Összeségében úgy látjuk, hogy az alaphelyzet rendkívül hiányos feltárása miatt a tervek nem szorítkoznak másra, mint az elvi célok ismételgetése, és így az intézkedési tervek - a hozzárendelt költségigényekkel együtt - nem lehetnek megfelelő alapjai a közeljövő hulladékos beruházásainak és a rendszerek működtetésének, ill. nem szolgálják a hulladékgazdálkodási prioritásokat.

Az alábbiakban a régiókat rövidítve emlegetjük:
NyD: Nyugat-Dunántúl
KD: Kelet-Dunántúl
DD: Dél-Dunántúl
DA: Dél-Alföld
ÉA: Észak-Alföld
ÉM: Észak-Magyarország
KM: Közép-Magyarország

Általános módszertani kritika

A KvVM-et és jogelődjeit súlyos mulasztás terheli abban, hogy éveken át nem tudta/akarta megteremteni azt a jogi-közgazdasági környezetet, amely segítette volna a megelőzés elvének érvényesítését. Nem véletlen tehát, hogy ez a hibás szemlélet köszön vissza az egyes regionális hulladékgazdálkodási tervekben, amelyek a hulladék képződés megelőzése helyett (mivel azt értelmezni sem tudja) leginkább a keletkező hulladékok újrahasznosítási-ártalmatlanítási feladataira koncentrálnak. Ráadásul még az újrahasznosításnál sem nyilvánítják ki egyértelműen, hogy elsősorban az anyagában történő újrahasznosítási eljárásokat kell preferálni.

A területi (regionális) hulladékgazdálkodási tervek az Aarhus-i Egyezmény hatálya alá tartozó programok, vagyis a társadalmi egyeztetési folyamatát a 2001. évi LXXXI. törvény rendelkezéseinek megfelelően kellett volna lebonyolítani (sajnos elmaradt).

Jogi szempontból aggályosnak tűnik továbbá az is, hogy miképpen lehet területi hulladékgazdálkodási terveket készíteni addig, amíg nem jelent meg az azok tartalmi követelményeiről szóló irányadó jogszabály (az erről szóló 126/2003 sz. Korm. rendelet a tervek kidolgozásánál még nem volt elérhető).

Konkrét módszertani kritika

Az egyes regionális tervek adatainak összehasonlításából jól látszik azok megbízhatatlansága. Ez elsősorban a hulladékos adatszolgáltatásról szóló jogszabály hiányára vezethető vissza, melynek megalkotását a mozgalom szervezetei lassan egy évtizede hiába követelik a hulladékgazdálkodásét felelős minisztériumoktól (BM, KöM). Ez az alaphelyzet az egész összeállítást támadhatóvá teszi, hiszen kétséges, hogy bizonytalan, vagy "hasalt" adatokból, alapvető értelmezési problémák mellett mennyiben lehet szakmailag megalapozott terveket készíteni.

A másik visszatérő probléma a fogalmak, definíciók tisztázatlansága. Az egyes tervekből kitűnik, hogy olyan alapdefiníciók nincsenek tisztázva, mint a (nem veszélyes) ?ipari hulladék? mibenléte, vagy hogy mi számít a ?felhalmozott hulladék? kategóriájába.

A kiemelten kezelendő veszélyes hulladékáramok vizsgálatakor sajnos mindenütt elmaradt a PVC, az azbeszt és a felületkezelési hulladékok (galvániszap) számbavétele.

Kimaradt a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó kutatatás-fejlesztés (K+F) helyzete és előírásai. Ugyancsak mellőzik a tervek a hulladékkezelési (közszolgáltatási) feladatok ellátásához meglévő és szükséges intézkedéseket.

Hiányos helyzetfelmérés

Bár látszik, hogy egységes szerkezetben kérte az információt a jogszabályalkotó, tökéletes a zűrzavar az adatokban. Akkor válik nyilvánvalóvá mindez, amikor egy táblázatba másoljuk a 7 terv adatait és mellétesszük az OHT információit (ld. táblázat). Sajnálatos, hogy ezt a jogszabálytervezet kibocsátója nem tette meg. Hiányoznak a horizontális elemzések, ezek alapján kiderült volna, hogy az alapadatokban óriási fogyatékosságok vannak.

Az ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes hulladékok esetében nem értjük az óriási különbséget, amely a 7 terv összessége és az OHT számai között van. A mezőgazdasági és élelmiszeripari nem veszélyes hulladékok mennyiségét a 7 terv tanúsága szerint az OHT jócskán alábecsülte, az országos terv biomassza adatohoz képest pedig a 7 tervben egy nagyságrenddel kisebb mennyiségeket olvashatunk. A szennyvíziszap adatoknál is kétszeres az eltérés, nem lehet tudni, hogy melyik jogszabálynak kell hinni. Építési, bontási hulladékok és egyéb inert hulladékokra vonatkozóan egyáltalán nincs adat az OHT-ban.

