Ha nem az árokpartra dobnánk a tönkrement mosógépet, egész jó alapanyag lehetne belőle

az elektronikai hulladékok kezelése mutatja meg igazán szemléletesen, hogy hol tart ma a technológia az újrahasznosításban, vagyis milyen nyersanyagot tudnak adni a feldolgozók az iparnak. Az elektronikai hulladékok nagyon összetett termékek, sok minden van bennük, amit nem akarunk a szeméttelepen látni, adott esetben még veszélyes anyagok is, amelyeket nem szeretnénk még elégetni sem. Tömegarányosan nézve azonban a hulladék 75 százalékából ipari alapanyag lehet. Mindez nagyon komoly és folyamatos befektetéseket igényel, amit elég nehéz kitermelni, és mivel a hasznosítást profitorientált cégek végzik, a helyzet romlik.

Mindenesetre a végleges szemét 4 százalékos aránya azt mutatja, hogy ha az újrahasznosító telepre eljut a hulladék, akkor környezetvédelmi szempontból ma már elég jó lesz a végeredmény. A probléma az, hogy sok esetben nem jut el oda. Egy pár éve készült nemzetközi felmérés szerint Európában csak az elektronikai hulladékok 34 százalékáról tudjuk biztosan, hogy megfelelően összegyűjtötték és újrahasznosították, ami nagyon kevés.

Még a zöldnek tartott országok, mint például Németország sem áll a helyzet magaslatán, ha a hulladékok valódi újrahsznosításáról van szó:

„Egyszerűen vérlázító, hogy a német kormány elé tett pároldalas szakmai anyagban, amely a környezetvédelmi célokat foglalja össze, egyszer sem szerepel az újrahasznosítás szó” – mondta az egyébként német állampolgárságú, de egy londoni székhelyű cégnél dolgozó szakember, és végre mindenki felébredt. Kiderült, hogy a „hulladékosok” több szempontból is ki vannak akadva.

Nemcsak az fáj az iparágnak, hogy miközben a csapból is a környezetvédelem folyik, ők szinte alig érvényesülnek, hanem az is, hogy a laikusok fejében a hulladék szóhoz még mindig csupa negatív fogalom kapcsolódik. Koszos, lerobbant ipartelepek, hegyekben álló szemét és hasonlók. Pedig ez már rég nem igaz.

A teljes cikk a https://g7.hu/elet oldalon olvasható