Foglalkozása: élelmiszermentő
Cseh Balázs immár hat éve gyűjti gyártóktól és üzletláncoktól a hibás vagy lejárati idejükhöz közeledő termékeket, hogy a rászorulók között szétoszthassa, mert – ahogy fogalmazott - ez „instant örömöt” ad számára. A Év Önkéntesét arról is megkérdeztük, hogy saját háztartásában, személy szerint mit tesz az élelmiszerpazarlás ellen.
Névjegy
1994-ben végzett a Közgazdaság-tudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok
szakán. 2005-ben alapítja meg az Élelmiszerbank egyesületet, amelynek
azóta is elnöke. 2011-ben az Év Önkéntesének választják. Feleségével és
5 gyermekükkel Gödöllőn laknak.
Gratulálunk az Év Önkéntese elismeréshez!
Köszönöm! De ez nem csak az én érdemem, a
díj valójában az egész szervezet munkájának az elismerése. Ami persze
jóleső visszacsatolás, és megerősít minket abban, hogy megérte küzdeni
és elindítani az Élelmiszerbankot.
Honnan jött az ötlet?
Az önkéntes munka mindig is része volt
az életemnek. Valószínűleg otthonról hozhattam ezt a fajta hozzáállást,
hisz édesapám is hasonló felfogású ember, aki a vállalat turista
szakosztályát vezette. Az egyetemen is részt vettem diákszervezetekben,
egyesületekben. Az ötlet maga a feleségemtől származik, aki egy ideig
Franciaországban élt és ott találkozott az élelmiszerbankokkal. Ő mesélt
arról, hogy ez milyen jó dolog. Utánanéztem, megtetszett, és amikor
üzleti úton jártam Lengyelországban, kinti élelmiszerbankosokkal
folytatott beszélgetés után határoztam el, hogy ezt itthon is létre
kellene hozni.
Üzleti út? Ezek szerint akkor még volt „rendes” munkahelye…
Most is van, csak amikor elkezdtem,
akkor még főállásban dolgoztam. Miután elvégeztem a közgázt, egy saját
vállalkozás értékesítése után a Synergon Informatikánál dolgoztam
üzletfejlesztési igazgatóként, majd a reklám szakmában helyezkedtem el.
Most is foglalkozom mindkét területtel, de csak szabadúszóként, így
rugalmasabb az időbeosztásom és tudok az Élelmiszerbankkal is
foglalkozni.
Hogyan lett a gondolatból működő egyesület?
Elég hosszú idő, négy-öt év is eltelt,
mire a gondolat megszületésétől elindultunk. Egy ilyen programhoz
embereket, pénzt, kapcsolatokat kellett gyűjteni, sok érdeket és
szervezetet felkeresni és összefogni. Sokat vártunk arra, hogy
összejöjjön a „kritikus tömeg”, amivel el lehet indulni. Ha romlandó
élelmiszert kapunk annak rögtön tudni kell a helyét, hogy hova menjen,
ezért nem egyszerű felállítani magát a rendszert. Az első év ezért
nagyon kritikus, gyorsan kell eredményt felmutatni, hogy ne bukjon el az
ötlet. 2005 szeptemberében alapítottuk meg az egyesületet, november végén
már szállítottuk az első adományokat. 2006-ban már folyamatosan
szállítottunk, valamint beszálltunk az Európai Unió
élelmiszersegély-programjába, ami nagy lendületet adott.
Min múlik a siker? Azon, hogy
rávegyék a gyártókat és üzletláncokat, hogy odaadják a kidobásra szánt
élelmiszereket, vagy azon, hogy jó helyre kerüljön az adomány?
Két dolgon múlik, az egyik az ismertség.
Sajnos még mindig vannak olyanok az élelmiszeriparban, akik nem
ismernek minket, pedig lehet, hogy sok terméket fel tudnának ajánlani. A
cégek azt hiszik, hogy pénzadományt gyűjtünk, ezért ugyanazt a sablonos
elutasító levelet kapjuk egy-egy bejelentkezésre, hogy sajnos nem
tudnak minket támogatni. Holott mi sohasem támogatást kérünk és
ajánlunk, hanem gyakorlatilag egy szolgáltatást, mert elhozzuk a
gyárból, a boltból az értékesíthetetlen termékeket. A másik fontos
terület, az a profi működés. A civilség sokak szemében az amatőrséget
jelenti, de ez nem így van. Egyetlen adományt sem adhatunk át
lepecsételt szerződés nélkül, mindent precízen nyilván kell tartanunk.
