Ötven év: a kémiai újrahasznosítás elhalványuló ígérete

A Zero Waste Europe (ZWE) 2024 novemberében publikált szakmai anyagában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen reményeket fűzhetünk a műanyagok kémiai újrahasznosításához. Kémiai újrahasznosítás alatt a tanulmány szerzői olyan folyamatokat értenek, amelyek során „a műanyaghulladék kémiai szerkezetét úgy változtatják meg, hogy azt át-, illetve visszaalakítják olyan alapanyagokká, amelyek alkalmasak újabb műanyagok vagy más termékek gyártására”. Ezekkel a technológiákkal a kutatás az 1970-es évek óta foglalkozik, és az utóbbi évtizedben több nagy vegyipari cég is elkötelezte magát az ide sorolható technológiák fejlesztése és alkalmazásának kiterjesztése mellett. Fő előnyüknek azt tekintik, hogy a segítségükkel olyan műanyagfajtákat is újra lehet hasznosítani, amelyek mechanikai újrahasznosításra nem alkalmasak. A támogatók szerint a kémiai újrahasznosítás nagyobb léptékű használata csökkenthetné a fosszilis alapanyagok kitermelésének a mértékét és hozzájárulhatna a világszerte termelt műanyaghulladék összmennyiségének a csökkentéséhez, hiszen ezen a módon a hulladékot nagyobb arányban tudnák új műanyagtermékek alapanyagaként hasznosítani.

Indokolt a megfontoltság

Az utóbbi néhány év fejleményei azonban óvatosságra és a túlzott optimizmus mérséklésére intenek. A folyamat során létrehozott új termékek minősége gyakran nem megfelelő, mert nehéz elérni, hogy az alapanyagként használt műanyaghulladék homogén és szennyezésmentes legyen. A fogyasztóktól visszagyűjtött hulladék szétválogatása és tisztítása költséges, ezekre a munkafolyamatokra sok cég nem szívesen költ, ez pedig csökkenti a módszer versenyképességét. Így nem várható, hogy alkalmazása a következő évek során nagyságrendekkel növekedni fog. Kételyeket vet fel az eljárások nagy energiaigénye és nyersanyagigénye is. Úgy tűnik, nem a kémiai újrahasznosítás lesz az, ami a globális műanyagprobléma megoldásához vezet. 

Mit kellene tennünk?

A Zero Waste Europe anyaga zárásként a szervezet ajánlásait tartalmazza. Ezek elsősorban az Európai Unió döntéshozóihoz szólnak, és azt célozzák, hogy jogi szabályozás útján érjék el az elsődlegesműanyag-gyártás csökkentését, hiszen, mint a szakmai anyagból kitetszik, a vegyipari cégektől nem várható, hogy önként elköteleződjenek annak mérséklése mellett. A műanyaghulladék kezelésével kapcsolatos szabályozásnak az ZWE szerint illeszkedni kell az Európa Unió hulladékhierarchiát illető irányelveihez, amelyek szerint a hulladék keletkezésének a megelőzését és az újrahasználatot mindig előnyben kell részesíteni az újrahasznosítással szemben. Ugyanakkor az ajánlások egy része az újrahasznosítás szigorúbb és szakszerűbb szabályozását célozza: az újrahasznosítás során ne lehessen elsődleges nyersanyagokkal keverni az újrahasznosított anyagokat, és a folyamat legyen átlátható. Utóbbi olyan mérési eljárások folyamatos alkalmazását és olyan mutatók bevezetését jelentené, amelyek segítségével minden termék esetében egyértelmű, hogy tömegének mekkora részét teszik ki ténylegesen az újrahasznosított alapanyagok.

A szakmai anyag összefoglalója magyar nyelven ITT olvasható.

A teljes angol szakanyag IDE kattintva elérhető.

Írta: Márkus Rozália