A valaha létezett összes műanyag fele az elmúlt 13 évben készült

2014-ben a tudósok újfajta "kőzetet" találtak Hawaii tengerpartján. A homok, szerves törmelék és vulkáni kőzet olvasztott műanyaggal keveredett. Emiatt a "plasztiglomerátum" nevet javasolták ennek az anyagnak és azt ajánlják, hogy mivel a műanyagok tartósan jelen vannak a környezetben, ezek a kövek az Antropocén potenciális jelzői lehetnek. A jövőben a mi korszakunkat a műanyagok használata határozza meg.

Amit nem különösebben nehéz elképzelni, mivel a műanyag mindenütt jelen van. A műanyagok tömegtermeléséről készült első nagyszabású globális elemzés alapján 8,3 milliárd tonna keletkezett 1950 óta. Ebből 6,4 milliárd tonna vált hulladékká. A műanyag hulladékok 79 százaléka a hulladéklerakókban vagy a természeti környezetben végzi, 12 százalékát elégették, és csak 9 százalékát hasznosították újra.

Donald Loepp, a Plastic News szerkesztõje a tanulmányt „eredményes jelentésnek” nevezte. Egy olyan dologról van szó, amire sokan gondolhattak már – mondta - de eddig még senki sem szolgált ilyen alapos adatokkal.

Talán a leginkább szembetűnő statisztika a tanulmányban az, hogy milyen gyorsan fejlődött a műanyaggyártás ebben az évezredben. A világ annyi műanyagot termelt az elmúlt 13 év során, mint az előző fél évszázadban. "Azt hiszem, ez az a szám, amelyik legjobban tükrözi a jelenlegi állapotot" - mondta Roland Geyer, a Santa Barbara-ban található Kaliforniai Egyetem ipari ökológusa és a tanulmány egyik szerzője. Még mindig felelőtlenül a „műanyag korba” rohanunk!

Geyer és csapata a nyilvánosan elérhető információkra és iparági jelentésekre támaszkodott. Elemzésüket 1950-ben kezdték, amikor a műanyag „belépett” a polgári életbe. A második világháború alatt a hadsereg kezdett hangsúlyt fektetni a műanyag felhasználására. "Ahogyan a háború befolyásolja a kereskedelmet, például a délkelet-ázsiai természetes gumiárukkal vagy a japán selyemkitermeléssel, hatással van a gumiabroncsok és az ejtőernyők gyártására" - mondja Rebecca Altman, író és környezeti történész. 

„Csak a szegény gazdaságok szenvednek a műanyag újrahasznosítástól.”

Érdemes megfontolni, hogy a műanyag mennyiségének emelkedése mennyiben függ össze az olaj és a gáz emelkedésével. Ez idő alatt az Egyesült Államok sokkal több olajat kezdett használni. Az olajból könnyen készíthető műanyag, és ez olcsó megoldásnak is bizonyul. Ezek a gazdasági erők új termékkategóriát hoztak létre: az eldobható, egyszer használatos műanyag csomagolást. A csomagolás ma a legnagyobb tényező a műanyag piacon, és még mindig kötődik a fosszilis tüzelőanyagokhoz. Júniusban a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy az Egyesült Államok kőolaj és földgáz miatti fúrásai az utóbbi évtizedben igencsak fellendültek, és a műanyag pelletek gyártásának költségei nagymértékben csökkentek a megnövekedett olaj és gázkitermelések miatt. A Dow Chemical Company exportálni szándékozik műanyag pelletét olyan helyekre, mint például Brazília, ahol az előrejelzések szerint az emelkedő középosztály az egyszer használatos műanyag bébiétel csomagolásokat preferálná. A műanyagfogyasztás legutóbbi növekedésének nagy részét a dél-amerikai és az ázsiai fejlődő országok teszik ki. Ezek a gazdasági erők azt is szabályozzák, hogy a műanyag újrahasznosítható-e vagy sem. Gyakran olcsóbb újonnan gyártott műanyagot készíteni, különösen akkor, ha valamilyen keménységű vagy tartósságú műanyagra van szükség. Ráadásul rengeteg típusú műanyag létezik, amelyet rendszerezni kell.

"A műanyag újrahasznosítás csak a szegény gazdaságokat sújtja" - mondta Geyer. Nem mindig volt nyilvánvaló, hogy a kőolaj alapú műanyagok dominálnak. A 20. század elején a tudósok kísérleteztek növényi eredetű, szénalapú molekulákból készült műanyagokkal. Henry Ford 1941-ben mutatta be például a "szójabab autót". Az autó kemény műanyag héjjal készült, szójabab rostból. A vegyipar területén - amely a mezőgazdasági anyagok ipari termékekké történő átalakításával foglalkozott – az ilyen kísérletek gyors virágzása ugyanolyan gyors eltűnést is eredményezett, köszönhetően a kőolaj felemelkedésének. Azonban napjainkban újból próbálkoznak olyan bioműanyagok gyártásával, amelyeket biológiai anyagokból, például kukoricakeményítőből készítenek.

Kérdezték Geyert, hogy vajon a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodással párhuzamosan a kőolaj alapú műanyagokon is továbblépünk e. „Sajnos a válaszom, nem.” – mondta. Két okot nevezett meg. Először is, a műanyag gyártás az energiafelhasználáshoz képest csak csekély mennyiségű fosszilis energiahordozókat igényel, így a következő időszakra még bőven fog jutni belőle. Másodszor pedig nem hiszi, hogy a bioműanyag kevésbé gyakorolna hatást a környezetre. Ezek nem feltétlenül jobban lebonthatóak biológiailag, és a növényi összetevők miatt az élelmiszeripartól veszik el az alapanyagot. Mivel a nagyüzemi mezőgazdaság a műtrágyákra, fosszilis tüzelőanyagokra is támaszkodik, nem lehet teljesen kivonni ezen anyagok használatát.

Tehát a műanyag korszak folytatódik. A plasztiglomerátot az Antropocén geológiai rekordjához adjuk hozzá.

Forrás: https://www.theatlantic.com/science/archive/2017/07/plastic-age/533955/

Fordította: Végh Bálint