Ez nemcsak nekünk fontos, hanem a velünk kapcsolatban álló cégeknek is,
mert ha például kapunk egy adóellenőrzést, akkor minden tételnek
stimmelnie kell nálunk is, és a partnereinknél is. De a siker azon is
múlik, hogy ugrásra készek legyünk, mert ha délután kettőkor felhívjuk a
Metrót, és azt mondják, hogy mehetünk az áruért, akkor katonának,
paripának, ha esik, ha fúj, készen kell állnia, és azonnal el kell
hozni. Úgy kell logisztikailag működnünk, mintha egy profi beszállító
partner lennénk.
A gyártóknak, kereskedőknek
miért éri meg, ha inkább az Élelmiszerbanknak ajánlják fel a hibás vagy
nem értékesíthető termékeiket mintha kidobnák?
Egyrészt, a hibás, nem eladható
termékeket el kell szállítatniuk, ami nekik költség, mi viszont ingyen
elvisszük. Másrészt az adományok értékét a mi adóigazolásunkkal a cég
leírhatja az adóalapjából, ez nyilván nem nagy tétel, de sok kicsi sokra
megy, tehát mindenképpen jól járnak velünk.
Van olyan partnerük, akikkel régóta jó kapcsolatot ápolnak?
Igen, a teljesség igénye nélkül a
Danone, a Ferrero, a Bonduelle, a Nestlé, a Dr Oetker, a Kraft Foods, az
Univer, a Tesco, a Penny Market, a Metro, a Coop kiemelten jó
partnereink évek óta.
Hogyan látják, nő az igény az adományokra?
Igen, a válság sajnos megtette hatását:
tavaly nagyjából megkétszereződött az igénylések száma. Ezt az is jelzi,
hogy egyre több magánember is jelentkezik adományért. Ezért is
lobbiztunk sokat azért, hogy az EU meghosszabbítsa az
élelmiszersegély-programot.
Tudják ellenőrizni, hogy a
rászorulók valóban megkapják az adományokat, és nem a helyi politikusok
raktározzák be és osztják ki saját nevükben kampány idején?
Erről mi is hallottunk, épp ezért
választások előtt egy-két hónappal nem is szállítunk önkormányzatoknak,
csak civil szervezeteknek. Az adományokat pedig a magánszemélyekig
nyomon követjük, aláíróívekkel tudunk igazolni minden átvett és átadott
élelmiszert.
Hány főt számlál a csapat?
Most egy 20 fős önkéntes stábunk van, az
irodában 4 főállású ember dolgozik, és van egy ügyvezetőnk, aki
összefogja a projekteket.
Az ötletgazda vagyis a felesége is dolgozik az egyesületben?
Igen, ő a kiosztást és a szervezetekkel
való kapcsolattartást koordinálja, mivel innen a telephelyről már nem mi
visszük tovább az adományokat, hanem a szervezetek, önkormányzatok,
akikkel kapcsolatban állunk.
Miből élnek?
A bevételeink felét támogató cégek
ajánlják fel, másik fele pályázatokból, állami és EU-s támogatásokból
jön össze. Az éves költségvetésünk 60-70 millió forint, tehát ezt ki
kell termelnünk valahogyan.
Mi az álma?
Kettő is van. Az egyik az, hogy stabilan
lássam 20 évre előre biztosítva az Élelmiszerbank jövőjét, a másik
pedig az, hogy sokkal több felesleges élelmiszert juttassunk el szegény
emberekhez. Évente 6-700 tonnát veszünk át jelenleg az élelmiszeripari
és kereskedelmi cégektől, holott ennek a többszörösére is képesek
vagyunk. Ha azt nézzük, hogy évi 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg is
képződik az országban, akkor ebből 10 ezer tonnányi árut könnyedén meg
tudnánk mozgatni.
Most fut egy kampányuk az élelmiszerpazarlás ellen. Önök otthon hogyan tesznek az ellen, hogy ne kerüljön kukába élelmiszer?
Még mielőtt elmennénk a boltba,
eldöntjük, hogy mit akarunk főzni. Nagy a család, elég nehéz
kiszámítani, hogy épp mekkora adag fogy el, ezért a maradékot
lefagyasztjuk. A pazarlásra ma már a gyerekek is figyelnek. Minap is rám
is szólt az egyik gyerekem, hogy nem a hamarosan lejáró tejet vettem ki
a hűtőből, hanem a későbbit.
Következő szakmája mi lesz?
Remélem, lottónyertes, hogy teljes erőmmel az önkéntes munkára tudjak koncentrálni…
Forrás: Élelmiszer Szaklap