A legfeltűnőbb az információhiány a PCB és PCT tartalmú hulladékok terén. Nehezen elképzelhető, hogy egyes régiókban 1 t/év keletkezik, míg egy másikban 88 t/év.

Hasznosítás

A csomagolási hulladékok terén kiemelkedik a KD régió, a maga 53%-os anyagában történő hasznosításával. Ez az adat nincs semmivel alátámasztva, de túl magasnak tűnik a többi régió 10-25%-ához képest. Az ÉÁ, KM, ÉM régiók nem adnak számokat erről, de az összes régió adatait figyelembe véve nem tudjuk elképzelni, hogyan jelenthet 43-45%-os országos újrahasznosítási arányt az Öko-Pannon Kht.?!

Kapacitások

Ebben a fejezetben feltűnő, hogy az állam által megrendelt és a PHARE által támogatott Landfill Project eredményeiről kevés szó esik, pedig a felügyelőségek számára bizonyosan hozzáférhetők az adatok.

A KD régió beismeri, hogy a kapacitások meghatározása adatok (bevallások) hiányában nem lehetséges, jobb híján a kommunális hulladékot gyűjtő járművek életkoráról írnak. A csomagolási hulladékok terén 53%-os anyagában történő hasznosításról olvashattunk az előző fejezetben, de itt a gyűjtési kapacitásokról érdemben nem esik szó. A DA régió terve mindent rendben talál a gyűjtési kapacitások műszaki felkészültsége terén, jócskán elbagatellizálva a problémát és a valóságot. Az ÉM-i terv kielégítően számol be a csomagolási hulladékok gyűjtéséről. Vitatjuk viszont az a kijelentést, hogy ?a biomassza túlnyomó része kezelést nem igényel, spontán lebomlik?.

A NyD terv szerint műanyag- és üvegcsomagolásokra van elegendő feldolgozási kapacitás, de ez kihasználatlan. Nem értjük, hogy miért nem lehet akkor túladni a lakosság és az iskolák által gyűjtött hulladékon! Ugyanez a terv ? az OHT-hoz hasonlóan ? összemossa a papírhulladékot és a komposztálható szervesanyagot.

Csökkentési célok

Ha a terveket összehasonlítjuk, az eredmény lehangoló. Egyrészt mert köszönőviszonyban sincsenek egymással az egyes régió által prognosztizált számok, másrészt mert ahol az egyes tervek hűen visszaadják az OHT célrendszerét, ott a számok azonnal rácáfolnak erre. A feltüntetett számok nem lehetnek elérendő célok, legfeljebb egy teljesen magára hagyott ágazat sorsának alakulása és egy érdemi állami beavatkozás nélkül kialakuló szomorú jövőkép.

Az ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes hulladékok terén egyik régió 69%-os csökkenést prognosztizál, a másik 11%-os növekedést. Ekkora különbségek lennének pl. a NyD és a DD között? A települési szilárd hulladék esetében az összes régió növekedéssel számol (mint az OHT is), kivéve a KD, ahol 2008-ig felére csökken majd. A PCB és PCT tartalmú hulladékok terén teljesen zavaros eredményt hoztak ki a felügyelőségek: KD 50-szeres növekedés, DA 100%-os csökkentést jósol a tervidőszakra!

A DD terve nem vállalkozott számszerű elemzésre, csak trendeket jelölt meg, ami tekintve az alapadatok fogyatékosságát  inkább dícsérendő. A KM régió dolgozata ebben a tekintetben a legkevésbé elfogadható, itt majdnem minden hulladékra a nem számottevő változást prognosztizálják. Csodáljuk, hogy a jogalkotó nem dobta vissza az illetékes felügyelőség dolgozatát. Az ÉA és a DA számai között feltűnő a hasonlóság, ezt az általános iskolában puskázásnak hívják, amiért mindkét érintett 1-est kap

Hasznosítási célok

Az egyes régiók az OHT célrendszerét adják vissza, amelyek önmagukban jó és elfogadható célok.

A szerves anyagok komposztálással történő hasznosításánál nem tudjuk elfogadni a kitűzött célokat. A nagy központi komposztáló létesítmények telepítése óhatatlanul és feleslegesen növeli a szállítási távolságokat. A célkitűzések között sajnos nem sok szó esik az kisebb közösségi illetve egyéni (kerti) komposztálási tevékenység kívánatos támogatásáról.

Kapacitás bővítés

NyD meg sem próbálkozik azzal, hogy számszerűsítse, hogy milyen kapacitásbővítés lenne szükség. Hiába jelöli ki, hogy a kommunális hulladék esetében a lakosság 60%-át be kell vonni a szelektív gyűjtésbe, ha nem mondja meg, hogy ehhez milyen beruházások szükségesek. A prioritások közül utolsóként említi, hogy "meg kell vizsgálni" egy kommunális égető létesítésének kérdését. Ezt nem javasoljuk, mert egymagában több pénzt vinne el, mint az összes többi fejlesztés, és számos egyéb elvi és környezetvédelmi megfontolás is ellene van.

