Összefoglaló az eddigiekrõl

A HuMuSz már több mint 5 éve foglalkozik a kommunális hulladékok keletkezésének megelõzési lehetõségeivel. Ennek részeként nagy fontosságot tulajdonítunk a csomagolóeszközök újrahasználatának, azaz olyan betétdíjas csomagolóeszközök és szállítási göngyölegek használatának, melyek többször újratöltésre kerülnek, illetve elhasználódásukat követõen a kibocsátónál homogén összetételû, újrahasznosítható hulladékként jelennek meg. A hulladékgazdákodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény elõkészítésekor sikerült elfogadtatni a döntéshozókkal a betétdíjas szabályozás szükségességét, így a törvény egyértelmûen rendelkezik a betétdíjas szabályozás jövõbeni kialakításáról. Ez egy, a betétdíjas termékek körét és a betétdíjas rendszerek mûködését részletesen szabályozó kormányrendelet kidolgozását jelenti. Jelenleg is folyik a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet kidolgozása, mely felváltaná, de legalábbis módosítaná a jelenleg érvényes, a csomagolóanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló szabályozást. Szövetségünk álláspontja az, hogy a csomagolási hulladékokról szóló új szabályozást a betétdíjas rendelettel egyidejûleg, azzal összefüggésben kell elfogadni. Ennek oka, hogy a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet koncepciója egyáltalán nem tartalmaz a hulladék megelõzésével kapcsolatos konkrét intézkedéseket. A várható szabályozás nem állami újraelosztáson, hanem önszabályozáson alapul és a betétdíjas rendszerek által biztosítottnál jóval kisebb átlagos visszagyûjtési és anyagában történõ újrahasznosítási arányszámokat vár el a gazdálkodóktól(!). A CsAOSz által megalakított leendõ koordináló szervezet (Öko-Pannon Kht), amely erõsen iparfüggõ, kizárólag a képzõdött hulladék visszagyûjtésére specializálódik. Emiatt fennáll a veszélye annak, hogy a betétdíjas rendszereket még mûködtetõ töltõüzemek az átlagosnál kedvezõtlenebb gazdasági helyzetbe kerülnek és e rendszerek megszüntetésére kényszerülnek. Ez merõben szemben áll a hulladékgazdálkodási törvény céljaival, a környezetvédelmi érdekkel és a lakosság érdekével is, hiszen a betétdíjas rendszerek megszûnése a lakosság szempontjából drágább csomagolási megoldásokat és jelentõs hulladékmennyiség növekedést jelentene. E veszély elkerülése, a betétdíjas rendszerek fejlesztése és megfelelõ finanszírozása érdekében szövetségünk ellenvetéssel élt a csomagolási hulladékokról szóló rendelet koncepciójával kapcsolatban és egy ettõl eltérõ, a piaci szabadságot tiszteletben tartó, de az állami szerepvállalást sem nélkülözõ alternatívát dolgozott ki. Álláspontunk lényege, hogy több koordináló szervezetre van szükség, és ebbõl egy a betétdíjas rendszereket mûködtetõk koordináló szervezete kell legyen. Úgy véljük, hogy a rendszerek fejlesztéséhez -- pl. környezetbarát mosóberendezések beruházásai esetében -- feltétlenül szükséges a jövõben egy komoly állami szerepvállalás. A csomagolóeszközök termékdíjából befolyó összegeket pedig ezen a területen a kereskedelem logisztikai többletköltségeinek ellensúlyozására kellene fordítani, mint mûködtetési támogatást. A koordináló szervezet egyúttal szerepet játszhatna a göngyölegforgalom szabályozásában, kiegyensúlyozásában, a piaci feszültségek levezetésében.

Konferencia a kereskedõk számára

A betétdíjas konferencia elsõ fordulója után, amelyre a betétdíjas üvegekben, palackokban forgalmazó cégek képviselõit hívtuk meg, úgy gondoltuk, hogy a következõ érdekegyeztetési fordulón a kereskedelmi egységek képviselõivel vitatjuk meg az õket is érintõ kérdéseket. Túl nagy érdeklõdés nem lengte körül a témát, mondhatni oly csekély volt a nagy létszámú meghívottak megjelenése, hogy azt szégyen volna leírni. Az elõzõ érdekegyeztetésen már utaltak a résztvevõk arra, hogy a betétes csomagolások forgalmazásakor a kereskedelemnek van a legkedvezõtlenebb hozzáállása dologhoz. Sajnálatos módon a kereskedõk meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy a visszaváltható üveges árukból minél kevesebb fogyjon. Csak néhány példa az elõzõkre: rendkívül csekély mennyiségben, eldugott, elérhetetlen polcokra helyezik a termékeket és rendszerint az üvegvisszaváló is csak valamely lehetetlen idõpontban tart nyitva.

Mi is az, ami a kereskedelemnek nem szimpatikus a környezetkímélõbb cikkek forgalmazásában? Elõször is maga az betétes üveg, amit ha visszahoznak, raktározni kell és ez helyigényes; na meg valakinek foglalkoznia kell a pakolgatásával, ráadásul még pénzt is kell adni az üvegekért. Ezek az apróságok sajnos rendkívüli módon visszavetik a kereskedelemben tevékenykedõk szeretetét a visszaváltható csomagolásokkal szemben. Miután az eldobós (fogyasztói) társadalom eldobható szemete gyakorlatilag semmilyen visszahatással nincs a kereskedelmi egységekre nem csoda, ha ezt részesítik elõnyben és minél inkább próbálnak megszabadulni a visszaváltható (betétdíjas) csomagolások által vállukra helyezett terhektõl.

A folyamat viszont tovább gyûrûzik. Mert ha nincs a boltokban, ha problémás a visszaváltás, akkor lassan sikerül leszoktatni a kevésbé elszánt fogyasztókat (a környezettudatos vásárlók minden nehézség ellenére is ragaszkodnak hozzá).