Megelőzés és újrahasználat – ez az egyetlen megoldás a rekordmennyiségű csomagolási hulladékkal szemben

Intézkedések nélkül 2030-ra az EU-ban további 19%-kal nőne a csomagolási hulladék mennyisége. Ez a forgatókönyv összeegyeztethetetlen Európa klímasemlegességre és erőforrás-hatékonyságra irányuló törekvéseivel.

A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló bizottsági rendeletjavaslat (PPWR) közvetlenül erre a kihívásra ad választ a következő célokkal:

• A felesleges csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése: a hulladék mennyiségének csökkentése, a túlcsomagolás korlátozása és az újrahasználható csomagolási megoldások előmozdítása;
• 2030-ra az EU piacán lévő összes csomagolást újrahasznosíthatóvá kell tenni;
• Csökkenteni az elsődleges természeti erőforrások felhasználásának szükségességét és jól működő piacot teremteni a másodlagos nyersanyagok (különösen a műanyagok) számára.

A PPWR tehát a szükséges utat kínálja az egyre nyersanyag- és szén-dioxid-intenzívebb csomagolási ágazat trendjének megfordításához, miközben valódi gazdasági lehetőségeket teremt a körforgásos vállalkozások számára.

A legfrissebb Eurostat-adatok fényében egyre nehezebbnek tűnik az Európa egyszer használatos csomagolástól való függőségének csökkentését célzó pragmatikusabb megközelítéssel szembeni ellenállás. A PPWR-javaslathoz azonban az egyik legintenzívebb lobbitevékenység kapcsolódott ebben a politikai ciklusban. A jogszabályalkotók és döntéshozók valamennyi intézményben panaszkodtak a kérések végtelen áradatára, az átláthatatlan tanulmányokra és az egyre agresszívebb lobbistratégiákra. A rendelet kulcsfontosságú hulladékmegelőzési intézkedéseinek aláásására tett kísérleteket sajnálatos módon nem kísérték hiteles alternatívák a csomagolási hulladék növekedésének kezelésére.

Az intenzív negatív lobbizás eredményeként az Európai Parlament illetékes bizottságai felhígították a javaslat ambícióit, és számos mentességet vezettek be, amelyek aláássák a rendelet esélyeit a csomagolási hulladék ellenőrizetlen növekedésének megállítására.

Novemberben az Európai Parlament valamennyi képviselője dönthet arról, hogy az újrahasználati célok támogatásával (26. paragrafus) és a felesleges csomagolások elleni küzdelemmel (22. paragrafus és V. melléklet) hiteles megoldást kínál-e a csomagolásihulladék-válságra, vagy pedig behódol az egyszer használatos csomagolóanyag-ipar agresszív lobbitevékenységének.

GYIK, hogy az ipari lobbi senkinek se szúrja ki a szemét

1) Túl ambiciózus volt-e a Bizottság csomagolási rendeletre vonatkozó javaslata?

A csomagolási hulladék Bizottság által javasolt csökkentése szerénynek mondható, ha összehasonlítjuk a csomagolási mennyiségek elmúlt évtizedben tapasztalt több mint 20%-os növekedésével. A csomagolási hulladék mennyiségének 2030-ig történő 5%-os csökkentését a 2030-ig történő 55%-os kibocsátáscsökkentésre vonatkozó európai éghajlat-változási céllal összefüggésben kell vizsgálni, amelyet a csomagolási ágazat főbb ipari szereplői nem tartanak be.

Még ha a rendelettervezetben szereplő valamennyi hulladékmegelőzési és újrahasználati intézkedést teljes mértékben alkalmaznák is, ez még mindig nem lenne elegendő ahhoz, hogy 2030-ra 5%-kal csökkenjen a csomagolási hulladék keletkezése. Ezért a rendelet egyértelművé teszi, hogy a tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk a hulladékkeletkezés megelőzésére vonatkozó célkitűzéseik teljesítése érdekében. A Parlament ENVI bizottságának álláspontja tovább növelte ezt a szakadékot azzal, hogy számos kiskaput és mentességet vezetett be az újrahasználati célokra és a felesleges csomagolásokra vonatkozó korlátozásokra vonatkozóan, ezzel aláásva az EU esélyét arra, hogy harmonizált módon megállítsa a csomagolási hulladék növekedését.

2) Valóban a hulladékmegelőzésére kell összpontosítanunk? Nem lehet elég az újrahasznosítás?

