Az alábbi beszélgetés a budapesti Civil Rádió Ökocsúzli címû mûsorában hangzott el. Minden csütörtökön, 10-11-ig Ökocsúzli a Civil Rádióban (FM 98.00)!

Darvas Béla: A Pesticide Action Network (PAN) foglalta össze Piszkos Tizenkettõ néven ezeket a vegyületeket. Ez egy civil szervezet, mely fõképpen a növényvédõszerek másodlagos hatásával foglalkozik.

KB: Mit értünk másodlagos hatás alatt?

DB: Az elsõdleges hatás, amiért kifejlesztenek egy ilyen szert, hogy irtsa a gyomokat (herbicidek), a mikroszkopikus gombákat (fungicidek) vagy a rovarokat (inszekticidek). Másodlagos hatások az úgynevezett nem célzott hatások. Azon organizmusokon észlelt hatásokat foglaljuk így össze, melyek nem voltak céljai a fejlesztésnek. Ezek lehetnek akut hatások (azonnal jelentkeznek), ill. krónikus hatások (hosszú idõtartam alatt jelentkeznek).

KB: Tudnád ezt egy példával illusztrálni?

DB: A legismertebb a DDT, amely a 40-50-es évek fejlesztése. Ez az a vegyület, amelynek a biológiai hatását felfedezõ Müller orvosi Nobel-díjat kapott. Ennek a hatóanyagnak igen nagy szerepe volt a maláriaszúnyog leküzdésében, például Indiában a néhány milliós betegszámot néhány tízezerre csökkentette le. Vagy a háborúban a hadifoglyokat, illetve egész Milánó lakosságát bepúderezték DDT-vel a tífuszt terjesztõ ruhatetû ellen. Az idõsebbek pedig emlékezhetnek a gezarolos krumpli ízére, abban az idõben hódított a burgonyabogár, ami ellen szintén a DDT-t vetették be. Akkor annyit tudtak róla, hogy kicsi az akut toxicitása, vagyis nem mérgezõ.

Az elsõ gond, amire felfigyeltek, hogy a különbözõ tejféleségekben megjelentek a klórozott szénhidrogének, illetve a DDT-nél és társainál tapasztalták a bioakkumuláció jelenségét. A 60-as években Magyarország az elsõ négy ország közé tartozott, ahol a DDT az emberek zsírszövetében a legnagyobb mennyiségben volt kimutatható. Az engedélyezõk ma is büszkék arra, hogy Magyarország tiltotta be a világon elõször (1968-ban) a DDT használatát.

Az elsõ riadalmat az váltotta ki, hogy patkányok utódaiban fejlõdési rendellenességet tapasztaltak. A DDT akut toxicitása rendben volt, a krónikus szûrõkön akadt fenn, ahol a hosszabb idejû hatásokat vizsgálták. Például kimutatták, hogy a mellrák és a zsírszövet DDT-tartalma között összefüggés van. Ennek a vegyületcsaládnak a felezési ideje néhány tíz év. Tehát nem a szer mennyisége, hanem a szernek való tartós kitettség okoz problémákat.

KB: Gondolom, ezek után mindenhol betiltották. Legális ma valahol a DDT?

DB: Igen, legálisan használható. El kell mondanom, hogy Rachel Carson a Néma tavasz címû könyvével nagyban hozzájárult a DDT betiltásához, hiszen egy nagyon fontos hatást írt le. Ez a ragadozó madarak jelentõs számcsökkenését kiváltó puha tojáshéj volt, ami a klórozott szénhidrogének tipikus másodlagos hatása. Magyarország után az USA és egész Ny-Európa betiltotta, sõt, egy kicsit tovább is mentek, mert a gyártását is betiltották É-Amerikában és Ny-Európában. Ezután az történt, hogy a korábbi gyártási vertikumot kitelepítették a fejlõdõ országokba. A mai napig vannak DDT-gyárak Brazíliában, Kínában, Indiában, ezek a fejlõdõ országokat látják el.

KB: Nyilván ezek az országok is tisztában vannak a DDT káros hatásaival, akkor miért folytatják ezt a gyakorlatot?

DB: Van, aki azt mondja, hogy ezek a DDT-gyárak nagyobb mennyiségben termelnek, mint valaha. A fejlõdõ országokban való túlélése az árának tudható be, valóban egy olcsó hatóanyag. A legelsõ szer, amivel a DDT-t ki tudták váltani, ötször drágább volt elõdjénél, a szegény országoknak bizony ez komoly probléma.

Másrészt a kereskedelem révén a különbözõ országokban termelt élelmiszerek eljutnak olyan helyekre, ahol például kitiltották az adott szert. A trópusi országokban termesztett déligyümölcsökkel, vagy kávéval, teával, amerikai mogyoróval, amit ezeken a helyeken termelnek, bizony Magyarországra is beérkeznek olyan DDT vagy DDT-vel rokon vegyületeket tartalmazó termékek, melyeket a mai napig fogyasztunk.

KB: A Piszkos tizenkettõ listája mellett létezik egy másik, melyet te Szurtos tizenkettõnek neveztél el s amely a még be nem tiltott, ma használatos szereket tartalmazza.

