A hulladékégetés az hulladékégetés, akármilyen kategóriába is soroljuk

  • 2018. december 05.
  • Csilla
Az Európai Parlament le kell, hogy szavazzon minden olyan javaslatot, amely támogatást nyújtana a kohéziós alapokból hulladékégetők építésére, függetlenül attól, hogy milyen kategóriába sorolják, írja Dr. Ingrid Behrsin.

Dr. Ingrid Behrsin a University of California kutatója, és szakterülete a hulladék és megújuló energia politika.

Ha az Európai Unió valóban elkötelezte magát a körforgásos gazdaságra való átállás mellett, akkor nem ösztönözheti a hulladékégetést.

Jelenleg folyik az Európai Parlament törvényhozása a kohéziós alapok következő ciklusára. Látszólag a törvényjavaslat egyik fő célkitűzése a körforgásos gazdaságra való átállás, márpedig a visszamaradó hulladékokat [1] feldolgozó üzemek támogatásának csökkentése a körforgásos gazdaság alaptétele. Azonban a  Parlament egy olyan módosító indítványt tanulmányoz, amelyben a D10-es besorolású  hulladékégetők és az R1-es besorolású energetikai hasznosító hulladékégetők együttes kizárása helyett csak a D10-es besorolású hulladékégetők kerülnének ki a kohéziós alapok által támogatható létesítmények köréből. Az előző ciklusban a kohéziós alapok mintegy 80 hulladékégetőt finanszírozott a regióban.

A módosító indítvány elfogadása hiba lenne, és egy elavult technológia elterjedéséhez vezetne akkor, amikor Európának minden eszközzel keresnie kellene a körforgásos megoldásokat, amelyek segítségével a tagállamok teljesíteni tudják a 2020-as hulladékújrahasznosítási vállalásaikat. A Parlament le kell, hogy szavazzon minden olyan javaslatot, amely kohéziós alapokból nyújt támogatást hulladékégetőre, függetlenül attól, hogy milyen kategóriába sorolják.

Míg a módosító javaslat részben csökkentené a hulladékégető ipar hozzáférését a kohéziós alapokhoz a D10-es besorolású hulladékégetők kizárásával, szemet huny a két hulladékégető technológia meglehetősen önkényes megkülönböztetése felett.  Ahhoz, hogy megértsük eme kényes különbségtétel alapjait és jelentőségét, tekintsünk vissza a történelemre.

Az elmúlt tíz évben a 2008. évi hulladékkezelési keretirányelv (Waste Framework Directive - WFD) központi szerepet játszott a hulladékégető ipar szabályozásában. Különös tekintettel egyik fő célkitűzése az volt, hogy világos határvonalat vonjon a D10-es besorolású hulladékégetők, illetve az R1-es besorolású energetikai hasznosítást végző hulladékégetők között.  A korábbi hulladékkezelésről szóló irányelv homályos ajánlásokat tartalmaz annak megkülönböztetésére, hogy a hulladékégetés hulladékkezelésnek vagy hulladék újrahasznosító műveletnek minősül.  A végső döntést sokszor az Európai Bíróság kellett, hogy meghozza.

A hulladékkezelési keretirányelv az R1 elnevezésű energiahatékonysági mutató kidolgozásával próbálta helyes vágányra terelni ezeket a vitákat. A képlet segítségével megkülönböztethetjük a hulladékot ártalmatlanító és a hulladékot hasznosító műveket. A képlet sztenderd energiahatékonysági számításokon alapul, amely az üzem hasznos energia kibocsátásának és energia felhasználásának a hányadosa. A képlet tartalmaz még együtthatókat és változókat, amelyek még összetettebbé teszik a számítást, és megkérdőjelezik a képlet perdöntő erejét a hulladékégetők energiahatékonysági besorolásában.

