Nemrégiben megjelent egy cikk az Indexen. Iskola, közoktatási törvény, titkosított szerződések, reklámok... minden, ami belefér. a történet lényege, hogy a Busman 2004 Kkt. iskolákba szeretne reklámokat elhelyezni, ám az „egészséges életmódot” célzó kampányába a kultúra,   a test-higiénia, a táplálkozás mellett a divat, az informatika és a mobilkommunikáció is szerepel témaként. a közoktatási törvény máshogy szól. Az Oktatási Minisztérium máshogy látja a dolgokat. a brekis honlapon nincsenek részletek.
Azt üzente a szerkesztőm, hogy bánjak ezzel a Breki-témával óvatosan, mert tök titkos. Annyira titkos, hogy akár nincs is. Azaz mégis van, hiszen Breki-ügyben több városból hívogatják az iskolák a Humusz Fogyasztóvédelmi Irodáját. Eddig rejtély volt, hogy a szokástól eltérően miért suttogva, rejtjeles üzeneteket küldözgetve kérnek tanácsot.
Most már értem. Akkor most én is óvatos és stílszerű leszek. Csak a saját véleményem közlöm (művésznéven).
Legjobb, ha rögtön leírom a frankót és elárulom, hogy a Breki mozaiknév! Valójában egy programot jelez, egy szemérmes reklámügynökség „Belevaló Reklámokkal az Egészségért Kampány az Iskolákban”  (BREKI 2005) fedőnevű programját.
A címben én mindjárt két problémát látok.
A „belevaló” reklám a szakmában ismeretlen fogalom. Van gazdasági reklám, társadalmi célú reklám, politikai reklám – de belevaló reklám nincs. a Breki programcsomag szűkszavú, ámde titkossá minősített ismertetőjében megadott témafelsorolás inkább gazdasági reklámtevékenység szándékára utal. Ráadásul termékosztogatást is emleget - ami viszont eleve óvatosságra kell, hogy intse az iskolákat (ld. keretben).
A másik: a reklámipar inkább ne akarjon az iskolákban a gyerekeknek kampányolni. Se  egészségnevelésileg, se médianevelésileg. Ez elsősorban a szülő feladata és felelőssége, másodsorban magáé az iskoláé. Ez utóbbiak – az egészségügyi szolgálatok bevonásával- éppen tavaly dolgozták ki intézményeik egészségnevelési és környezeti nevelési programját. Ez az iskolák feladata volt. a fogyasztóvédelmi ismeretek iskolai oktatásáról az 1997. évi CLV. törvény rendelkezik. Az egyes feladatokhoz  - a NAT-on kívül - nevesítve lettek a minisztériumok, a fogyasztóvédelmi hatóságok és társadalmi szervezetek.
A titokgazda reklámügynökségről és az ő Breki 2005 programjáról szó nem esik a jogszabályban.
Ami a Busman Kkt. Breki-szerződési ajánlatát illeti, azt én bizony az iskola helyében alá nem írnám. Először is annak tárgya eleve törvénybe ütközik ami kétségessé teszi, hogy  jóváhagyta-e valamelyik szakértő szerv (a Pedagógiai Intézet, az OKI vagy az OM).
De eltekintve ettől, már hogyan kötelezhetné el magát az iskola egy olyan „titkosított program” mellett, melyről azt sem lehet megállapítani, hogy beleillik-e a pedagógiai programjába? És hogyan tárgyalja meg mindezt a fenntartó szervével, az iskolaszékkel vagy a szülőkkel - ha egyszer minden „titkos”, a hivatkozott honlapon pedig nincs semmi?
De vannak egyéb szerződési aggályok is. Például az, hogy a Breki program az iskolától minimum 15 nagyméretû reklámfelületet igényel, méghozzá 12 éven át, kizárólagos joggal és ezért egy fillért nem fizet. Ezzel az iskola aránytalan kockázatot vállalt – lényegében a semmiért (miközben a reklámügynökség hirdetőitől nyilván jelentős bevételre tesz szert…)
Az iskola felmondási joga nincs szabályozva, az viszont igen, hogy a reklámügynökség bárkire továbbruházhatja a jogait. Nem is szólva arról, hogy az iskola felel az elhelyezett reklámberendezések épségéért  - és feltehetően neki kell majd vállalnia a felelősséget az esetleges tiltott reklámelhelyezések miatt is.
Na ne. Az iskola helyében a titkos reklámügynökségnek én azt az ajtót ajánlanám figyelmében, melyen a egyetlen jól látható felirat van („Kijárat”). Ez elvi kérdés. Egy szülő ugyanis azzal az elvárással íratja be gyermekét az iskolába (pont abba az iskolába), hogy a választott intézmény tartsa távol gyermekét minden nem kívánatos világnézeti, politikai vagy gazdasági behatástól. Az iskolai reklám éppen azért veszélyes, mert a szülők szempontjából legtöbbször ellenőrizhetetlen, a gyerek szempontjából pedig kikerülhetetlen.
Úgy tűnik, hogy az iskolák tapasztalatlanságát, a jogszabály pongyolaságát és az OM erélytelenségét egyre több „belevaló” reklámcég igyekszik kihasználni.
Persze nem nyíltan - és feltehetően ez a belevaló titok nyitja.

