Ha ügy, akkor legyen ügy. Itt van például ez a „Milli rudi” fedõnevû csokibevonatú túródesszert. Egyébként rudiból már több van, mint tehénben a tej, úgy hogy majdnem mindegy is, hogyan hívják. Eljárásaink általában nem is termékrõl, hanem a jelenségrõl szólnak - és azokat nem unalomból, hanem a fogyasztók védelmében indítjuk.

Szóval a női hölgy csak lapozgatja, lapozgatja a Meglepetést, aztán az egyik oldalon -- minő meglepetés! -- egy csokireklámba botlik.

 Itt van például ez a szivárvány színű, ámde festetlen  ereszcsatorna. A reklámja szerint ötvözött alumíniumból készült, kreativitása határtalan, ráadásul környezetbarát is.

Na, - gondolja a magamfajta – ha környezetbarát, akkor biztos valamiféle beépített turbinával bír, netán vízvisszaforgatásban jeleskedik. Avagy biológiailag leomlik. Mindenesetre, jobb hatóságilag utána nézetni a dolgoknak.

 Ez nem is az én esetem, hanem a jog esete a szervekkel. Feltehetően a hulladékos törvény (Hgt.) tehet mindenről, mert előírta, hogy a hat évre készülő Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) „lebontásához” előbb területi, majd települési terveket kell készíteni. Sőt, még azt is, hogy a mindenféle terveket kétévente felül kell vizsgálni. Ráadásul akként rendelkezett, hogy a tervkészítési eljárásokba a társadalmi szervezeteket is kötelező bevonni. Jogsegélyszolgálatunk nemrég az első, 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó területi hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálataival kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálta. Volna…

Akkor kezdjük az ismétléssel. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében új települési hulladéklerakó kizárólag térségi célokra építhető. Nem egy nagy ötlet, de ezt most hagyjuk. A térségi hulladéklerakók telepítési feltételeit az OTrT.* szabályozza. Eredetileg úgy rendelkezett, hogy ezek a (nagykapacitású) lerakók nem jelölhetők ki a települések belterületének 1000 méteres körzetében, valamint a repülőterek 15 km-es övezetén belül. Alig fél év múlva, 2004-ben két nagy tudású parlamenti képviselő kezdeményezte, hogy a „szükségtelenül szigorú” védő övezeteket 500 méterre illetve 13 kilométerre csökkentsék le (ld. KukaBúvár, 2004. nyár). A HuMuSz kezdeményezésére az Alkotmánybíróság (AB) megszüntette a módosítást (ld. KukaBúvár, 2004. ősz). Mivel az AB határozata mindenkire nézve kötelező– itt akár be is fejeződhetett volna. De nem.

Vegyék kérem úgy, hogy ez egy gerilla cikk. Innovatív és meghökkentő is egyben, hiszen ezúttal nem írom le benne sem a reklámsvindler, sem a termék nevét. Mert ha leírnám, akkor kvázi őket reklámoznám – vagyis akaratlanulis nekik tennék szívességet. A Tisztelt Olvasót viszontbiztosítom: a probléma valós – az eljárás folyik.