A KD tervében ez már konkrétan is felmerül: "előkezelt hulladékból égethető másodnyersanyag előállítása, technológiai fejlesztés évi 100.000 t kapacitásra." A következő pont energetikai hasznosítás címén megismétli ugyanezt, majd a végén a "csomagolóanyag frakciójának anyagában történő hasznosítása" szerepel. Ez a két cél némiképp ellentmond egymásnak, hiszen egy jól működő anyagában hasznosító rendszer nem hagy égethető frakciót az égető számára! A táblázatban pedig az szerepel, hogy "szelektíven gyűjtött, anyagában történő hasznosítás 15%, másodnyersanyagként történő hasznosítás 35%". Ez utóbbi jelentené az égetést?

DA nem tűz ki célul semmit sem ebben, sem a következő fejezetben.

Cselekvési program

Az előző fejezetekben megjelölt célok szakmai-logikai hiányosságai értelemszerűen visszaköszönnek a cselekvési programokban is. Az anyag a hulladékkeletkezés megelőzésével továbbra sem tud mit kezdeni, a továbbiakban pedig egybemossa az újrafeldolgozási és újrafelhasználási fogalmakat. Így a tervek szakmailag leggyengébben sikerült része pont a cselekvési programokat adó fejezetek, ahol egyértelműen kiütközik a koncepciótlanság és a tervezhető bázisadatok és trendek hiánya.

Az igazsághoz tartozik, hogy részletes, megalapozott és részvevőit gondosan megválogató programjával az ÉA cselekvési programja kiemelkedik a többi közül.

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés és oktatás fontosságát a Hgtv. 54.§-a külön feladatként nevesíti. Logikus, hogy ezeknek a feladatoknak részletesen kellene megjelennie a regionális tervekben (elsősorban annak hulladékcsökkentéssel foglalkozó részében). Ennek elmaradása a Tervek egyik súlyos hiányossága. Az anyag egy szóval sem foglalkozik az oktatás-nevelés, a K+F, az ismeretterjesztés, a példamutatás területén szorgalmazandó tevékenységi formákkal. Vagy azzal az elvárható helyi-központi jogi szabályozással, amely segítené a megelőzés érvényesítését (termékdíjak, betétdíjak, környezethasználati díjak, adókedvezmények).

Nem kap cselekvési programot a veszélyes hulladékok megelőzési gyakorlata sem. A tervek általában csak a termelésben keletkező veszélyes hulladékokkal foglalkoznak, és csak néhány helyen kerül külön tárgyalásra a háztartásban keletkező veszélyes hulladékok problémája és csökkentési lehetőségei.

Jellemző, hogy a civil szervezeteknek a tervek általában alibi szerepet szánnak, azt is csak a háztartási hulladékokkal kapcsolatos tudatformálásban. Ebből a szempontból különösen feltűnő a székesfehérvári és pécsi felügyelőség által készített terv, amelyik gondosan kerüli, hogy a feladatok lehetséges közreműködői között egyszer is megemlítse a lakosságot, vagy a társadalmi szervezeteket.

"A veszélyes hulladékokra vonatkozó cselevési program bemutatásához ágazati bontású adatok nem állnak rendelkezésre." Írja szó szerint ugyanazt ? persze nyilván egymástól függetlenül (!!)- Debrecen és Budapest. Azokról a veszélyes hulladékos adatokról van szó, melyek kezelésével a felügyelőségek lassan már húsz éve foglalkoznak...

A települési szilárd hulladékok csökkentési lehetőségére vonatkozó szkeptikus hivatali álláspontot nem tudjuk elfogadni. A megfogalmazás a megelőzés értelmét vonja kétségbe és indokolatlanul elhallgatja azt a tényt, hogy a hatékony megelőzés nagyrészben pont a jogalkotó és jogalkalmazó tevékenységéhez (vagy mulasztásához) kapcsolható.

A csomagolóanyagokkal (azok szelektív gyűjtésével, hasznosításával) kapcsolatos előírások során nem jelenik meg egyértelműen azok egyéb háztartási hulladékoktól való különkezelési követelménye és az azokkal kapcsolatos elvárások, technikai feltételek. A két rendszer végig egybemosódik, holott a jogszabályok elvárásainak megfelelően a csomagolóipar külön gyűjtő-hasznosító rendszer kiépítésére kötelezett.

A tervben több helyen teljesen önkényesen, alternatíva vizsgálata és indoklás nélkül jelenik meg egy nagyteljesítményű hulladékégető telepítésének prekoncepciója. A háztartási hulladékok elégetését egyébként a civil környezetvédők  a lakossághoz hasonlóan - ökológiai, hulladékgazdálkodási, gazdasági és össztársadalmi okokból egyaránt elutasítják.

Költségek

A Terv végén megjelölt méltatlanul rövid költségvetési részek elnagyoltak  sok helyen túlzóak. Csak abban egyeznek meg, hogy semmiféle lehetőséget nem adnak a számítások megalapozottságának ellenőrzésére.