Az újrahasznosítás – önmagában – nem csökkenti a hulladék mennyiségét, és nem elegendő ahhoz, hogy az éghajlati és környezetvédelmi céljaink eléréséhez szükséges sebességgel és léptékben csökkentse Európa anyag- és szénlábnyomát. Az sem jelent valódi megoldást a hulladékválságra, ha egyszerűen csak egy egyszer használatos anyagot helyettesítünk egy másikkal.

Az EU-ban a csomagolási hulladékok újrahasznosítási aránya 2010 óta lényegében stagnál. Ez annak ellenére így van, hogy számos ágazati kezdeményezés és szabályozás összpontosít az újrahasznosításra. Más szóval az újrafeldolgozás terén elért javulás nem tudott lépést tartani a növekvő hulladékmennyiséggel. Az EU-nak ellen kell állnia annak a kísértésnek, hogy a szokásos metódust folytatva a hulladékgazdálkodásban csak marginális javulásra összpontosít, hiszen ez a megközelítés már eddig is elégtelennek bizonyult. Ehelyett Európának átfogó megközelítést kell kidolgoznia a körforgásos csomagolásra vonatkozóan, amely az összes csomagolás újrahasznosíthatóságának biztosítása mellett megakadályozza a felesleges hulladék keletkezését és növeli az újrafelhasználás mértékét.

3) Miért nem térünk át a műanyagról az egyszer használatos papírra, ha az zöld, megújuló és újrahasznosítható? 

A csomagolási értéklánc néhány legnagyobb szennyezője, élükön az egyszerhasználatospapír-gyártókkal és a McDonald'sszal, hatalmas lobbikampányt folytatott, hogy az eldobható papírt az egyszer használatos műanyagok és az újrahasználat fenntartható alternatívájaként zöldre fesse. Egy új kutatás bebizonyította, hogy ez hamis megoldás:

• A papírcsomagolás már most is a legnagyobb csomagolási hulladékáram Európában.  A 2021-ben keletkező 34 millió tonna hulladékkal a papír önmagában több szemetet jelent, mint a két következő legnagyobb hulladékanyag-áram, a műanyag és az üveg együttvéve.
• A HORECA ágazatban használt papírcsomagolás különösen problematikus, mivel általában műanyaggal vagy vegyi bevonatokkal kombinálják, ritkán készül akár csak részben újrahasznosított anyagból, illetve ritkán készítenek belőle ismételten csomagolást.
• A papírcsomagoláshoz szükséges nyersanyagokat egyre inkább a fejlődő országokból importálják, ami hozzájárul a globális erdőirtáshoz és a vízhiányhoz. Átlagosan évente hárommilliárd fát vágnak ki a papírcsomagoláshoz globálisan.

A hulladék keletkezésének valódi megelőzése érdekében az EU-nak hatékony szabályokat kell elfogadnia az egyszer használatos csomagolások ellenőrizetlen növekedése ellen, függetlenül attól, hogy milyen anyagból készültek.

4) Mi a probléma a csomagolásról és csomagolási hulladékokról szóló irányelv jelenlegi szabályaival? 

A jelenlegi irányelv egyik fő korlátja és a felülvizsgálatának egyik fő indoka az volt, hogy túlságosan homályos és végrehajthatatlan. Ennek eredményeképpen még a legrosszabb esetben sem tudta megakadályozni a túlcsomagolást, például a zsugorfóliába és polisztiroltálcákba csomagolt almákat vagy a túlzott üres teret az online szállításoknál. Most fennáll a veszélye annak, hogy megismétlődik ugyanez a hiba a szükségtelen derogációk, mentességek és kiskapuk bevezetésével, ami szabályozási bizonytalansághoz vezet, és aláássa a rendelet gyakorlati hatékonyságát az egységes piacon.

Az eredeti PPWR-javaslat már számos szükségtelen eltérést és mentességet tartalmazott. Ahelyett, hogy ezeket a hiányosságokat pótolta volna, a helyzetet tovább rontotta a Környezetvédelmi Bizottság jelentése, amely a kulcsfontosságú hulladékmegelőzési intézkedésekre vonatkozó kiskapukat kiszélesítette. A bevezetett átfogó és tágan értelmezett eltérések, pl. a 26. paragrafus az újrahasználatról (a 2040-es célkitűzések már nem kötelezőek) és a 22. paragrafus, valamint az V. melléklet a szükségtelen csomagolásról (a papír széleskörű, indokolatlan mentessége) aláássa ezeket az intézkedéseket. A lobbikérések kielégítésére szolgáló kiskapuk foltozgatása helyett az Európai Parlamentnek harmonizált szabályrendszert kell kidolgoznia, amely csökkentheti a hulladék mennyiségét, korlátozhatja a felesleges csomagolást, és előmozdíthatja az újrahasználaton alapuló megoldásokat.

