Először találtak mikroműanyagot az Antarktisz jegében

A tudósok azt állítják, első alkalommal észleltek apró műanyagdarabokat az Antarktisz jegében.

Az Antarktisz közelében lévő felszíni vízben, hóban és lerakódásokban már eddig is találtak mikroműanyagot, de ez az új felfedezés azt jelentheti, hogy a régióban élő krill – amely a tengeri jég algájával táplálkozik – jobban ki lehet téve a műanyagszennyezésnek.

Közel 96 5 milliméternél kisebb műanyagdarabot találtak az analízis során, melyhez a mintavételi fúrást 2009-ben végezték, és azóta Tasmániában, Hobartban tárolták a mintákat.

A tanulmány 14 különböző műanyagtípust tudott beazonosítani, átlagosan 12 darabot literenként.

A Tasmániai Egyetemről az IMAS (Tenger és Antarktika Tanulmányok Intézménye) kutatója, Anna Kelly volt a tanulmány első számű szerzője, amely a Marine Pollution Bulletin-ben látott napvilágot. Kelly elmondta: „Az Antarktiszt körülvevő óceánt a nagy távolság sem védte meg a műanyagszennyezéstől, ami most már világ összes óceánjában bizonyítottan jelen van.”

Hozzátette, az Antarktisz jegében mért mikroműanyag-koncentráció valamivel alacsonyabb, mint amit egy korábbi kutatásban találtak az északi sarkvidék jegében.

„Az itteni jégfúrásokban kimutatott mikroműanyag polimerek nagyobbak voltak, mint az Északi-sarkvidéken, ami a helyi szennyező forrásokra utalhat: a műanyagnak kevesebb ideje volt kisebb rostokra bomlani, mintha az óceánáramokon nagy távolságból jutott volna idáig.” – mondta.

„A műanyagok származhatnak többek között turisták és kutatók felszereléséből, ruháiból is. Ám a tény, hogy lakkrostokat és a halászatban általánosan használt műanyagokat is azonosítottunk, arra utal, hogy a mikroműanyagok részben a tengerből származnak.”

Delphine Lannuzel docens, szintén az IMAS munkatársa és a tanulmány társszerzője, tengeri jéggel foglalkozó vegyész 2009-ben részt vett a jégminta kifúrásában a parttól körülbelül 2 kilométerre.

A jégminta a parton kialakuló jégrétegből (fast ice) származik, amely az uszadékjéggel (pack ice) ellentétben a parthoz kapcsolódik, és nem mobilis. Az elemzett jégminta hosszúsága körülbelül 1,1 méter, szélessége 14 centiméter volt.

Lannuzel elmondta, hogy a kutatók a minta elemzésekor azt tapasztalták, hogy a műanyagokat a jégben nőtt alga vette körül.

A tenger fontos gyűjtögető életmódot folytató fajok élőhelye – tette hozzá. – A krill határoz meg minden mást a táplálékláncban, és a krill a tengeri jégben növő algától függ.

Az, hogy a tengeri jégben élő alga műanyagokkal kerül kapcsolatba, oda vezet, hogy a műanyagok tengeri rákokban és bálnákban is felhalmozódnak.

A jégminta alsó rétegeiben a műanyagrészecskék koncentrációja nagyobb volt.

Lannuzel azt is megjegyezte, hogy még sok kutatómunkára van szükség ahhoz, hogy a műanyagok tengeri jégtől függő fajokra gyakorolt hatását megértsük.

Hozzátette, hogy még nem tudjuk, a krill és más fajok – például a tengeri rákokkal táplálkozó bálnák – bélrendszerében lezajló folyamatok befolyásolják-e a műanyagok toxicitását.

„Mivel az antarktiszi jég fogságába esnek, ezek a műanyagok nem süllyednek le az óceán mélyére, így tovább maradnak a tengerfelszínhez közel” – mondta el Kelly.

Kelly hangsúlyozta, hogy a krill az Antarktiszt körülvevő óceán ökoszisztémájában kulcsfontosságú faj, létezése nélkülözhetetlen a tápláléklánc magasabb szintjein található tengeri ragadozók számára.

„Fontos megemlíteni, hogy az Antarktisz nyugati részének jegében a műanyagszennyeződés még nagyobb lehet, mint amit a keleti részről származó jégminta mutat, hiszen a kontinens idegenforgalmának legnagyobb része az Antarktiszi-félszigetre érkezik, itt találhatóak a kutatóállomások, és a tengeri forgalom is itt halad el.” – mondta.

A cikk és a képek forrása: https://www.theguardian.com/world/2020/apr/22/microplastics-found-for-first-time-in-antarctic-ice-where-krill-source-food

Fordította: Vigh Krisztina & Papp Enikő