DB: A PAN munkája nyomán késõbb az ENSZ független toxikológiai vizsgálatokat végzett el a fejlett országokban használatos növényvédõszerekre, hogy megfelelnek-e vagy sem a jelenlegi követelményrendszernek. Ebbõl válogattam ezt az újabb tucatot, amelyek között számos -- nemcsak az én véleményem szerint -- a DDT nagyságrendjét elérõ környezeti problémát okoz, például az atrazin, az erõsen vízszennyezõ gyomirtószer. A világ tíz legjobban fogyó hatóanyagai között található, tehát rendkívül komoly gazdasági érdek fûzõdik a kereskedelemben való maradásához. Magyarországon a legjobban fogyó szerek között tartjuk számon, s az a furcsa helyzet állt elõ, hogy egy olyan ország, Olaszország szállítja nekünk, amely odahaza már betiltotta. Miután É-Olaszországban a talajvizeket tökéletesen elszennyezte, a használatát betiltották, a gyártást azonban nem. Az atrazin és rokon vegyületei rendkívül rossz környezettoxikológiai mutatókkal rendelkeznek: viszonylag hosszú a természetben való megmaradóképességük. Ehhez társul még egy kellemetlen dolog: az ivóvízbázisba kerülõ atrazinnak legfeljebb 5 %-át tudjuk a hagyományos víztisztítási eljárásokkal eltávolítani. Magyarul: a talajvízbe kerülõ triazin típusú gyomirtószerek végül megjelennek a csapjainkban. Igazából ez egy folyamatos kitettséget eredményez, ami sokkal veszélyesebb, mint egy egyszeri mérgezés. Az atrazin káros hatásait eddig az USA-ban dokumentálták a legjobban: az újszülöttek súlya mérhetõen csökkent és ugyanakkor megemelkedett a légúti és idegrendszeri betegségek száma.

KB: Milyen a magyarországi helyzet?

DB: A legutóbbi mérések szerint tizenhét kútból háromnak az atrazin-szennyezettsége fölötte van az Európai Unióban elfogadható mennyiségnek, egy közülük pedig rendkívüli módon szennyezett, ez a váci Buki-szigeti víztároló nyersvize, ami Vác környékét látja el ivóvízzel. El kell mondani, hogy nem feltétlenül azon a területen használták az atrazint. A talajvizek mozognak illetve az atrazint nagyrészt kukorica gyomirtására használják. Én nem tudok arról, hogy Vác kukorica-övezet lenne.

A világon kb. 700 növényvédõszer-hatóanyag és 50 úgynevezett bioágens van forgalomban, az utóbbival biológiai védekezés vagy biotermesztés hajtható végre. Magyarországon 400 hatóanyagot használhatunk legálisan. A vizsgálataim szerint ennek a 22 %-át ki kellene vonni. Ez igen nagy szám, hiszen majdnem 100 hatóanyagról állítom azt, hogy nincsen helye egy környezetére adó ország gazdálkodásában. A kivonás nem elképzelhetetlen, például Svédország szintén százas nagyságrendben tiltott ki az ország gyakorlatából hatóanyagokat. De, hogy ne csak rosszat mondjak, a magyarországi szortimentum egyharmada a legszigorúbb vizsgálatoknak is megfelelt. Úgy gondolom, hogy Magyarországon annak a három minisztériumnak, mely az engedélyezést végzi - az FVM, a KöM és az EüM - erre az egyharmadra kellene korlátozni a növénytermesztésben használatos szereket, a többit pedig tiltani.

KB: Visszatérve a könyvedre, van a végén egy Palackposta...

DB: Igen, ebben üzenek néhány célcsoportnak. Ezek közül legszívesebben a tanítókat emelném ki. Amikor ezt a könyvet írtam, legfõképpen egy biológia-kémia szakos tanár képe lebegett elõttem. Úgy gondolom, ha a tanítókat eléri a könyvem, akkor meg lehet szervezni olyan környezettani tárgyakat, képzést, amely környezettudatos következõ generációkat képez, s akik remélhetõleg a környezetgyalázás minden válfaját elutasítják. Emellett javasolnám leginkább a szakmámnak, azoknak, akik kémiai növényvédelemmel foglalkoznak, és akikrõl tudom, hogy környezettoxikológiai ismereteik rendkívül csekélyek. De nemcsak a mérnököké, az orvosoké is. A könyv tudományos publicisztika, ha létezik ilyen mûfaj, tehát igyekszik egyszerûen elmesélni dolgokat és azon is igyekszik, hogy az olvasót a könyvhöz kösse. Igen sok anekdota vagy példázat van benne, amelynek az a célja, hogy ezt az egyébként igen nehezen befogadható ismeretanyagot mégis fogyaszthatóvá tegye.

***

DARVAS BÉLA (52) növényvédõ szakmérnök, a biológiai tudomány kandidátusa. Elsõ nyolc munkaévét a növényvédelmi hálózatban, a peszticidek engedélyezését megalapozó biológiai hatásvizsgálatokkal tölti. 1982-tõl az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének fõmunkatársa, ahol rovarélettannal, valamint szelektív hatóanyag-fejlesztéssel foglalkozik. Napjainkban természetes eredetû vegyületek kutatása, a peszticidek és a genetikailag módosított szervezetek ökotoxikológiai értékelése felé fordult az érdeklõdése. Két egyetemen -- Debreceni Egyetem, Szent István Egyetem -- tanít szaktárgyakat, címzetes egyetemi tanár. 1998-2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas.