A ruhaipar környezetpusztító hatásának újabb bizonyítéka

  • 2020. július 06.
  • Viktor
Szerző: 

Az Aral-tó kiszáradása, hatalmas, eladatlan fast fashion-termék hegyek, kizsákmányoló gyermekmunka, az egy évben kibocsátott globális CO2-mennyiség kb. 10 százaléka - csak néhányat soroltunk fel az olajszegmens után második legnagyobb szennyezőnek számító ruhaipar negatív hatásai közül. De valójában minek nekünk újra és újra új ruhadarab, amikor így is tele van a szekrényünk?

A G7 gazdasági portál igen részletes összefoglalót készített a globális ruhaipar hatásairól azzal az üzenettel, hogy most már tényleg eljött az ideje, hogy felhagyjunk a kényszeres ruhavásárlással. Évente ugyanis 1315 milliárd forintnyi eladatlan ruha megy az égetőkbe világszerte. A növekvő fogyasztás és a rövidülő élettartam miatt jóval több hulladék keletkezik. Ugyan a ruhák 15%-át újrahasznosítási céllal gyűjtik össze, de csak 1%-ból lesz ismét ruha. Az indiai helyi hiedelem szerint nyugaton azért dobják ki pár használat után a ruhákat, mert olyan drága a víz, hogy nem érné meg kimosni.

Az Üzbegisztán és Kazahsztán határán fekvő Aral-tó a múlt század közepén még a világ negyedik legnagyobb tava volt. Az egykor kétharmad magyarországnyi tó mára szinte teljesen kiszáradt, ami rendkívül súlyos környezeti katasztrófát eredményezett. A környező víztározók és termőterületek 95 százaléka elsivatagosodott, a környéken lakók többsége munka nélkül maradt, a helyi éghajlat megváltozott, és a megmaradt víz is szennyezetté vált (bár újabban pozitív fejlemények is vannak).

A ruhaipar környezetpusztító hatásának újabb bizonyítéka

Az elmúlt húsz évben különösen pazarlóvá vált az iparág. A kilencvenes évek közepén egy átlagos amerikai évi 28 ruhadarabot vett, ma ennek több mint a kétszeresét. Ugyanakkor a megvásárolt ruhákat egyre rövidebb ideig viseljük. Egy ruhadarabot átlagosan 36 százalékkal kevesebbet hordunk, mint 15 évvel ezelőtt. Különösen szembeötlő Kína esete: szűk húsz éve még átlagosan 200-szor vettek fel egy ruhát, mostanra alig több mint 50-szer. Tavasszal a Nature-ben jelent meg egy tanulmány, amely rendkívüli részletességgel mutatja be a ruhaipar környezetpusztító hatásait, elsősorban a fast fashionre fókuszálva. A ruhaipart egyre inkább uraló, rendkívül környezetkárosító modell miatt egyre több fölösleges, kevésbé tartós ruhát vásárolunk meg úgy, hogy egyre kevesebb pénzt költünk ruhára.

A ruhagyártás alapanyaga, a gyapot egy egyébként rendkívül vízigényes növény. Egy pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség, ami nagyjából megegyezik egy felnőtt 2,5 éves folyadékszükségletével (bár ma már jóval több poliésztert használnak a ruhákhoz).

 

Forrás: zipmagazin.hu

Képek forrása: pinterest.com