5) Milyen hatást ért el az eldobható csomagolóanyagok iparának példátlan lobbitevékenysége?

A csomagolási rendelethez az egyik legintenzívebb lobbitevékenység kapcsolódott ebben a politikai ciklusban. A jogszabályalkotók átláthatatlan tanulmányok és egyre agresszívebb lobbistratégiák végtelen áradatával szembesültek. Ezt az InfluenceMap elemzése is megerősíti, amely szerint az ipari csoportok jelentős ellenállása veszélyezteti az EU csomagolási hulladék kezelésére irányuló erőfeszítéseit.

A javaslat közzététele óta számos félrevezető és megalapozatlan lobbista-érvvel sikerült elterelni a figyelmet. Ezek közé tartoztak a higiéniára, az élelmiszer-hulladékra és a meglévő újrahasznosítási infrastruktúrákra gyakorolt hatásokkal kapcsolatos túlzó félelmek, valamint az átláthatatlan tanulmányok, amelyek azt állították, hogy az egyszer használatos csomagolások jobb környezetvédelmi teljesítményt nyújtanak, mint az újrahasználati rendszerek.

Annak ellenére, hogy a civil szervezetek, a tudósok és a Bizottság kimerítően cáfolták ezeket a hamis érveket, ezek mégis sikeresen befolyásolták a Parlament ipari és mezőgazdasági bizottságainak álláspontját.  A lassan ébredő csomagolóipar ellenállása nem pusztán elvonta a figyelmet a javaslat javításáról szóló hasznos vitáktól, hanem sikerült azt felhígítani is. Bár minden rendelkezésre álló független bizonyíték alátámasztja, hogy a hulladékmegelőzés érdekében több intézkedésre lenne szükség, az ENVI bizottságban megszavazott kompromisszumok összességében az ambíció szintjének csökkenését mutatják. Jelen állás szerint az Európai Parlament arra készül, hogy az eredeti javaslathoz képest jelentősen kevésbé ambíciózus szövegezést fogadjon el, ami szöges ellentétben áll azzal a konstruktív szereppel, amelyet az európai parlamenti képviselők más Green Dealhez kapcsolódóan betöltöttek.

6) Tényleg jobb az újrahasználat, mint az egyszeri használat? Mi a helyzet az ipar által finanszírozott életciklus-elemzésekkel? 

A hulladékhierarchiával összhangban széleskörű független tudományos szakirodalom mutatja be az újrahasználható csomagolási rendszerekben rejlő lehetőségeket az egyszer használatos csomagolásokhoz képest. A jól megtervezett újrahasználati rendszerek már a forrásnál képesek csökkenteni a keletkező hulladék mennyiségét, az energiafelhasználást, a kibocsátást, az erőforrás- és a vízfelhasználást, valamint munkahelyeket és üzleti lehetőségeket teremthetnek. Nyilvánvaló, hogy ezeket a rendszereket jól kell irányítani, és a hatékony gyűjtés, mosás és újraelosztás révén egy bizonyos körforgásszámot is teljesíteniük kell ahhoz, hogy környezeti potenciáljukat maximalizálják.

A döntéshozóknak szakmailag felülvizsgált és független bizonyítékokra kellene alapozniuk döntéseiket, nem pedig a különféle érdekek által támogatott, elfogult tanulmányokra, amelyek célja a kételyt kelteni és fenntartani a status quót. Sajnálatos módon az egyszer használatos csomagolások gyártói által megrendelt életciklus-elemzések félrevezetik a politikai döntéshozókat. Ezek a tanulmányok egyértelműen elfogultnak bizonyultak, mivel gondosan szelektált eseteket citáltak, az átláthatóság aggasztó hiányát mutatták, és az újrahasználattal szembeni kedvezőtlen feltételezésekkel (visszavételi arányok, mosás és speciális visszavételi utak) éltek. 58, az életciklus-elemzésekben nagy tudású szakértő intett óvatosságra azzal kapcsolatban, hogy a csomagolóipar által finanszírozott elemzéseket bárki is az ágazattal kapcsolatos általános következtetések levonására használja, rámutatva az átláthatóság hiányára és a hibás feltételezésekre.

