Rengeteg műanyag van a ruhádban, amit borzasztó nehéz újrahasznosítani

A textilipar problémái Magyarországról nézve nagyon távolinak tűnnek, hiszen nálunk a szektor szerepe már közel 30 éve marginális. Csakhogy ennél sokkal prózaibb dologról van szó: a ruha, ami rajtad van, valószínűleg tele van műanyaggal, viszonylag rövid időn belül ki fogod dobni, és nyilvánvalóan nem a szelektív gyűjtőbe.

Ahogy a fejlett világban és az elmúlt években Magyarországon is nő a lakosságnál lévő elkölthető pénz mennyisége, a ruhatárunk egyre nagyobb, és a ruháinkat egyre gyakrabban cseréljük. A tömegdivatot már a kilencvenes évek óta uralja a fast fashion, bizonyos márkák már negyedévnél is gyakrabban cserélik a kollekcióikat. Márpedig környezetvédelmi szempontból a fast fashion alaposan feladja a leckét, mert ha a ruhák kevesebb időt töltenek a gardróbban, akkor gyorsabban, és nagyobb mennyiségben jutnak a szemétbe.

Az iparág nagy erőkkel próbál zöldülni, de a fogyasztói szokások és a divathullámok ellen úszva talán még nehezebb dolga van, mint a csomagolóanyag-iparnak. Pillanatnyilag a vásárlók sokkal könnyebben rávehetők arra, hogy egy PET-palackot ne dobjanak automatikusan a kommunális hulladékba, mint arra, hogy a két évvel ezelőtti divatnak megfelelő pólót vegyék fel idén nyáron is, hiszen még csak kicsit fakult ki, de tönkre nem ment.

A hosszabb használat mellett sokat segíthet a másodlagos piac (használt ruhák vétele és hordása), az adományozás, vagy a szmoking és báli ruha bérlése, azaz minden, ami lassítja a fast fashion hulladéktermelő sebességét.

A számok azonban egyelőre kifejezetten rosszak. A körkörös gazdaságot propagáló Ellen MacArthur Foundation adatai szerint a ruhák 73 százalékát nem hasznosítják újra semmilyen formában, azaz vagy a szemétlerakóba vagy az égetőbe jutnak.

 Abból a 27 százalékból, amit sikerül újrahasználni, általában ipari tisztítókendők, szigetelőanyagok vagy matractömések készülnek.

Talán kevesen tudják, de a használt ruhák anyagának csak kevesebb mint egy százalékából lesz újra ruházati cikk.

Azaz tényleges iparági körforgás ma még gyakorlatilag nincs. Amikor azt látod az új ruha címkéjén, hogy az anyag poliésztertartalma újrahasznosított anyagból készült, az többnyire azt jelenti, hogy a pólód egyik fő összetevője korábban PET-palack volt, és nem egy másik ruha.

Ha megnézzük, hogy miért nem tud az ipar a használt ruhákból újat gyártani, akkor rögtön látjuk, hogy mekkora problémával állunk szemben: a pamut- és egyéb szövetszálak a hordás és a mosás következtében annyira károsodnak, hogy egyszerű fizikai megoldásokkal képtelenség megfelelő minőségű alapanyagot gyártani belőlük.

Ha egy használt inget darabokra aprítunk, sajnos sehogy sem lesz belőle olyan anyag, amiből (esetleg kezelve) újrahasznosítható szálakat tudnánk kinyerni. Sőt, amikor aprítjuk, akkor a benne lévő szálakat is rövidítjük, ami eleve nem kedvező, ha újra szőni szeretnénk belőle valamit. Ami a papírnál és a PET-palacknál ma már könnyen megy, az a ruhánál nem.

Márpedig ha a fizikai, azaz makroszkopikus megoldás nem megy, akkor marad a mikroszkopikus, vagyis az anyagot molekulákra kell szétszedni, és molekuláris szinten kell újraépíteni. Itt azonban rögtön újra komoly akadályba ütközünk: a ruhaipar ma már olyan sokféle anyagot használ, hogy rengeteg külön vegyipari megoldást kellene kidolgozni a különböző összetevőkre. Míg a PET-palack egy viszonylag egyszerű polimer, amelyet szabványosan készítenek mindenhol a világon, a ruhaszövet alkotóelemei sokkal egyedibb mixet alkotnak.

Talán nem gondolnád, de a ruhaipar ma már ott tart, hogy a pamut összességében csak kevesebb mint egyharmad részt képvisel az anyagokban.

Hogy mi lenne a megoldás, elolvashatjátok a cikk folytatásában a g7.hu-n.

Szerző: Torontáli Zoltán

Forrás: g7.hu

Kép forrása: Artem Beliaikin from Pexels