Például az R1 képlet beszámítja az üzem saját fűtésésére és villamosáram ellátására fordított energiát is. Ennek az a következménye, hogy egy égetőmű akár úgy is megütheti az R1 energiahatékonysági küszöbértéket, hogy az összes átala termelt energiát saját működésére fordítja. Gyakorlatilag, extrém esetben, energia szolgáltatás nélkül is R1-es besorolású üzemmé vállhat.

Továbbá amíg a sztenderd energiahatékonysági mutató  beleveszi az osztóba a rendszerbe jutó energia 100%-át , az R1 energiahatékonysági képlet osztója 97%-os együtthatóval számol. A kisebb osztószám nagyobb hatékonysági értéket produkál, és így szisztematikusan magasabb energiahatékonysági osztályba sorolja a WTE (hulladékból energiát) műveket és egyre több hulladékégetőt sorol az R1-es kategóriába.

Végezetül, a Bizottság 2015-ben módosította az R1 képletet, és belevette a éghajlati korrekciós tényezőt (climate correction factor, CCF) – ez az együttható feljavítja a Waste-to-Energy (WtE, hulladékból energiát) művek energiahatékonysági mutatóját a melegebb éghajlatú területeken, és ezáltal elősegíti az R1-es energiahatékonysági küszöbérték könnyebb elérését. Valójában a CCF újraosztályozza a hulladékégetőket a korábbi D10-es művekből R1-es létesítményekké a környező éghajlati tényezőknek köszönhetően. Gyakorlatilag a dél-európai hulladékégetők felminősítésére és gazdasági versenyképességük fokozására szolgált az észak-európai versenytársaikkal szemben, amelyek távfűtéshez való kapcsolódás által hatékonyabban és jövedelmezőbben tudnak működni.

Ezen döntések fő velejárója, nevezetesen a hulladékégetők saját működtetésére felhasznált energia beszámítása, az osztószám csökkentése a képletben, valamint az energiahatékonysági küszöb helyi fűtési nap együtthatóval történő mesterséges megemelése még több hulladékégető R1-es besorolását teszi lehetővé, az R1 képlet kétes műszaki hitelessége ellenére.

A kutatatásaim során megbizonyosodtam arról, hogy az R1 képletet és későbbi módosításait nem csak a hulladékégetés ellen küzdő aktivisták, hanem a tagországok műszaki képviselői és szakmai kutatói is megkérdőjelezik. Teljes mértékben politikai és gazdasági döntésnek tudják be, nem pedig tudományosan megalapozott, objektív mércének. A gazdasági érdekek nem feltétlenül, sőt, ritkán vezetnek tudományos hitelességhez.

A hulladékégetők érdekvédelmi csoportjai amellett érvelnek, hogy a hulladékégetés jobb, mint a hulladéklerakók, szeméttelepek. Ez azonban hiányos, félrevezető és cinikus érvelés. Egy ökológiai szempontból pontosabb és hosszútávú megfontolások által megalapozott összehasonlítás úgy érvel, hogy a hulladékégetés aláássa a hulladékválogatást és anyagában történő újrahasznosítást. Mindkettő az EU hulladékgazdálkodási politikájának sarokköve kellene, hogy legyen.

Végezetül, a D10-es besorolású hulladékégetők egyedüli kizárása a kohéziós alapokból az R1-esek kivételezésével a hulladékártalmatlanítást és energetikai hasznosítást végző üzemek közti mesterséges különbségtételére alapul. Valójában mindkettőt ki kellene zárni, ha az Európai Parlament valóban elkötelezett a körforgásos gazdaság megvalósítása mellett.

 

[1] Maradék hulladék (residual waste): az a hulladék, amely nem kerül megelőzésre, újrahasználatra való előkészítése vagy anyagában történő hasznosításra, így ártalmatlanításra vagy energetikai hasznosításra kerül.

 

Forrás: https://www.euractiv.com/section/circular-economy/news/waste-incineration-is-waste-incineration-no-matter-the-classification/
Fordította: Bentamra Csaba