Szeretet-munka közösségben

Székelyföld keleti végeinek rejtett, ám annál nagyobb kincsét jelentik azok az ásványvizes források, amiket a népnyelv borvíz-forrásoknak nevez. Az itt élő népek mindig is használták ezeket a vizeket: a borvízforrásokra szerény, tájba illeszkedő egyszerű fürdőket építettek, ami gyógyulásukat szolgálta. Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában a korábban is virágzó népi gyógyfürdők mellett kiépültek a polgári fürdővárosok, mint például Borszék és Tusnádfürdő. A 20. század második fele azonban a fürdőkultúra szinte teljes pusztulását hozta. A népi gyógyfürdők a bomladozó faluközösségekkel párhuzamosan pusztultak el és oldódtak vissza a tájba.

 A Csomád-Bálványos Régióban (közismertebben: a Szent Anna tavat magába foglaló hegység) folytatott fejlesztési munka kapcsán kerültek felmérésre a környék táji értékei, beleértve a forrásokat, népi fürdőket. A felmérést a budapesti Pagony Táj- és Kertépítész Iroda végezte. Az iroda Ars Topia nevű alapítványa 2001 nyarán tájépítész, építész szakemberekből és egyetemistákból álló önkéntes csapatot szervezett, hogy az alcsíki Lázárfalva tettre kész közösségével összefogva újjáépítse az egykor a falu határában lévő Büdösfürdőt, mai nevén a Nyírfürdőt. A helyi szervezésben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület lett az elsődleges társa a kezdeményezésnek, ami mint Székelyföldi fürdő- és közösségépítő kaláka lett ismert. A kezdeményezés 2001 óta tart, s mára mozgalommá nőtte ki magát. Ezidáig közvetlenül tizenhárom székelyföldi helyszínen tevékenykedtünk, és 2008 óta Magyarországon is részt veszünk tájaink védelmében, táji értékeink gondozásában és közösségeink megerősítésében.

 A Székelyföldi fürdő- és közösségépítő kalákák, egy hagyományos kárpát-medencei közösségi munkaformára alapoznak: a KALÁKÁra. Ez egy önkéntes alapú szeretetmunka, amihez mindenki annyival járul hozzá, amennyire lehetősége van: kétkezi munkával-anyagokkal-szállással-élelemmel-imával. A Kárpát-medencéből érkező önkéntesek és a helyi közösség együttműködésével újulnak meg e fürdők. Számunka minden gyógyfürdő szakrális hely, ahol a test gyógyulása mellett a lélek is gyógyul, ezért ennek megfelelően tisztelettel és alázattal fordulunk a természet ezen kincseihez.

Közösségi akarat hívja életre a kalákákat épp úgy, mint egykor. Benne megtapasztalhatjuk a szeretet-munka lényegét: az együtt, és egymásért végzett munka örömét, a közösségi összefogás erejét, a közös alkotás örömét, a természet gazdagságát, a vizek sokféleségét.

Közösségeink kezében van tájaink karakterének, sokszínűségének, termékenységének és szépségének megőrzésnek lehetősége is. Éljünk vele!