Vállalkozók

Az EU-val való hosszas alkudozás eredményeként most 2005-ig kaptunk haladékot a csomagolási hulladékok 50%-os hasznosítására, ami legalább 11 milliárd Ft-tal terheli meg a költségvetést (az országos gyûjtési rendszer kiépítése, mûködtetése ennek legalább háromszorosába kerül). Az országot ért erkölcsi és anyagi veszteség nagy részben elkerülhetõ lett volna, ha a szakmai fõhatóság kellõ szakértelemmel és bátorsággal felvállalta volna a csomagolóipari lobby elleni küzdelmet, a környezetvédelem érdekeinek képviseletét.

Az EU-csatlakozási alapok közül az ISPA program az egyik, mely lehetõséget ad a környezetvédelem terén elmaradt régióknak, térségeknek helyzetük javítására. Három területre lehetett pályázni: hulladék, szennyvíz és levegõtisztaság. A szennyvizes beruházást a gyõri terv nyerte meg, a levegõtisztaság-védelmi programra sajnos nem született pályázat, a hulladékos programra pedig a Hajdú-Bihar megyei komplex hulladékgazdálkodási koncepció kapott támogatást.

Az Országos Találkozó tiltakozik az ellen a folyamat ellen, amely az Európai Unióhoz történõ csatlakozás ürügyén a csomagolóeszköz hulladékok kezelésére vonatkozó szabályozás fellazítása érdekében folyik.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvényben felhatalmazást kapott a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a letéti díj, a betétdíj, a visszavételi és visszaadási lehetõségek alkalmazását. A jelenleg meglévõ szakminisztériumi koncepció több sebbõl vérzik: összekeveri a letéti díj, a visszavásárlási díj és a betétdíj fogalmát; nem ismeri fel, hogy a betétdíj nem a szelektív gyûjtés, hanem a hulladék keletkezésének megelõzésére szolgáló alapvetõ eszköz, mely elsõdlegesen az újrahasználatot kívánja bõvíteni. Tehát a betétdíj célja nem a visszagyûjtés ösztönzése, hanem a kibocsátó tulajdonát képezõ eszköz visszajuttatása a kibocsátóhoz. Pénzügyi biztosíték arra az esetre, ha az átvevõ az eszközt véglegesen eltulajdonítaná.

A Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Kht. pályázatot írt ki a régió fejlesztési programjainak kidolgozására, ezen belül "Hulladékgazdálkodási pilot-program kidolgozása" c. pályázati programra. Erre adta be közös pályázatát a GATE Zöld Klub, a gödöllõi egyetem Környezetgazdálkodási Intézete, valamint a CERES HG Bt. A közel háromszáz oldalas, három részes tanulmány összefoglalása néhány oldalon lehetetlen, csak a munka vázlatos ismertetésére törekedhetünk.

Cikkünk szerzõje, a HuMuSz elnöke, tagja az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak (OKT). Ez a testület szeptemberben tárgyalta meg a környezetterhelési díjakról szóló koncepciót. A Tanács a díjak bevezetését lényegében aggályosnak, a koncepciót a társadalmi-gazdasági hatások tekintetében megalapozatlannak találta és annak megtárgyalását a HuMuSz képviselõjének ellenszavazata és különvéleménye mellett elutasította.

Egy ökológiai szempontból ideális hulladékgazdálkodási rendszerben - a Természet mintájára - az eddigi lineáris termelési folyamatok körfolyamatokká zárulnának. Arra kellene törekedni tehát, hogy a keletkezõ hulladékok minél nagyobb hányada legyen egy új termelõ folyamat nyersanyaga. Az ideális hulladékgazdálkodási rendszer jellemzõi:

Szeptemberben I. fokú, nem jogerõs ítélet született a Fõvárosi Önkormányzat és az Állam között folyó úgynevezett metróperben. A bíróság a Fõváros javára döntött, bár a remélt többtucat milliárdos perigény helyett 2,6 milliárd forintnyi igény jogosságát ismerte el a felperes javára. Az Állam azonnal fellebbezett. A Fõvárosi Közgyûlés ugyancsak szeptemberben a metróépítés megkezdése, a felszíni rendezési munkák elvégzése és az állomások kialakítása mellett döntött. Alagútra egyelõre nem futja, de sebaj. Az alagút úgy tûnik a fejekben van. Mindkét oldalon.