Ne mondd, hogy rosszabb a vászonszatyor!

A nejlonszatyrok számos országban közellenségnek számítanak és akad nem is kevés olyan hely a világon, ahonnan már kitiltották a műanyag szatyrokat. Nem is véletlenül.

Akit kicsit is érdekel a környezet védelme, az ma már hallotta, hogy bevásárláskor a boltban ész nélkül használt újabb és újabb műanyagzacskó, -szatyor a lehető legrosszabb megoldás. Éppen ezért egyre többen döntenek más megoldás, például a vászonszatyor mellett. A környezettudatos gondolkodás első lépéseként is felfogható az, hogy valaki úgy dönt, ha másban nem is, de ebben megpróbál tudatosabb és zöldebb megoldás irányába lépni. Ráadásul, ez egy könnyen megvalósítható első lépés lehet, ezért mi is sokat írtunk mostanában a csomagolásmentes vásárlás lehetőségeiről, sőt, teszteltük is, milyen csomagolásmentesen vásárolni.

Ehhez képest jött egy dán tanulmány, amelynek lényegi állításait a hazai sajtó több helyen is lehozta, a hír pedig szélsebesen körbejárta a magyar sajtót. Az idézett dán tanulmány ugyanis azt állítja, hogy a vászonszatyor sokkal rosszabb választás, mint a nejlontáska, a biopamut meg egyenesen a legrémesebb verzió, ha környezetszennyezésről van szó. Kis túlzással, mi a TVE-nél vászonszatyor nélkül nem teszünk egy lépést sem, ezért a hírt olvasva elsápadtunk és a szívünkhöz kaptunk. Aztán lehiggadtunk, és Graczka Sylvia hulladékmegelőzési szakértőt hívtuk segítségül a kérdés tisztázásához.

Nem számít, de mégis

A tanulmány egy dán állami vizsgálat eredménye, és ez egyáltalán nem mellékes szál. „Dánia az égetést preferálja, hulladékának több mint felét így kezeli, ami az egyik legmagasabb arány az EU-ban. Európában Dánia a legnagyobb hulladéktermelő is: 770 kg/fő körüli évente a települési hulladék, csak összehasonlításként Magyarországon ez 350-400 kg között mozog. Náluk ez tényleg egy elég komoly probléma” – mondja Graczka Sylvia. Természetesen a hulladék lerakás és az égetés a legrosszabb környezeti szempontból, ezt nem néhány zöld aktivista állítja, hanem több tízéves kutatói tapasztalat áll mögötte.

Nem mindegy, hogy mit honnan és meddig vizsgálnak

Ahhoz, hogy felelős döntést tudjunk hozni, a termékek teljes életciklusát kellene ismernünk, azaz onnantól, hogy kibányásszák, megtermelik az alapanyagot odáig, hogy hulladékká válik - természetesen abból a szempontból, hogy mindez mennyire terheli meg a környezetet. Nem mindegy, hogy mit honnan és meddig vizsgálnak. Egyáltalán nem mellékes, hogy az úgynevezett rendszerlehatárolás hol történik meg, a vizsgálat hol húzza meg a határt. Ha nem a teljes életciklust vizsgáljuk, akkor meglehetősen szubjektív eredményt fogunk kapni.

A tanulmány elsősorban az előállítás alapján jutott a sarkos megállapításra, kevésbé figyelve az egész folyamatot, a lebomlást vagy a hulladékként való megjelenést. Abból indult ki, hogy a vászontáskák előállítása nem annyira környezetbarát, mint a nejlonoké, mert a pamut előállításához sok vízre és energiára van szükség. „A textil esetében azt tudni kell, hogy a gyapot a világ legvegyszerezettebb növénye, az irtószerek előállítása és használata pedig jelentős ózonkárosító. Tény és való, hogy van negatív vetülete. A biopamut esetében pedig a környezeti lábnyom nagyobb, hiszen nagyobb területet kell bevonni amiatt, hogy nem vegyszereznek.”

A karbonlábnyomot emeli ki a tanulmány (ez az érték mutatja meg, hogy mennyi üvegházgáz-kibocsátással jár egy tevékenység, jelen esetben egy szatyor előállítása), csak a szén-dioxiddal méri a környezetszennyezést, ami Graczka Sylvia szerint „egy szélsőséges számítási mód: nem vesz figyelembe semmi mást, például az erőforrásintenzitást vagy a vegyszerterhelést, amit okoz egy termelés vagy termesztés.”

A dán tanulmány azt is megnézte, hogy melyik típusú szatyorral hányszor kell vásárolni ahhoz, hogy ugyanakkora környezeti terhelést kapjunk. Azzal számolt, hogy egy vékony nejlonszatyorba 12 kilogramm élelmiszert vásárlunk, hazamegyünk és ezt a nejlonszatyrot szemeteszsákként újrahasznosítjuk. A tanulmány ezután továbbment és azt vizsgálta meg, hogy ha más anyagú szatyorral vásárolunk, akkor hányszor kellene vásárolnunk ahhoz, hogy azt a környezeti terhelést érjük el, mint a nejlonnak. Arra jutottak, hogy ha vászonszatyorral vásárolunk, akkor éppen 7100 alkalommal kéne kimenni vele a piacra, ha pedig biopamuttal, akkor 20 ezerszer. Ezzel az összehasonlítással azonban több probléma is van a szakértő szerint.

„Önkényesnek éreztem azt, hogy a vékony nejlonzacskókat alapból úgy számolta a vizsgálat, hogy szemeteszsákként újrahasználják. Ez nem alapértelmezett.” A szatyrok kapacitásának, teherbíróképességének összehasonlítási alapja sem teljesen világos. „Egy bevásárlásnál hány kis vékony műanyag zacskót kell használni ahhoz, hogy az egyenértékű legyen egy vászontáska kapacitásával?”

Ráadásul a tanulmány arra már nem tér ki, hogy mi a helyzet a tengeri szennyezéssel vagy a mikroműanyagokkal. Ahogy azzal sem, hogy mi történik akkor, ha a nejlont nem használják újra, nem is égetik el, hanem egyszerűen lerakják, szemét válik belőle, ami nem csak az óceánokra, élővizekre gyakorol negatív hatást.

A tanulmány egyébként felsorolt 15 féle szempontot, amelyeket vizsgáltak. „Fekete-fehéren le van írva, hogy az egyetlen egy tétel, amiben meghaladta a vászonszatyor a műanyagét, az az ózonkárosító anyagok kibocsátása. Az összes többinél vélhetően jobban szerepelt a vászonszatyor” – hangsúlyozza Graczka Sylvia.

De mi történik akkor, ha ugyanazt a nejlonszatyrot nem egyszer, hanem újra és újra használjuk? „Ez rangsor kérdése. Annál sokkal jobb, mintha egyszer használnánk, annál meg nyilván nem, ha olyan vászontáskát használunk, amit úgy állítottak elő, ami a lehető legkevesebb környezeti terheléssel járt. Ez a kérdés azért merülhet fel egyáltalán, mert nem foglalkozunk azzal, hogy hogyan lett előállítva és mi történik vele, amikor hulladék lesz. A vászontáska egy idő után le is bomlik.”

Szerző: Biczó Gabriella

Forrás: tudatosvasarlo.hu