Mindeközben új bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alátámasztják a Bizottság hulladékkmegelőzésére és újrahasználatra vonatkozó javaslatait, különösen az élelmiszer- és italágazat tekintetében. A Közös Kutatóközpont előzetes eredményei túlnyomórészt kedvező számokat mutatnak az újrahasználati rendszerek esetében az egyszer használatos csomagolásokhoz képest.

7) Mi a helyzet a rendelet gazdasági és foglalkoztatási hatásaival?

A PPWR-ben foglalt intézkedések 2030-ig várhatóan 29 000 új zöld munkahelyet teremtenek, és évente mintegy 100 EUR fogyasztói megtakarítást eredményeznek. A minden csomagolás újrahasznosíthatóságát biztosító új szabályok növelni fogják a hulladék értékét, és ezáltal javítják az újrahasznosítási ágazat életképességét. Az újrahasznosított tartalomra vonatkozó célkitűzések a befektetők számára is biztonságot teremtenek. Ezzel párhuzamosan az újrahasználható csomagolások elterjedése a helyi munkahelyteremtéstől és az új vállalkozásoktól függ Európa-szerte, amelyek a fordított logisztika és a gyűjtőinfrastruktúra kezelését végzik.

Ezzel szemben, bár az egyszer használatos csomagolások gyártása (például elvitelre) az elmúlt években gyors növekedésnek indult, ez nem eredményezett munkahelyteremtést a csomagolóanyag-gyártás magas fokú automatizáltsága és konszolidációja miatt. Ezen túlmenően a piaci nyomás miatt a nyersanyagok (például a Brazíliából származó papírpép) vagy a kész egyszer használatos csomagolóanyagok (például a Kínából származó kész csomagolóanyagok) egyre nagyobb hányadát importálják az EU-n kívülről. A megtévesztő túlcsomagolási gyakorlatok legrosszabb eseteinek – például a hamis alj vagy a duplafalú csomagolás – betiltása azt is megakadályozza, hogy a polgárokat tisztességtelen gyakorlatokkal vezessék félre.

8) Az újrahasználható csomagolás higiénikus? Minden csomagolás biztonságos?

Fontos, hogy minden csomagolás tiszta és higiénikus legyen: ez nem függ attól, hogy a csomagolás egyszer használatos vagy újrahasználható. A biztonságos, újrahasználatra épülő élelmiszer-csomagolási rendszerek évtizedek óta működnek Európa-szerte, incidensek nélkül. Minden alkalommal, amikor egy étteremben kerámiatányérból eszünk, egyúttal egy újrahasználati rendszerben is részt veszünk. Az újratöltés esetében – amikor a polgárok magukkal hozzák a saját csomagolásukat – a javaslat azt is lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy visszautasítsák a szennyezett csomagolást, és az ENVI-jelentés megszünteti a felelősségüket. A vitából azonban hiányoznak a csomagolás kémiai biztonságával kapcsolatos aggályok. Sajnos a mérgező anyagokat még mindig széles körben használják az egyszer használatos élelmiszercsomagolások számos típusában, ami az EU lakosságának a káros anyagoknak való közvetlen kitettségének jelentős forrása. Az ENVI-jelentés helyesen korlátozza a két legproblémásabb vegyi anyagot, a PFA-vegyületeket és a BPA-t, továbbá lehetőséget biztosít a csomagolás további méregtelenítésére ott, ahol az jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre.

9) Az egyszer használatos csomagolás nem akadályozza meg az élelmiszer-pazarlást?

Az élelmiszer-hulladék és a csomagolási hulladék egyszerre nőtt Európában. Ebben a kérdésben nem lehet azt állítani, hogy az egyszer használatos csomagolások érdemben hozzájárultak volna az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentéséhez. Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete 33 életciklus-elemzési tanulmány átfogó metaanalízisét követően szintén arra a következtetésre jutott, hogy az eltarthatósági időt meghosszabbító csomagolást a legnagyobb környezeti hatással járó élelmiszerek (például a hús- és tejtermékek) számára kellene fenntartani, míg az olyan termékeket, mint a gyümölcs és a zöldség, többnyire csomagolás nélkül lehetne értékesíteni. Számos csomagolástípusról kimutatták, hogy növeli az élelmiszer-pazarlást, például a többszörös csomagolás, amely túlvásárlásra ösztönöz (például a citrusfélék vagy a hagymához hasonló hagymás zöldségek hálói). A Bizottság javaslata tehát figyelembe veszi a bizonyítékokat, és már most is bőséges rugalmasságot biztosít a termékek védelmének garantálása érdekében, például kizárja az olyan csomagolásokra vonatkozó korlátozásokat, amelyek „bizonyítottan szükségesek” az élelmiszer-pazarlás megelőzéséhez (például a törékeny bogyós gyümölcsök védelme).

