző kormány által készített országos hulladékgazdálkodási terv nem felel meg az uniós keretirányelvnek. Mivel a hulladékgazdálkodás alapelve a megelőzés, így az országos hulladékgazdálkodási tervnek is ezt kell tükröznie”, és majd tavasszal, ha már kész az új hulladékos törvény, lesz OHT is. Valamiért én fordított sorrendben gondolnám jónak: először a stratégia, azután a szabályozás, nem?

Kérdeztem tovább: Mikor lesz új termékdíj-koncepció? Mikor lesz betétdíj? Mikor lesz megelőzési stratégia? Mikor lesz társadalmi vita? Ezek bizony mind lesznek.

Az új termékdíjrendszer kiindulópontja az, hogy megszüntetik a mentességeket, és a keletkező bevételeket a tervezett állami koordináló szervezethez irányítják. „Ez a szervezet gondoskodik majd a szelektív hulladékgyűjtés és -hasznosítás finanszírozásáról is.”

Nagy kérdés, hogyan. Ilyeneket olvasunk, hogy a díjak csökkenni fognak, de a költségvetés igényt tart 100 milliárd bevételre. Nem ismerjük a felállítani tervezett hulladékgazdálkodási ügynökség működésére vonatkozó elképzeléseket. Azt viszont tudjuk, hogy ha januártól már az új rendszert kívánják működtetni, annak legkésőbb októberre készen kellene állnia, hiszen a hasznosítókkal már meg kell kötni a jövő évi szerződéseket, ám egyelőre híre-hamva sincs. Komoly félelmünk, hogy össze fog omlani a hulladékbegyűjtés és –hasznosítás…

Egyetértünk abban (hányszor leírtuk itt a KukaBúvárban!), hogy rendet kell vágni az egyre szaporodó koordináló szervezetek piacán, de egy független szervezetet meg kellene tartani, a tulajdonosi szerkezetet átalakítva és a korábbinál lényegesen erősebb állami kontroll mellett. Attól tartunk, hogy eltűnik a költségvetésben a beszedett termékdíj, és nem jut forrás hasznosításra. Illés Zoltán nyilatkozott ilyesmit Borsodban, hogy lám, ha befizették volna a termékdíjat, most lenne pénz gátépítésre…

Felszólalásomban elmondtam, hogy a jogszabályokban az újrahasználati arányokat is pontosan definiálni kellene, hiszen az alapvető cél nem a megtermelt hulladék eltakarítása, hanem a hulladéktermelés csökkentése. Óriási szükség volna az egyutas csomagolások betétdíjának bevezetésére is: szerte Európában látjuk, hogy enélkül nem megy, egy ponton túl az önkéntes szelektálás hatékonysága nem növelhető. Sokkal olcsóbban, sokkal több csomagolási hulladékot be tudnánk gyűjteni.

És a válasz zene füleinknek: „A betétdíj-koncepció ugyancsak elkészült, jogszabályban történő bevezetéséhez azonban éppen a képviselő úr által is kért további egyeztetésre, konzultációkra, felkészülési időre van szükség. A szakmailag kidolgozott, megfelelően előkészített javaslatok társadalmi egyeztetése valóban szükséges, és azokat természetesen le is fogjuk folytatni. Erre egyébiránt az új törvényalkotási törvényünk is kötelezni fog bennünket, ami kinyitja a kormányzást a társadalom felé.”

Kinyitja, mint melós a sörösdobozt.