****

Részletek az Index cikkből
„ (…) Az Indexhez eljuttatott szerződéstervezet szerint egy cég hirdetőtáblákat helyezne el általános és középiskolákban. a Busman 2004 Kkt. (…) azt ígéri, hogy az iskolaépületekben elhelyezett hirdetőtáblák, illetve egyéb, a szerződésben meg nem nevezett programok segítségével népszerűsíti az egészséges életmódot. Az Index birtokába került szerződésnek azonban jó néhány különös pontja is van. Például az iskolák tizenkét évre kötnének szerződést a társasággal, ez idő alatt egyetlen más cég sem helyezhet el reklámokat az intézményben, viszont ezért az előjogért a Busman 2004 Kkt. egyetlen fillért sem fizet az iskoláknak, sőt a hirdetőtáblákban keletkező károkat is az iskolának kell megtérítenie. … a szerződés egyébként titkos.
(…) a törvény kimondja, hogy az “óvodában, általános iskolában és általános iskolai tanulókat fogadó kollégiumokban tilos a reklámtevékenység, kivéve, ha a reklám a gyermekeknek, tanulóknak szól, és az egészséges életmóddal, a környezetvédelemmel, a társadalmi, közéleti tevékenységgel, illetve a kulturális tevékenységgel függ össze”. a Breki-program szerződésében viszont a leendő reklámok témái között, a kultúra, a testhigiénia, a táplálkozás mellett a divat, az informatika és a mobilkommunikáció is szerepel.
(…) az OM közoktatás-fejlesztési főosztályának vezetője szerint mobiltelefont vagy éppen számítógépet hirdető plakátokat biztos, hogy tilos elhelyezni oktatási intézményekben. …  a nem megengedett hirdetések megjelentetésére kötött szerződések amúgy sem kötelezőek az oktatási intézményekre nézve, hiszen egy ilyen megállapodás egyértelműen törvénysértő, azaz semmis.
(…) a Busman 2004 Kkt. (…)  üzleti érdekeire hivatkozva nem mondott el részleteket induló életmódprogramjukról, illetve a hirdetési kampányról, és arról sem akart beszélni, hogy kik hirdetnének reklámtábláikon. (…) a programra jelentkező iskolák (…) nem tudhatják, milyen cégek kívánnak hirdetni intézményükben, sem azt nem mérhetik fel, milyen témában biztosítanak tizenkét évre ingyenes reklám felületet a Busman Kkt-nak.”

Forrás: Index, „Breki az iskolában mobilozik?” (2005.02.24.)

****

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 122. §. (12) bekezdése szerint:
„... az általános iskolában tilos a reklámtevékenység, kivéve, ha a reklám a gyermekeknek, tanulóknak szól, és az egészséges életmóddal, a környezetvédelemmel, a társadalmi, közéleti tevékenységgel, illetve a kulturális tevékenységgel függ össze.”
A törvény értelmében tehát az oktatási intézményekben a gazdasági reklámtevékenység általában tilos. A tilalom által kivett (jogszabályban nevesített) esetekben az iskolavezetés maga dönthet a reklámok elhelyezhetőségéről. a mérlegeléskor figyelemmel kell lenni a közoktatási törvényben meghatározott általános pedagógiai elvárásokra és arra, hogy az intézmény feladata a gyermek fizikai, szellemi, erkölcsi védelméről való gondoskodás. Nyilván az iskolavezetést terheli a fenti döntéssel kapcsolatos felelősség is. 
A hivatalosan egészségvédőnek titulált Breki-féle reklámkampány azonban jogsértő, hiszen   felsorolásában több törvényileg tiltott „belevaló témát” is nevesít (pl. divat, informatika). Az pedig egyenesen felháborító, hogy az egészségkárosító sugárzással fenyegetõ mobiltelefonálást pont a legveszélyeztetettebb korosztálynál akarja belevalóan népszerűsíteni.