Se a bánya, sem a gyár
Nem bővíthető a tervezett hatalmas hulladékégető cementgyár
mészkőbányája. Ezzel a hatósági döntéssel talán nemcsak
a bánya, de a gyár sorsa is megpecsételődött. Egy olyan
gyáré, amilyet tőlünk nyugatra már 25 éve nem építettek.
A Holcim Hungária Zrt. 2005-ben jelentette be, hogy új zöldmezős cementgyárat kíván felépíteni Nyergesújfalu határában, amely az ország legnagyobb üzeme lett volna. A szomszédos Tát település, majd lassan az összes közeli és távoli szomszéd felemelte a hangját a gyár ellen, melyet népszavazáson is elutasítottak.
Ki akarna több ezer tonna légszennyezőanyagot oda, ahol már most is gyakoriak a határérték túllépések? A hatóságokat ez az érv nem hatotta meg, így hát a mai napig a bíróságon folyik a pereskedés. Természeteses az új gyárhoz az alapanyagot szolgáltató bányák bővítésére is szükség van. A homok, márga és mészkőbányák kapacitásbővítésének az engedélyezése is elindult, amit a civilek igyekeztek megakadályozni. Nem csak a gyárról volt szó ugyanis!
A tervezett bányabővítések során mintegy 96 hektár, jelenleg zömében erdős területet alakítottak volna külfejtéses sivataggá. És nem is akármilyen területekről van szó! A tervezett bányabővítések helyszíne szinte teljes egészében Natura 2000-es terület, a szomszéd telek pedig már a Gerecse Tájvédelmi Körzethez tartozik. A cég szokás szerint készített egy kötelező Natura 2000 hatásbecslési dokumentációt, ahol a “független” szakértő megállapította, hogy a 96 hektár lebányászása jelentős természetkárosodást nem okoz.... Szerinte.
Szerencsére egy civilként is aktív botanikus terepbejárással kiegészítve készített egy ellenvéleményt, amiben számos védett növény- és állatfajt azonosított a helyszínen, és azok példányszámát megszámlálva néhány nap alatt is ezres nagyságrendben talált belőlük egyedeket.
Természetesen a magyar környezet- és természetvédelmi hatóságokat ez nem hatotta meg, és az engedélyt kiadták.
Ennek segítségével a döntést a civilek megfellebbezték, és szerencsére az egyik helyi jegyző formai hibája miatt a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezte a hatóságot. Sajnos ők sem a védett területekért aggódtak, hanem a formai hiba miatt, ami a bíróságon jó eséllyel lett volna támadható.
Új eljárás indult tehát, de a hatóság olyannyira igyekezett, hogy ismét belefutott egy nagy hibába. Az eljárásról szóló tájékoztatót ugyanis a helyi jegyzőknek ki kell függeszteni, amelynek véleményezésére meghatározott idő áll a lakosság rendelkezésére. Igen ám, de a hatóság a lakossági véleményeket elfelejtette bevárni és ezek nélkül adta ki engedélyező határozatát.
Persze a civilek sem voltak restek, és az újabb határozatot erre hivatkozva megfellebbezték. Mit tesz ilyenkor a magyar hatóság? A civilek fellebbezését nem továbbítja a másodfokra, hanem a fellebbezési díjjal együtt elnyeli, majd kiad egy új határozatot, amiben leírja, hogy észrevette a tévedését és most javítja.
Nos, ez az eljárás véleményem szerint már nem egyszerű hiba volt! Egy fellebbezést eltünteni…Így hát az új határozatot is megfellebbeztük, ami ezúttal eljutott a másodfokú hatósághoz, ahol kijelentették, hogy a külszíni fejtés összeegyeztethetetlen az erdőműveléssel, ezért az engedély nem adható ki.
Talán itt a történet vége, talán ez a tervezett gyár bukását is jelenti. Ezúttal a cég sem adott ki diadalittas közleményt a civileket gyalázva, csupán annyit mondott, hogy megfontolják a továbbiakat.
Bár ismerve a magyar hatóságokat, félő, hogy nem győzelem, csak a sokadik győztes csata volt ez. És mint a mesebeli sárkánynak, a levágott feje helyén hét új nő.
Szuhi Attila