10) Igaz, hogy az újrahasználat aláássa az újrahasznosítás érdekében megvalósuló beruházásokat?

Az újrahasznosítással foglalkozó vállalkozások életképessége nemcsak a keletkező csomagolási hulladék teljes mennyiségétől függ, hanem – ami még fontosabb – annak újrahasznosíthatóságától, valamint az újrahasznosított anyag minőségétől és keresletétől. A 2025-ös csomagolási újrahasznosítási célkitűzésekről szóló korai figyelmeztető jelentésekből kiderül, hogy az újrahasznosítási infrastruktúra sok területen nehezen tud lépést tartani a hulladék mennyiségével, a nehezen újrahasznosítható dizájnokkal és anyagokkal, valamint az alacsony minőségű válogatással. Az olasz parlament aggodalmaira adott válaszában a Bizottság hasonlóképpen kifejtette: „a rendelkezésre álló infrastruktúra, beleértve Olaszországot is, nem lesz elegendő az összes csomagolási hulladék kezelésére”. Bár az új rendelet célja a teljes hulladékmennyiség csökkentése, az is cél, hogy 2030-ra minden csomagolóanyagot gazdaságilag életképes módon újrahasznosíthatóvá tegyen. A hulladék újrahasznosíthatóságának növelése ellensúlyozni fogja a hulladéktermelés csökkenését azáltal, hogy az újrahasznosítókat egyre nagyobb mennyiségű minőségi és értékes anyaggal jutalmazza. Ily módon a hulladékmegelőzési intézkedések, beleértve az újrahasználatot is, nem ássák alá az újrahasznosítási infrastruktúrába történő beruházásokat. Ezen túlmenően más intézkedések, mint például az egyszer használatos és az újrahasználható csomagolások betétdíjas visszavételi rendszerei, valamint az újrahasznosított tartalomra vonatkozó célkitűzések mind javítják az újrahasznosítók helyzetét.

11) Ki akarja valóban az újrahasználatot? Ez nem csak civil szervezetek álmodozása?

Az újrahasználati rendszerek létrehozása Európa-szerte nem utópisztikus elképzelés, hanem egy átmenet, amely már elkezdődött és folyamatban van, és amelynek teljes kibontakozásához az uniós politika egyértelmű támogatására van szükség. Számos tagállam – köztük Franciaország, Németország, Portugália, Hollandia és Luxemburg – már bevezette az újrahasználatot támogató szabályozásokat, beleértve az újrahasználható csomagolásokra vonatkozó célértékeket és a túlcsomagolás korlátozását. Ugyanakkor Európa-szerte számos dinamikus és innovatív vállalkozás működtet már helyi, regionális és nemzeti szinten újrahasználható csomagoláson alapuló rendszereket. A helyi önkormányzatok is támogatják az újrahasználható csomagolásokra való áttérést, mivel ez csökkenti a hulladékgazdálkodási közköltségeket, amelyeket a szemetelés és az egyszer használatos csomagolási hulladék ellenőrizetlen növekedése okoz.

Uniós szintű harmonizált szabályozási beavatkozás nélkül azonban az újrahasználati rendszerek nem érik el optimális méretüket és teljesítményüket, és az európai vállalkozások nem fognak egyenlő versenyfeltételekkel szembesülni az egységes piacon. Ezért a vállalkozások, önkormányzatok és civil szervezetek gyorsan növekvő koalíciója most uniós szintű ambiciózus újrahasználati célokat követel, késedelem nélkül. Emellett több mint 100 000 polgár, szervezet, vállalkozás és város már a szabályozási folyamat kezdetén azt követelte, hogy az újrahasználat váljon normává.

Az újrahasználható csomagoláson alapuló rendszerek üzleti szintű működőképessége egyre nyilvánvalóbb, és kihagyhatatlan lehetőséget jelent az európai gazdaság számára. Ahelyett, hogy értékes erőforrásokat fordítanánk rövid élettartamú eldobható tárgyakra, a hatékony újrahasználati rendszerek lehetővé teszik a vállalkozások és a fogyasztók számára, hogy kihasználják a csomagolás által kínált hasznosságot, miközben az értéket hosszú távon megőrzik. Ehhez elengedhetetlen, hogy 2030-ra és 2040-re világos és ambiciózus újrafelhasználási célokat tűzzünk ki, hogy a vállalkozások bízzanak a beruházásokban és az innovációban.

Forrás: rethinkplasticalliance.eu