Nemrég jelent meg Darvas Béla könyve Virágot Oikosnak, Kísértések kémiai és genetikai biztonságunk ürügyén címmel. Korábban olvashattuk tõle a Piszkos Tizenkettõt, mely ennek a könyvnek egy része lett, és amely a világon legproblémásabb tizenkét növényvédõszert taglalja. A szerzõvel beszélgettünk a könyv kapcsán.
A Multinational Monitor 2000 végére összeállított egy feketelistát a tíz legrosszabb amerikai vállalatról. A csapat figyelmének középpontjában áll a multik tevékenysége, különös tekintettel a veszélyes anyagokra, a dolgozók egészségére és biztonságára, a munkajogra és a környezetvédelemre. Okulásul közöljük a BAT-ról, mely a Pécsi Dohánygyár tulajdonosa is, szóló tényfeltáró és leleplezõ írást.
Jól vagyok. Szia, anyu! Szia, Márti! -- telefonált haza Viktor csütörtök reggel, miután szabadon engedtek bennünket a prágai börtönbõl. Aki ismer minket, kuncogva fogadta a hírt: "Ti? Börtönben? Jámbor, az erõszakmentesség mellett lándzsát törõ fiatalok?"
Tudom én, hogy a kutya vacsoráját szokták emlegetni, de mit csináljak, ha az RTL Klub Reggeli címû mûsorába kaptunk meghívást, hogy a papírtakarékosságról és az újrapapírról beszéljünk. Nagy tervekkel érkeztünk. Ezen a reggelen valahogy úgy alakult, hogy a kereskedelmi tévé nem volt kíváncsi ránk. Totális kudarcot vallottunk, de rendkívüli élményekben volt részünk.
A szelektív hulladékgyűjtés illetve a környezettudatos viselkedés mára normává vált a Budapesten. A szelektív hulladékgyűjtő szigetek használatában 2004 óta tendenciaszerű növekedés tapasztalható. Két éve még a megkérdezettek harminc, ma már a hatvan százaléka mondta, hogy heti rendszerességgel használja a hulladékgyűjtő szigeteket. A többi között ez derült ki a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ legutóbbi felméréséből, amelyben a szelektív hulladékgyűjtés lakossági megítélését vizsgálták. A közvélemény-kutatás eredményeit Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana ügyvezetője sajtótájékoztatón ismertette. [tozsdeforum.hu]
Nincs hulladék, csak rossz helyre került használt anyag, ezt a mottót is választhatta volna Szingapúr, hiszen nemcsak az elhasznált és feleslegessé vált hulladékot gyűjtik sikeresen, hanem mindebből még turisztikai látványosságot is próbálnak varázsolni.
A kőbányai Ereco Rt. shredder-hulladékos botrányával már két ízben is foglalkoztunk (ld. KukaBúvár, 1999. ősz és tél). Azóta a T.Z.-ként szereplő titokzatos bejelentő kilépett inkognitójából, kiderült, hogy Potyó Józsefnek hívják, és hogy a szomszéd telephelyről figyelhette az eseményeket, hiszen az Avermann Hungária Kft. alvállalkozója (volt). Erre mondtuk a múltkor, hogy semmi kedvünk igazságot tenni közöttük, lássuk a veszélyes hulladékot! A parlament környezetvédelmi bizottsága azóta behívatta a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) teljes vezérkarát, és kifaggatta a történetről. Még mi is hozzászólhattunk, sőt a veszélyes anyag termelői is ott voltak. Az bizonyos, hogy hosszú szappanorerára kell számítani, de az már nem, hogy a környezet fog nyerni.
Őszi számunkban részletesen beszámoltunk az Ereco Rt. kőbányai veszélyeshulladékos tevékenységéről. Nagy mennyiségű, ún. shredder hulladékot rakott le az Akna utcai kommunális(!) hulladéklerakó területén. Az Ereco Rt. nem először bukott meg az autóbontásból származó hulladék miatt. A hulladékot 1995-től egy pomázi bányában helyezték el a Concord Invest Kft által üzemeltetett lerakón. A Concord akkori embere, David McCall ma az Ereco egyik főnöke. Még egy jó kis vesztegetési ügyről is lehetett olvasni. Előző számunkban azt kérdeztük: Miért nem tesz valamit a hatóság? Miért nincsenek adatok a cég éves ipari hulladék termeléséről? Miért vonakodtak kimenni a területre? Miért nem akartak mintát venni? Ha vettek, miért tart 6 hétnél is tovább az adatok kiértékelése? Miért nem függesztették fel ideiglenesen, de azonnal az Ereco fenti tevékenységét? Az ügy tovább dagad.
Egy versenyhivatali eljárásnak vannak szereplõi, írásos dokumentumai. Hogy a Tisztelt Olvasó is megvilágosuljon kicsit, elõször az elõbbiekrõl szólok, majd a jegyzõkönyvekbõl szemezgetek egy picit.